Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-268

224 CCLXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 21. 1868.) Én részemről azt, hogy a kormánybiztos ily önkényes működést a kormány megbízásából te- j hessen, helyesnek nem tartom, s ennélfogva Simo- ; nyi Ernő indítványát pártolom. Román Sándor : Az én meggyőződésem szerint azon véleményben vagyok, hogy nagyobb­részt azok, mik itt elmondattak, nem is tartoz­nak a tárgyhoz; ha pedig mégis belekeveredtünk az ügybe, oka annak az, hogy maga a t. belügy­miniszter úr olyan tényeket hozott fel, melyek nem tartoznak ide, annál kevésbbé, mert csupán gyanúra vannak alapítva és mert semmi tényt nem tudott felmutatni. Ezen kérdésbe nem akarok i beavatkozni. De mielőtt magához a kérdéshez j szólani akarnék, legyen szabad két észrevételt j tennem két előttein szólott képviselőtársam beszé- ' dének egy c-s részeire. Ivánka képviselő úr azt monclá, hogy ha a ; miniszter tagadta volna, hogy az alkotmányon | sértés ejtetett, és azt nem ismerte volna el, akkor ! lehetett volna ellene kikelni; de miután beismerte, j az következik belőle, hogy a ház approbálja. Azt hiszem, arra nem volt szükség, hogy a jobb oldal­nak ezt elmondja; a nélkül is látjuk, tapasztaljuk, hogy azon oldal az oly ügyet, mely sem párt­kérdés, sem nemzetiségi kérdés, hanem a haza alkotmányos szabadságának kérdése, melyről azt hangoztatja, hogy alkotmányunknak bástyáit ké­pezi: olyan könnyedén veszi. [Zajos fölkiáltások: Nevezze meg, ki veszi könnyedén! Ily vádakat nem j tűrhetni! Nagy zaj.) Továbbá Berzenczey egy szót ejtett ki, mire neki okot senki nem adott. Azt mondotta ugyanis, hogy mi ebből nemzetiségi kérdést kívánunk csi­nálni. Nagyon sajnálom, hogy magára vonla azon gyanút, mintha ő csinálna ebből nemzetségi kérdést, a mennyiben azt nyilvánította, hogy ő nem híze­leg a kormánynak : tehát olyan ügyben, melyből nézete szerint nemzetiségi kérdést kívánunk csinál­tatni, a kormánynak hízeleg. (Zaj.) Áttérek magára az ügyre. Ugy látom, itt senki személyes szabadsága nem forog fön, és el­tekintve mindentől, két kérdés van. Az egyik, mely elvi kérdés, az, volt-e a kormánynak joga ugy intézkedni, hogy küldjön ki kormánybiztost? (Jobbról: Volt!) Ebben senki nem kételkedik, tö­kéletesen joga volt, nem vonom kétségbe. A má­sik kérdés: van-e joga a kormánynak, mikor maga is bevallja, hogy gyanú, puszta gyanú alapján járt el, hogy egy város alkotmányos, municipális testületét felfüggeszsze ? Erre soha nem volt joga. {Elénk felkiáltások: A jelen esetben volt! Zaj.) Ha most inditványnyal akarnék előlépni, én is pártolnám Hodosiu indítványát, de az ugy is haszontalan volna ; több alkalommal is történt az, és az ilyen dolog engem arról győzött meg: igy tehát nem akarok indítványt tenni; de itt az or­szággyűlés előtt és az ország szine előtt consta­tálni akarom azt, hogy midó'n ily tény bevallása után, és midó'n minden ok nélkül történt az alkot­mányosság megtámadása, azon párt részéről, mely többségben van, és ha azt gondolja, hogy a kor­mányt tüskén bokron követni kötelessége, akkor is, midó'n a belügyminiszter úr igen kitűnő sports­mani tulajdonságaival neki ront alkotmányos bástyáinak, és pedig ez már nem az első eset: ak­kor én constatálom a ház előtt, hogy az alkotmá­nyos érzület nagyon alászállott. (Elénk fölkiáltá­sok : A képviselő urnái igen! Nagy zaj.) Kemény István b.:' Ne méltóztassanak megijedni, ha most 3 óra után nyilatkozatomat egy mottóval, egy különben nagyon ide illő német mottóval kezdem, mert mégis rövid leszek. „Man muss gemartert werden, damit man Lust be­kommt zu sterben." Tisztelt ház! A vitatkozások egy darab idő­től fogva sajátságos irányt vettek. Egy néhány ember pár naptól fogva minden nap 4000 frt árát beszél, mert az országnak minden ülés ennyibe kerül. És hogy ezen uraktól tanultunk-e valamit, a tisztelt ház ítélete alá bocsátón. (Nagyon he­lyes !) Holmi , a törvényeket nem tisztelő , dol­gozni nem szerető, mások vagyonára ásítozó, külföldről részszerint nyomozó levéllel üldözött egyének nálunk is rendetlenkedni, lázítani kezd­vén, a minisztérium a törvény hatalmához folya­modott. Es ime itt napokon keresztül folytatják, hogy vajon a minisztérium helyesen tett-e vagy sem ? (Élénk helyeslés.) Obrenovics fejedelmet, a nemes keblű ember­barátot, Magyarországnak jó szomszédját, a maga népének boldogítóját gyalázatosan legyilkolják. A szerb kormány a gyilkosság szálait bevezeti, kiséri az újvidéki polgármesternek épen a szo­bájába, annak a szobájába, a ki ellen számtalan ottani polgár folyamodott, s a kinek fő felügyelete alatt álló árvái pénzekben több megkárosítások történtek. (Tetszés.) A minisztérium ezen városba kir. biztost küld,ki bővebb nyomozódások után a polgármestert kénytelen felfüggeszteni: és itt ismét napokon keresztül vitatják, hozzák kérdés alá, hogy vajon a minisztérium helyesen cselekedett-e vagy sem? Ne feledjük, uraim, a szent irás szavait: hogy ha a só elveszti az izét, nem lesz az országban mivel sózni. (Nagy helyeslés.) Ne feledjük állásunk méltóságát és köteles­ségeit. Tóth VilmOS: T. ház! Megvallom, midőn első hire érkezett annak, hogy az elkövetett belg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom