Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-269

CCLXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 24. 18G8.) 233 adatnak ki ezen iratok, hogy a lehető erélylyel tigyekezzék jövendőre az ily veszélyes izgatásokat, miként a választmány is véleményezi, megaka­dályoztatni. (Helyeslés.) HaláSZ Boldizsár: Tisztelt képviselőházS Nem levén mindenben a kérvényi bizottság véle­ményével egy értelemben, meg fog bocsátani a ház, ha indokolom, mért nem vagyok vele egy ér­telemben. A mi a kérvényezőket illeti, kikre nézve az előttem szólott tiszt, képviselő úr aljas izgatásról beszélt, és azokra nézve azt állítja, hogy azok kö­zött egy jóra való ember sincs: erről feleljen ő, midőn itt ily ítéletet mond ki. A mi egyébiránt illeti magát a kérvényezési, nem tudom, meggondolták-e azok, a kik ezt meg­inditották, vajon a czélt, a melyet magoknak ki­tűztek, elérhetik-e?vagy is, hogy egyenesen hitték-e, hogy a tisztelt képviselőháznak többsége, mely az általok úgynevezett közösügyes törvényeket meghozta, ezen kérvény alapján majd átalakítja azokat ugy, a mint ők akarják? Ezt ismét ők tud­ják, hogy hitték-e ? vagy pedig hogy más czélt akartak-e elérni? T. ház! A véleményben itt oly elvek vannak kimondva, melyeket részemről magamévá nem tehetek. Nevezetesen azt mondja a tisztelt bizott­ság, nem világosan ugyan, hanem mondja, azért roszalja ezen kérvényeket, mert a választó polgá­rok azon törvények alkotásában képviselőik által részt vettek. Itt egy elv van kimondva, t. i. hogy csak azoknak volna kérvényezési joguk, a kik vá­lasztó polgárok. Annyival inkább alapos ezen ész­revételem, mert az ellenkérvényben világosan ki van mondva, hogy azon kérvényt aláíróknak nagy része nem is váíasztóképes. Ezt érintetlenül azért nem kívánom hagyni, mert a kérvényzési jog átalános, mint a levegő, az mindenkinek egyaránt szolgálatára áll. Másodszor azt mondja a tisztelt bizottság, hogy ezen kérvényeket indítványnak nem tekint­heti, Hiszen kérvény sohasem indítvány. Nem tulom, hogy miért méltóztatott ezen motivatiot előhozni ? hiszen azok nem is indítványok, hanem kérelmek. Egyébiránt a mi leginkább késztet a felszóla­lásra, ez azon körülmény, hogy a bizottság bizo­nyos roszalásokat ajánl a háznak. Már, tisztelt ház, roszalás minden esetben ítélet és megbélyeg­zés. A tisztelt ház sokkal magasabban áll, mintsem hogy ily ügyben bíráskodjék, annál inkább ki­hallgatlanul, mert nem hihetem, hogy e kérvé­nyek felett, ellenkérvények- és bizottsági véle­ményből kifolyólag, lehessen Ítéletet hozni. De különben is, ha a tisztelt ház az ily kér­vényekben valamit büntetésre méltónak talál, nem elég azt roszalni, hanem a maga illetékes­KÉPV. H. HÁPLÓ. 186% IX. i ségéhez utasítva azokat meg is kell büntetni. És ' én a tisztelt bizottságnak csak azon utolsó nézeté­vel vagyok egy véleményben, t.i., hogy a mennyi­ben hamis aláírásról, törvénytelen izgatásról van szó, e tekintetben az illetékes minisztérium tétes­sen vizsgálatot, és ha bűnösöket talál, büntetesse meg. Ezek azok, miket én mint elvi kérdéseket érintetlenül hagyni nem voltam képes. Az utolsóra nézve pártolom a bizottsági véle­ményt, a mennyiben az ügyet a minisztériumhoz áttétetni kérem. Tisza Kálmán: Bocsánatot kérek, tisztelt ház ! Én részemről ezen kérvényeknek védelmére nem akarok kelni, nem is teszem azt, mert egyéni szabad nézetem szerint az azok körül követett el­járást czélszerünek, helyesnek nem tartottam soha, és nem is tartom; de azt gondolom, a t. háznak, midőn e tárgyban határozatot hoz, vagy is meg­állapodását jegyzőkönyvbe igtatja, meg kell fon­tolnia, hogy megállapodását ugy tegye, hogy an­nak oly magyarázatot adni, mintha magát a kér­vényezési jogot korlátozni akarnók, ne lehessen. Ez az egyik szempont. Másik szempont pedig az, hogy nem óhajta­nék ezen egész dolognak sokkal nagyobb fontos­ságot tulajdonítani, mint a mennyivel bir. Harmadik okom az, hogy nem óhajtanám ily határozat hozatala által a kedélyek izgalmát sok helyütt, mely már szűnni kezd, ismét feleleve­níteni. Én tehát azon véleményben vagyok, hogy semmi ily hosszas replikázásra szemben a kérvé­nyekkel szükség nincs ; ez nem a háznak feladata ; hanem egyszerűen kimondanám, hogy ezen kér­vényekre végzés hozatala szükség nem levén, azok az irattárba teendők; az aláírások hamisítása tár­gyában beadott folyamodások pedig, az ezekre szükséges további lépések megtétele végett egye­dül, azon kérvényekkel együtt, melyekre ezen pa­naszok vonatkoznak, a belügyminiszterhez te­endők. Én, t. ház, azt tartom, hogy igy sokkal mél­tóságteljesebb, szabatosabb lenne a ház eljárása, semmiféle magyarázatokra okot nem adhatna; s kiterjesztem ezt még a netaláni vizsgálatra is, mely nem a ház által, hanem az illetők által tör­ténnék, s a ház csak a kezében levő adatokat szolgáltatná át, a vizsgálat csak azokra levén ter­jesztendő, kik mint hamis aláírók bizonyulnak be s minden körülmények közt büntetendők a köz­törvény szei'int. Ez az én véleményem. (Helyeslés bal felöl.) Besze János : Én tiszteletben kívánom tar­tatni a kérvényezési jogot; kérvényezzen kiki tiszta lelke meggyőződése szerint, szabadságában 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom