Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-268

COLXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 21. 1868.) 199 síink, bátor vagyok a t. háznak e részben Csanády Sándor, László Imre, Bobory Károly, Vállyi János, Patay István és Madarász József neveiben a következő indítványt tenni a t. ház asztalára. (Olvassa:) „Indítvány a védrendszerre, véderőre nézve beadott törvényjavaslat tárgyában. „Tekintve azt, hogy az állami lét első kellékei közé tartozik az, hogy Magyarország véderejét kizárólag önmaga rendezze, és vele rendelkezzék^ törvényjavaslat pedig Magyarország és Ausztria e részbeni jogaikat 10 évre közös rendelkezésnek kívánja átszolgáltatni; „tekintve azt, hogy minden állam országgyűlésének (parlamentjének) legfenségesb joga az, hogy a katona-adást meg is tagadhassa; a törvényjavaslat pedig mind Magyarország, mind Ausztria parlamentjeit e legfenségesb jog gyakorlatától kivan ja nagy időre megfosztani;" Perczel Mór: Ez nem áll! (Igaz ! Ügy van!) MadaráSZ József (folytatja): „tekintve azt, hogy Magyarország igaz érdeke nem a háborút, hanem a békét, tehát nem a támadó, de a védelmi rendszer alakítását követeli; a törvényjavaslattal tehát ellenkezőleg azt követeli, hogy béke idején a rendes hadsereg a szükségletnek megfelelő legkisebb számú, a hon védelmére kiképezetteké pedig legyen a legkiterjedtebb; „tekintve azt. hogy az állam polgárai akkor teljesíthetik a haza és alkotmány védelme iránti kötelességüket, önrendeltetéseiknek is megfelelve ha ahon védelmére ugy képeztetnek ki, hogy folclmivelési, iparos, kereskedelmi, tanulási, vagy bármily foglalkozásaiktól el ne vonassanak , a mi fiatalabbaknál czélszerüen eszközölhető, ha máigyönge koruktól kezdve a tanodákban e részben is korukhoz mért oktatást nyernek ; a törvényjavaslat pedig a kor szabad szellemű haladásának ez eltagadhatlan követelményeit támadja meg;" Perczel Mór : Az sem áll! MadaráSZ József (folytatja) : „tekintve azt. hogy Magyarország területi épségének és alkotmányának, ugy állami létének is biztosítása azt követeli, hogy rendes hadserege és honvédsége mint Magyarország rendes hadserege és Magyarország honvédsége rendeztessenek és létezzenek: „az indoknál fogva alulirt képviselők a következő határozatra hívják föl a képviselőházat, határozza el a ház : „utasittatik a honvédelmi miniszter, hogy Magyarország véderejének rendezése iránti javaslatát, az itt jelölt elvek szerint, még ez ülésszak alatt a ház elé terjeszsze." Kérem a tisztelt hazát,hogy ezt kinyomatni méltóztassék. Annak idejében a véderő tüzetes tárgya- [ lása alkalmával szerencsés leszek mind az ellen- | okokat meghallgatni, mind a támogató okokat elmondani. Elnök: Ezen indítvány ki fog nyomatni l

) és a képviselő urak közt kiosztatni. Macellariu Illés: Felelni kívánok azon feleletre, melyet az igen tisztelt igazságügyminiszter úr folyó július hó 17-én az összes minisztériumhoz, magam és társaim nevében az általam intézett interpellatióra szíves volt adni. Szabadságot veszek magamnak akkori jogfentartásom következtében nyilatkozatomat a következőkben megtenni. T. ház, én még a múlt pénteken, mindjárt a miniszter úr felelete után kimondottam, hogy nem vagyok megelégedve a felelettel. Most azonban, t. ház, négy napi gondolkozás után, és egy magyar szótár segítségével, (Zaj) megvallom, azon örvendetes meggyőződésre jöttem, hogy kénytelen vagyok elismerni, miszerint a minisztériumnak tökéletesen igaza van. Tökéletesen igaza van egy oknál fogva és bizonyos iránybsui, sőt még inkább lehetne őt hanyagsággal vádolni, hogy mért nem lépett fel már ez előtt 5 — 6 hónappal. Azonban ünnepélyesen tiltakozom azon feltevés ellen, hogy ez a más gondolkozásom azon megijesztésnek tulajdonítandó, vagy hogy ez által azokból, a miket a minapi alkalommal mondottam, csak egy szót is visszavennék. Nem! Oly szent, igazságos ügyért, a milyennek én ezt ismerem, a melyért bátor voltam szót emelni, nem csak hivatalt, de életemet is kész vagyok bármikor feláldozni. A valódi ok és irány, miért és melyben hozzájárulok a miniszter nézetéhez: az,J hogy a kormány azon nézetben van, hogy a tudva levő bünfenyitéái kereset valami kiáltványért indíttatott meg. De se én, se társaim nem azt a kiáltványt tettük magunkévá; hanem egészen egyebet, t. i, a balázsfalvi pronuneiamentót. Ennélfogva kinyilatkoztatom, t. ház, hogy távol attól, hogy a miniszteri felelet kielégítene, azon szomorú meggyőződéshez vezetett, hogy a t. kormány az én és társaim álláspontját egészen félreértette és a pronunciamentónak valódi tartalmát nem ismeri, meglehet a román nyelv nem tudása, meglehet, hogy téves — mert nem akarom mondani, rósz szándékú — informatiók miatt. A felelet tárgyilagos részében az mondatik, hogy a kik aláirtak a pronuneiamentót, tiltakoznak az állam egysége ellen, és vádolják azon román képviselőket, kik e házban ülnek, mint a kik szerintök a nemzet függetlenségét föláldozták. Ezen két állítás egyikét sem tartalmazza a pronunciamento; és engedje meg a t. miniszter, de én legtávolabb *) Lásd az Irományok 294-dik számát.