Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-269
236 CCLX1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jalius 24. 1868.) azért Kerkapoly t. barátom előterjesztését nem fogadhatom el, és azt tartom, ha ő kivan ez iránt a ház előtt inditványt tenni, azt ne most, hanem külön alkalommal terjeszsze elő. (Helyeslés balról.) A mi a szóban levő tárgyat illeti, én e tekintetben egyenesen és egyedül a ház méltóságának tekintetéből kívánok felszólalni, s kijelentem világosan, hogy egyátalában nem helyeselhetem azon modort, melyben azon kérvények szerkesztve vannak, nem helyeselhetem, sőt roszalom azoknak, a mint köztudomásra jött, előállítási módját, s hiszem, hogy mindazokat, miket p. o. Besze János barátom előadott, más modorban bárki a házban előadhatta volna. De nézetem szerint a ház méltóságával meg nem egyezik, hogy azokkal, kik ezen petitiót, részben nem is öntudatosan, aláirtak, vagy pedig az aláírásokat különböző módokon összeállították, mintegy szóváltásba bocsátkozzék közjogi elvek felett. (Helyeslés halról) Azt hiszem, a ház méltósága megkívánja, hogy egész közönyösséggel tárgyalja ezen petitiókat: ezt érdemlik meg nézetem szerint és többet nem. És azért is e tekintetben Tisza Kálmán képviselőtársam inditvánj^át pártolom, és arra nézve, mit Nyáry Pál barátom előadott, a tárgy felvilágosítása végett csak azt kívánom megjegyezni, hogy ha jól fogtam fel Tisza Kálmán indítványát. ez nem oda megy ki, hogy minden kérvények adassanak ki a belügyminisztériumnak, annak megvizsgálása végett, vajon az aláírások helyesen történtek-e ? hanem hogy a ház elé már terjesztett panaszok adassanak ki a belügyminisztériumnak a hozzájok tartozó kérvényekkel együtt az e részben netalán szükséges vizsgálat megtétele végett. ( ü gy van. balról.) Én tehát ezúttal a kérvényezési kérdés bővebb fejtegetéseibe bocsátkozni nem akarva s azt nem ismervén most tüzetesen e tárgyra tartozandónak, a ház méltósága tekintetéből kérem a t. házat, méltóztassék Tisza Kálmán indítványát elfogadni. (Helyeslés balról.) Ivánka Imre: Ghyczy Kálmán t. barátom elmondotta nézeteimet, és igy alig van valami hozzáteendő: mert hogy a modort, mely szerint keletkeztek ezen petitiók, nem helyeslem, az iránt véleményemet már a nyilvánosság utján rég elmondottam. Aláírásokat gyűjteni oly ivekre, melyeknek tetején az áll: ,,hogy a ki nincs megelégedve az 1867-ik évi állapotokkal és az 1848-iki törvényeket akarja visszaállitatni , hja alá!" Magyarországban nagyon sokat lehet. Pedig ezen kérvények mellékleteinek nagy része ilyformán van szerkesztve. Tehát a petitiók keletkezéséről ez úttal hallgatok; de a kérvényezési jogot igy mellékesen elütni, mint a miként szándékoltatik, semmi esetre se akarván, pártolom Tisza Kálmán t. barátom indítványát. (Mozgás jobbról.) Zsedényi Ede: T. ház ! Hallgatással nem mellőzhetem Ghyczy Kálmán tagtársunk előadását, melyben azt vitatja, hogy Kerkapoly tagtársunk indítványát máskor terjeszsze elő, most pedig azt tárgyalni nem lehet, és ugyanazon pillanatban pártolja Tisza Kálmán indítványát. Én azt hiszem, Kerkapoly indítványát épen ugy lehet tárgyalni, mint Tisza Kálmán indítványát. (Helyeslés a jobb oldalon.) Egyszersmind azt hiszem, hogy, bár kétségbe nem akarom vonni az illető kérvények aláíróinak akaratát, vagy jó hiszemét, bár nem akarom azt mondani, hogy az aláírások szerzői keblében az agitátor elfojtotta a jó hazafit: mégis ezen ház csak világos jogával él, ha azon epés, méltatlan kitöréseket, melyekkel ezen háznak többsége jogrontással vádoltatik, s azon méltatlan vádhoz az eddigi alkotmányos vívmányok kigunyolása kapesoltatik, hallgatással tűrni nem akarja. Ez által a kérvényi jogot sem meg nem szorítja sem el nem nyomja. Azért Kerkapoly képviselőtársam indítványát tárgyalandónak tartom és érdemére nézve is pártolom. (Helyeslésjobb felöl.) Jókai Mór: T. képviselőház! Ezen kérvények tartalmát illetőleg bátor voltam én is több izben mind az illető helyen élő szóval, mind pedig a még illetőbb helyen, a sajtó ixtján is nyomtatásban is elmondani szerény nézeteimet. Nem helyeseltem ezen kérvények keletkezését, nem helyeseltem azért, mert azoknak csak két kimenetelét láttam. Mindkét kimenetel rósz.• az egyik kimenetel a kisebbik rósz, a másik kimenetel pedig a nagyobbik rósz. A kérvények tartalmát illetőleg , vannak ugyan bennök dolgok, melyeket én nemirnék alá, például a haderőnek igen kisszerű mérvre való leszállítását: de vannak bennök nagy eszmék is, melyeket soha meg nem fogok tagadni, s melyek kivivásáért mindig küzdeni fogok. Nem helyeseltem, hogy ezen nagy eszmék idején kivül, helyén kívül, rósz utón, és oly utón, mely bennünket nem a czélhoz, de attól elvezet, indittattak meg. Mi kimenetele lehetett ezen kérvényeknek ? Csak kettő. Vagy az, hogy a t. ház közönynyel fogja venni, és azt mondja: ennek sem ideje, sem helye, sem ez nem útja a törvényhozásnak; majd a maga utján, ha azt máskor talán épen jónak fogja találni, elő fogja azt hozni. Ez a kisebb rósz; a nagyobb rósz, mitől már féltem, az, hogy a t. ház animositással fogadja ezen kérvényeket, s ezen nagy eszméket, melyek a törvényhozás elé tartoznak, épen azért, mert azoknak védői most nem tartják időszerűnek, helyszerünek azok védelmére kelni, itt könnyű módon agyon üti. Ezanagyobbszerü rósz.
