Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-267
186 CO LXV1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jnlius 20. 1868.) jellemökre nézve semmi legkisebb észrevételt tenni nem tudok, mert a mennyire én tudom, ők lehetnek a legjobb, vagy a legroszabb emberek. De azt hiszem, ez a jelen esetben kérdésbe nem jöhet. Itt a törvény alkalmazásáról van szó, és ha nem félnék attól, hogy untatni fogom a t. házat, hosszasabban elmondanám, de igy csak röviden fogom említeni azon nevezetes esetet, mely különösen Angolországban a személyes szabadságot azon alapokra fekteté, melyeken az jelenleg van. Volt ott egy egyén, Wilkes nevű ... PulSZky FerenCZ: Országgyűlési tag ! SimOnyi Ernő: ... a ki nem csak hogy tiszta jellemmel nem bírt, hanem, mondhatni, az egész országban közmegvetés tárgya volt. De a kormánynak egyszer eszébe jutott törvényen kivül azon egyén ellen elfogatási parancsot kibocsátani. Ez ellen ő a törvényes bíróhoz folyamodott, a törvényes biró őt azonnal kieresztette, és a törvényes biró elismerte, hogy a kormány túllépte hatáskörét és megsértette azon egyénnek polgári jogait, megsértette személyes szabadságát, minek folytán annak kártalanítási keresete van a kormány ellen. Wilkes a kártalanítási keresetet meg is inditotta és több egymást követő keresetekben több mint 10 ezer font sterling kártalanitást nyert azon néhány napi elfugatásáért, melyben őt a kormány részesítette. (Mozgás.) De, t. ház! bármi volt is az eredmény az egyénre magára nézve, ez itt nagy számításba nem jöhet, hanem bizonyos az, hogy ezen eset volt az utolsó, a midőn Angolországbau a kormány törvényen kívüli elfogatásokat rendelt. Ez eset alapította meg végleg azt, a mi a törvényekben már megvolt, de a kormány visszaélése által meg nem tartatott, egyes esetekben alapította meg azt véglegesen, hogy ezentúl senkinek személyes szabadsága a biró közbejötte és bírói itélet nélkül nem háborítható. Ha tehát Angolország ilyen ember ügyét felkarolta — mert ezen ügyet az egész ország felkarolta, az országban meetingek tartattak, a parlamenthez kérvények küldettek — ha ezt felkarolta, mindamellett, hogy ezen egyén köztudomás szerint közmegvetés tárgya volt: akkor a be sem bizonyított vádak érvével, melyek különben is ide nem tartoznak, ezen esetben sem szabad és nem lehet élni. Különben is én, megvallom, nem tudom felfogni a kormány politikáját, melyet azon eljárásában követett. Mit ért el a kormány, mit fog elérni az által, ha nem bizalmat gerjeszt a nemzetben, hanem a saját erőszakos eljárásait és az általa kinevezett, de még mindig nem törvényesített bíráknak a világos törvény ellen hozott ítéleteit fentartja és fentartatja? Bizalmatlanságot fog teremteni a nemzetben, és oda viszi a dolgokat, hogy I azon eredményt, melyeta nagy áldozatokkal létre' hozott kiegyezkedés által elérni akart, t. i., hogy I az uralkodó ház trónját erősítse, épen akkor fogja ! magát ebben megcsalatva látni, midőn arra legnagyobb szüksége talál lenni. Mert, uraim, minden kormány csak akkor erős, midőn a nemzet közvéleménye által támogattatik, (Ugyvart! jobb felöl. Helyeslés bal felöl) és minden kormány akkor a leggyengébb, midőn hatalma csupán szuronyokra támaszkodik. (Ugy van! jobb felöl. Helyeslés bal felöl.) t En, t. ház, előterjesztettem ezen esetet, a mint j van. Nem fogom tovább tartóztatni a t. házat; j (Helyeslés jobb felöl) hanem tisztelettel kérem akorj mányt, álljon el ezen üldöztetésektől; (Ellenmondás jobbról) tisztelettel kérem a t. házat, fogadja l el azon határozati javaslatot, melyet a ház elé j terjesztettem. (Jobbfelöl: Semmi esetre sem!) Igaz. | a házszabályok szerint most a t. háznak joga van, I egyszerű szavazás utján elhatározni, hogy ezen határozati javaslatot tárgyalás alá sem fogja venj ni; (Jobb felöl: Nem is fogjuk !) ha tetszik, a ház többsége igen is ezt teheti; de méltóztassanak meggondolni, hogy tanácsos lesz-e, hogy az országban azon vélemény menjen szét, hogy a képviselőház a személyes szabadságon a legvilágosabb törvények megsértésével ejtett sérelmeket még annyi j figyelemre sem ; méltatja, hogy tanácskozás tárI gyáva tegye. Én tehát kérem a t. házat, hogy j méltóztassanak ezen határozati javaslatot tanácsj kozás alá venni, és azt becses belátásuk és bölcseségök szerint elintézni. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon. Felkiáltások: Szavazzunk!) Horvát Boldizsár igazságügyinitiiszter: T, ház! Simouyi Ernő képviselőtársunk. . . . | Simomyi Ernő: Engedelmet kérek, a ház! szabályok szerint szavazás utjáu kell eldönteni, ! vajon a ház akarja-e ezen határozati Javaslatot ' tárgyalás alá venni vagy nem? (Zaj.) Besze JánOS : Midőn a miniszter úr felszólal, akkor már a vita rendesen van fejezve. Én tehát ! szólani akarok a tárgyhoz. Elnök: Kérem, mielőtt a tárgyhoz szóla| nánk, szükséges azon kérdés felett, melyet SiI monyi képviselő úr említett, határozni: t. i. ki! vánja-e a t. háza határozati javaslatot tárgyalni ? Midőn a miniszter úr felszólalt, azért kívántam | meghallgatni, mert arra nézve épen ő szólhat legI döntőbben, hogy ma kivánja-e tárgy altatni a kéri dést vagy máskorra napirendre tűzetni ? | Besze JánoS : Épen ezen kérdéshez kívánok | szólani, mert a t. ház nyilatkozata dönti el, kiván[ ja-e a szóban levő határozati javaslatot pártolni | vagy nem ? A ház pedig nem nyilatkozhatik, mert | minden embernek más-más nyelve, más-más szája.
