Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-269

CCLX1X. OSZÁGOS ÜLÉS. (Jal>s24.1867 ) 237 Ennek indítványozását^ látom én a bizottsági előadó úr eló'dásában, (Elénk helyeslés halról) ennélfogva engedje meg a t. ház, hogy én a két előre látott, jól előre megjövendölt rósz közül azt választhassam, a melyik kisebb, s ez a kérvények­nek Tisza Kálmán által indítványozott módon való félretétele. KurCZ György : T. ház j Én m^am is azok közé tartozom, kik ezen kérvények értékére, bél­tartalmára nézve nem kívánnak mást, mint azon indítványt elfogadni, melyet Bónis és Tisza Kál­mán képviselőtársaim tettek. Van azonban e kérvények benyújtásának egy módja, mely még semmi szín alatt sem jött kérdés alá. Ez azon, az igazságtól eltérő mód, mely- | lyel azt a képviselő úr a ház asztalára letette. J Mindnyájan azon véleményben voltunk, mig a fel­szólalások az újságokban be nem következtek, hogy csakugyan azon 140 község folyamodott a j házhoz kérvények utján. Azonban a dolog nem } igy áll, hanem csak egyes községeknek egyes tag­jai. A képviselő úr pedig ugy adta itt elő a dolgot, hogy 140 község nevében adja be e kérvényeket: (Zaj. Bal felöl: Nem ugy áll!') és ez ámitási oldala a dolognak, melyet szó nélkül hagyni nem tudok. Ha egyéb nem, ez nekem okom arra , hogy azon indítványhoz, melyet Tisza Kálmán és Bónis Sámuel tettek, a Grhyczy Kálmán képviselőtársam által tett módositványnyal együtt, mely szerint l proponáltatik, hogy azon részei a kérvények­nek , és csak oly czélból adassanak ki a miniszté­riumnak, hogy a hamisítások folytáni büntetésekre nézve intézkedjék, igy a módositványt elfoga­dom ; de sajnálatomat kell kifejeznem azon kép­viselő könnyelműsége felett, melylyel az a kérvényeket ilyen^ modorban hozta fel, mely a valóságtól eltér. Én teháí sajnálatom kifejezését kívánom még tétetni ahhoz, mit Tisza Kálmán indítványozott, s azt Ghyczy ^módosításával el­fogadom. Pulszky Ferencz: T. ház ! A kérvényi jog megadását minden parlamentalis, minden alkotmá­nyos országban fentartotta magának a nép, a nemzet azért, hogy minden egyesnek legyen alkalma a maga panaszát előadni; fentartotta azért, hogy ha összesen valamely kérdésre nézve, a nélkül, hogy észrevenné maga a törvényho­zás, megváltoztak volna az országban a nézetek, a közvélemény miben léte tökéletesen a törvényho­zás tudomására jusson. Ezt a jogot senki közü­lünk kétségbe nem vonta soha; ezt a jogot sen­ki korlátozni nem akarja; hanem kérdem, a köz­vélemény szabatos kifejezésének fogjuk-e tartani azt, ha nem ott alant, a hol küldőink vannak, hanem itt fent Pesten, összejönnek néhányan, irnak egy kérvényt, s kinyomatják abban az ismeretes nyomdában, melyet 18 esztendő alatt sárgafeketének ismertünk . s melyen a veres szin csak alig száradt meg, s azt szét küldik az egész országban, hogy közvéleményt ily módon csinál­janak, hogy küldenek commis voyageuröket, kik az aláírásokat összegyűjtsék, hogy zavarba hozzák a nép fiait — mint ezelőtt hallottuk itt felemlíteni — a kik nem tudják,aláirják-e vagy ne? Ezt fogjuk-e köz­véleménynek tartani ? Ezt az eljárást helyeselni sem­mi esetben sem tudom. Nem tudom helyeselni ezen kérvények hangját, melyen az országgyűlés egye­nesen megtámadtatik. Azt tartom, a ki szerkesz­tette, az a parlamentalismusnak bizonyára nem igen nagy barátja. Ilyen iratokat látunk min­dig, valahányszor caesarismust akarnak behozni; ilyet látunk mindig, valahányszor meg akarják a képviseletet rontani s caesarismust behozni, mely a nép legalsó , legtudatlanabb tömegén nyugszik s az intelligentiát akarja megbuktatni. Ez az irány az, mely ellen felszólalok; felszólalok pedig annál inkább, minthogy oly ügyetlenül vitetett ezen ügy, (Igaz! jobbról) hogy olyanok is írattak alá, a kik azt soha alá nem irták ; olyanok is, a kik ar­ról soha semmit sem hallottak; olyanok, a kik nem élnek ; olyanok, a kiknek nevét gúnyból irták alá. Azt hiszem, minden követ tartozik azon tisztelettel maga iránt, hogy oly kérvényt be ne nyújtson , a melynek aláírásai valóságáról meggyőződve nincsen. S ez a második dolog, a melyre nézve azt hiszem, hogy egészen hallgatnom nem lehet. Egyébiránt ugy látom, ezen ügy egészben véve igen tanulságos. Láttuk, hogy küldettek szét az egész országban, vagy, hogy mondjuk ki tisztán, az ország azon részeibe, melyeken magyar ajkú lakosság lakik, hogy küldettek szét a commis­voyageurök, hogy ez ügy mellett volt egy újság, a mely pártolta: s még is mi az eredmény ? 145 köz­ségben találkozik egy pár ember — ez sehol sem sok — a ki aláírja. Látszik ebből, hogy az izga­tás a magyar nép józanságán megtörik. S azon csekély, törpe eredmény, ily nagy erőködés után, engem megnyugtat, s azon meggyőződést ébreszti bennem, hogy ezen agitátorok ideje vagy lejárt, vagy soha meg nem jön. Ugyanazért, ezeket tekintetbe véve, ámbár magának az ügynek nem akarok nagy horderőt tulajdonítani: még is, miután egyenesen meg van benne támadva az országgyűlésnek működése, azon roszalást, melyet a bizottság indítványba ho­zott, elfogadom. (Helyeslés jobbról.) SzáSZ Károly: Tisztelt ház! Meg vagyok győződve, hogy az egész országban köztudomás­ra van ezen kérvények mikénti keletkezte és az azzal egybefüggő körülmények, és én, mint Pulszky

Next

/
Oldalképek
Tartalom