Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-268

224 CCLXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 21. 1868.) Én részemről azt, hogy a kormánybiztos ily önkényes működést a kormány megbízásából te- j hessen, helyesnek nem tartom, s ennélfogva Simo- ; nyi Ernő indítványát pártolom. Román Sándor : Az én meggyőződésem szerint azon véleményben vagyok, hogy nagyobbrészt azok, mik itt elmondattak, nem is tartoznak a tárgyhoz; ha pedig mégis belekeveredtünk az ügybe, oka annak az, hogy maga a t. belügyminiszter úr olyan tényeket hozott fel, melyek nem tartoznak ide, annál kevésbbé, mert csupán gyanúra vannak alapítva és mert semmi tényt nem tudott felmutatni. Ezen kérdésbe nem akarok i beavatkozni. De mielőtt magához a kérdéshez j szólani akarnék, legyen szabad két észrevételt j tennem két előttein szólott képviselőtársam beszé- ' dének egy c-s részeire. Ivánka képviselő úr azt monclá, hogy ha a ; miniszter tagadta volna, hogy az alkotmányon | sértés ejtetett, és azt nem ismerte volna el, akkor ! lehetett volna ellene kikelni; de miután beismerte, j az következik belőle, hogy a ház approbálja. Azt hiszem, arra nem volt szükség, hogy a jobb oldalnak ezt elmondja; a nélkül is látjuk, tapasztaljuk, hogy azon oldal az oly ügyet, mely sem pártkérdés, sem nemzetiségi kérdés, hanem a haza alkotmányos szabadságának kérdése, melyről azt hangoztatja, hogy alkotmányunknak bástyáit képezi: olyan könnyedén veszi. [Zajos fölkiáltások: Nevezze meg, ki veszi könnyedén! Ily vádakat nem j tűrhetni! Nagy zaj.) Továbbá Berzenczey egy szót ejtett ki, mire neki okot senki nem adott. Azt mondotta ugyanis, hogy mi ebből nemzetiségi kérdést kívánunk csinálni. Nagyon sajnálom, hogy magára vonla azon gyanút, mintha ő csinálna ebből nemzetségi kérdést, a mennyiben azt nyilvánította, hogy ő nem hízeleg a kormánynak : tehát olyan ügyben, melyből nézete szerint nemzetiségi kérdést kívánunk csináltatni, a kormánynak hízeleg. (Zaj.) Áttérek magára az ügyre. Ugy látom, itt senki személyes szabadsága nem forog fön, és eltekintve mindentől, két kérdés van. Az egyik, mely elvi kérdés, az, volt-e a kormánynak joga ugy intézkedni, hogy küldjön ki kormánybiztost? (Jobbról: Volt!) Ebben senki nem kételkedik, tökéletesen joga volt, nem vonom kétségbe. A másik kérdés: van-e joga a kormánynak, mikor maga is bevallja, hogy gyanú, puszta gyanú alapján járt el, hogy egy város alkotmányos, municipális testületét felfüggeszsze ? Erre soha nem volt joga. {Elénk felkiáltások: A jelen esetben volt! Zaj.) Ha most inditványnyal akarnék előlépni, én is pártolnám Hodosiu indítványát, de az ugy is haszontalan volna ; több alkalommal is történt az, és az ilyen dolog engem arról győzött meg: igy tehát nem akarok indítványt tenni; de itt az országgyűlés előtt és az ország szine előtt constatálni akarom azt, hogy midó'n ily tény bevallása után, és midó'n minden ok nélkül történt az alkotmányosság megtámadása, azon párt részéről, mely többségben van, és ha azt gondolja, hogy a kormányt tüskén bokron követni kötelessége, akkor is, midó'n a belügyminiszter úr igen kitűnő sportsmani tulajdonságaival neki ront alkotmányos bástyáinak, és pedig ez már nem az első eset: akkor én constatálom a ház előtt, hogy az alkotmányos érzület nagyon alászállott. (Elénk fölkiáltások : A képviselő urnái igen! Nagy zaj.) Kemény István b.:' Ne méltóztassanak megijedni, ha most 3 óra után nyilatkozatomat egy mottóval, egy különben nagyon ide illő német mottóval kezdem, mert mégis rövid leszek. „Man muss gemartert werden, damit man Lust bekommt zu sterben." Tisztelt ház! A vitatkozások egy darab időtől fogva sajátságos irányt vettek. Egy néhány ember pár naptól fogva minden nap 4000 frt árát beszél, mert az országnak minden ülés ennyibe kerül. És hogy ezen uraktól tanultunk-e valamit, a tisztelt ház ítélete alá bocsátón. (Nagyon helyes !) Holmi , a törvényeket nem tisztelő , dolgozni nem szerető, mások vagyonára ásítozó, külföldről részszerint nyomozó levéllel üldözött egyének nálunk is rendetlenkedni, lázítani kezdvén, a minisztérium a törvény hatalmához folyamodott. Es ime itt napokon keresztül folytatják, hogy vajon a minisztérium helyesen tett-e vagy sem ? (Élénk helyeslés.) Obrenovics fejedelmet, a nemes keblű emberbarátot, Magyarországnak jó szomszédját, a maga népének boldogítóját gyalázatosan legyilkolják. A szerb kormány a gyilkosság szálait bevezeti, kiséri az újvidéki polgármesternek épen a szobájába, annak a szobájába, a ki ellen számtalan ottani polgár folyamodott, s a kinek fő felügyelete alatt álló árvái pénzekben több megkárosítások történtek. (Tetszés.) A minisztérium ezen városba kir. biztost küld,ki bővebb nyomozódások után a polgármestert kénytelen felfüggeszteni: és itt ismét napokon keresztül vitatják, hozzák kérdés alá, hogy vajon a minisztérium helyesen cselekedett-e vagy sem? Ne feledjük, uraim, a szent irás szavait: hogy ha a só elveszti az izét, nem lesz az országban mivel sózni. (Nagy helyeslés.) Ne feledjük állásunk méltóságát és kötelességeit. Tóth VilmOS: T. ház! Megvallom, midőn első hire érkezett annak, hogy az elkövetett belg-