Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-269

232 CCLXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 24. 1868 ) midőn visszatért: „Uram! ebben a kérvényben a képviselőház ellen tiszteletlen kifakadások foglaltatnak; már bocsánatot, de mi ezt aláírni nem fogjuk." Erre azután igyekezett megnyugtatni a polgárokat, hogy ezek a kifakadások nem a képviselőház, hanem csak egyes tagjai ellen vannak; már pedig a képviselőház egyes tagjai a publikum, a nyilvánosság kritikája alá tartoznak. S tartalmára nézve mi van ezen kérvényben? Az, hogy németekké tettek bennünket. S ezt a jelenlegi többség valósággal megtéve. Most hát az a kérdés , akarnak-e az urak németek maradni ? s akarják-e az urak a roppant adókat fizetni, a melyeket a németeknek megszavaztak épen azok az urak, kik ellen azon kifejezések a kérvényben alkalmaztatnak ? Ezen értekezés közben aggodalmak fejeztetvén ki, Madarász Vilmos megmondotta: „Hiszen jól tudjuk, hogy e kérvénynek most semmi eredménye nem lesz ; mert hiszen a hatalom a többség kezében van. Hanem hát e;-, az első lépés, s ezután következik a követválasztás: majd fogunk mi akkor Pestről az uraknak. — de az egész országnak — olyan követeket ajánlani, a kik az urakat a német járomtól megmentik, a kik megmentik a hazát azon rettenetes adótehertö'l, melyet rá a mostani többség rótt." Azon csodálkozni, t. ház. nem is lehet, hogy ezen szavak varázserővel hatottak az értetlenebb közönségre. Azt mondták ugyanis : „Ha csak mi tőlünk függ , túladunk a mostaniakon, és majd választuuk első alkalommal olyan képviselőket, a kik ettől a roppant tehertől megóvnak bennünket." Az aláírás igy százankint folyt azután. Ugyanekkor irtak nekem az előkelőbbek, menjek ki az Istenért tüstént, mert az egész lakosság fel van lázítva Madarász Vilmos által mert akkor még Asztalos János nem jelent meg.) Mint mondám, e szavak: nem fogunk többé adózni, nem fogunk katonáskodni, fellázították a népet. En erre természetesen tüstént megindultam, s kiérvén , összejövetelre kértem őket, s csak igen rövid idő alatt sikerült valamennyit megnyugtatnom s meggyőznöm arról, hogy itt Injába való kalandorok szóltak hozzájok , s ily beszédeket becsületes ember sem nem nyilváníthat, sem mint ezek tevék, olyanokat nem Ígérhet. Az ott összegyűlt polgárság mindjárt azt mondotta : „Jól van, mi tehát ezennel megsemmisítjük, önnek megnyugtatására átadjuk , és szavunkat adjuk . hogy ily kérvényeket soha többé alá nem írunk." Itt volt, t. ház, a szerencsétlenségnek alapköve. Azután ^ostromolták a polgárokat, sőt még nejeiket is. (Elénk derültség.) Igen, uraim, ostromolták az aláírásra, és ugy látszik, arra nagy súlyt fektettek ezen urak, hogy itt sikert arassanak. Azzal biztatták a népet, csak irják alá a kérvényt , az nekik dicsőséget fog szerezni, ha ők lesznek az elsők, akik azt benyújtják. Azonban nem találtak senkit, ki másodszor nevét oda adá. Ekkor azután avatkozott a dologba AsztalosJános , népgyüléseket tartott, társulatokat alkotott , kinevezte azoknak elnökeit, jegyzőit és választmányi tagjait. így szülemlett meg az ottani demokrata kör is: abba önként egy jóravaló becsületes ember be nem ment, s a gyűlésekben részt sem vett. Idő közben azután kitört a küzdelem. Ezen két egyén a közlakosságot, különösen a földbirtokos néposztályt akarta megnyerni. Választóim nekem ismét irtak. Én természetesen kimentem hozzájok , összegyűjtöttem őket körülöttem, és megfogadták becsületszavukra , hogy többé nem engedik magokat elcsábitani. Akkor megint amazok mondák : „Majd kijönnek Pestről azon urak, kik ügyeitekről gondoskodni kívánnak , majd megmondják azok is, hogy a ti képviselőtök milyen ámító, hogyan csal az benneteket, és hogyan rabolja el szabadságfokát." Fájdalom találkozott hirlapis, mely ezeket utánok monda, mely czikkeket felolvasták a nép előtt azon hozzátétellel, hogy ez mind szentírás. „Győződjetek meg, miként csalnak meg benneteket, és a ti képviselőtök is csak avval a többséggel tart és amit benneteket: ime itt van minden ebben az újságban." így folyt ezen küzdelem egyik napról a másikra. Ekkor az értelmessebb polgároknak fiai, mert ezek nem hagyták magokat elcsábitani, elvégezték magok közt, hogy majd ők el fogják látni azokat az urakat, kik Pestről kijönnek, magyarosan, és készitettek botokat azok számára, a kik a város nyugalmát fogják megzavarni. Valóban ideje volt már a nyugalmat és békét helyreállítani köztök, mert a magyar vér igen könnyen kicsapong. És valóban a mióta legújabb időben itt oly meleg részvét nyilatkozott ezen bezárt emberek iránt, azt kérdezték: „hogy az Istenért mi fog történni velünk, ha ezen emberek kiszabadulnak, hogy ha majd ezek ki fognak menni ismét és a szerencsétlenségnek újra tárt ajtaja lesz?" Ok tehát kérvényt adtak be nekem, mely et én, az igaz, eddig visszatartottam, mert őket lehetőleg megnyugtatni akartam; most azonban tárgyalás alatt levén az ügy, bátor vagyok a tisztelt háznak benyújtani a kérvényt. Én is az ő nevökben azért könyörgök, méltóztassék azt a t. ház a most tanácskozás alattiakkal a belügyminiszterhez áttenni, mert ez tehet e tárgyban legtöbbet, hogy ha azon hozzátétellel