Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-267

CCLXV1I. OESZÁGOS ÜLÉS. (Jallus 20. 1868.) 187 {Átalános derültség. Zaj.) Én a tárgyhoz akarok Bzólani. Elnök: Épen a tárgyhoz nem lehet szólani. Besze JánOS : Tehát nem a tárgyhoz, ha­nem ahhoz kívánok szólani, fölvétessék-e tárgya­lásra vagy ne? (Halljuk!) Oly fontos e tárgy, hogy lehetetlen azt nem tárgyalni. Miután előttem szóló képviselő Simonyi az országgyűlés többsége bizalmát, a nemzet bi­zodalmát biró kormánynak majdnem minden lépteit törvényelleneseknek, szabadságsértőknek nyilatkoztatta, és ezt okokkal is támogatni akar­ta : lehetetlen, hogy ellenokokat is ne halljon a haza. Uraim ! Simonyi úr azon kezdé beszédét, h°ííy e gJ inparlamentalis szót sem fog szólani; egész előadása alatt azt akarta bebizonyítani, hogy eddigi működése a kormánynak egyik s má­sik és harmadik törvényt sérti; és bizodalmatlan­sággal fenyegette a nemzet részéről. Uraim ! Tisztába kell jönnünk, kik azok, kik a kormányt és a többséget igy vádolják, és e ha­zában ily hireket gerjesztenek , hogv a kormány a törvényfeladáson kivül egyebet nem tett. (A dologra!) Elnök: Kértem már a t. képviselő urat, hogy tessék szólani, vajon tárgyaljuk-e ezt most vagy ne? Besze János: A tárgyhoz szólok. Van e hazában egy pártocska, mely akkor, mi dón az egész nemzet felujjong, hogy valahára a^kibékülés müve sikerült s az a koronás király által szentesittetett, gyászöltönyt vesz magára és feladatául tűzte ki minden kibékülési műveletein­ket és a hozott törvényeket népszerütleniteni. Hogy ezt eszközöljék, demokrata köröket ala­pitanak , hogy azon körökben érleljék meg amaz eszmét, mely által a törvényhozás által megkezdett, a nemzet által imádkozva várt kibékülést csirájá­ban megsemmisitsék. Ezen párt országszerte megkezdvén alakítani a demokrata köröket, melyek ellen hogy a kor­mány erélyesen és törvényesen fellépett és köte­lességét teljesítette, azért fakadtak fájdalmas han­gokra, melyekre lehetetlen nem felelni. (Helyeslés jobb felöl.) Nagy dolog, uraim, a mi történni akart e ha­zában, hol látta egy pártocska azt, hogy Magyar­ország valóban kibékült fejedelmével és helyre ál­lott ujonan az alkotmány: elkezdé mindenfelé az agitatiót, és azt kívánta, hogy a demokrata kö­rök oda nőjjenek ki, hogy az ország határozatai lelett törvényesen rendelkezzenek. És elkezdek az országgyűlés által hozott, ő felsége által szentesi­tett törvények ellenére az agitatiót, az ujonan izmosodni kezdő kedves haza békéje és hozott tör­vények szentélye ellenében. Midőn ezeknek elle­nében a minisztérium a demokrata köröket fölfüg­gesztette, a petitiok keletkeztek, a mi kiszámított munka volt, hogy ez által oly tüz élesztessék, mely az országgyűlés határozatai ellenére akár mely hatalom vagy forradalom érdekében a láza­dást előkészitse. {Nagy zaj bal felöl. A dologra!) Hát csak egyes honpolgároknak legyen annyi joguk, hogy sértetlenül követhessenek el mindent, és a szegény haza, midőn ismét uj alkotmányos élet első perczeiben fel kezd lábadozni, tűrhesse azt, hogy egyes ember büntetlenül a hazában a nyug­talanság sárkányfogait hintegesse el ? Türheti-e a nemzet többségéből alakult kormány, hogy a nemzet által hozott, fejedelmünk által szentesitett törvényeink ellenében egyes vakmerő őrjöngeni tudjon büntetés nélkül ? (Nevetés bal felöl. )Vagy nem gyümölcseikről ismerjük-e meg azon embereket? Nem elég a félegyházi eset, hol az ő izgatásaik kö­vetkeztében polgári vér folyt és boszu fejlődött? A kormányt támadják meg, hogy vakmerős­ködött a nemzet békéjét, a törvénj^ek szentségét és a lakosak boldogságát feldúlni akarók ellené­ben mezsgyét vonni! Uraim, hagyjanak fel ezzel a játékkal. (Felkiáltások a szélső bal oldalon: Khi'k beszél f) Annyira érett már e nép, hogy egy könnyen el nem ámítható, és midőn a kormány kötelességét teljesiti, azt törvénytelennek, mindenfelé hirlapok utján, utón, útfélen hirdetni: ez a leggyengédeb­ben szólva, hazafiatlanság. Mert mit ígérnek, hogy ha többségre vergődnek ? Hogy majd máskép lesz minden. Ez nem áll. Nem képzelek oly többséget, melynek kedvéért a most hozott, szentesitett s a nép által várt, koronázás alkalmával az egész nem­zet által örömteljcsen üdvözlött törvények ellené­ben, ha alakulna egy többség, hogy ezt a magyar király csakhónapoldgis tűrhetné anélkül, hogy az osztrák császárral ellentétbe ne jöjjön, azaz önönma­gával. Az európai viszonyok vészteljesek, nekünk frigy kellett, ki kellett békülnünk Ausztriával. Az osztrák részek érdekei a mi érdekeinkkel összeol­vadtak. És a közös ügy. a közös védelem az, mely megmenthet bennünket az első fenyegető veszély­től. És ezen uj boldogságunkat megállapító törvé­nyektől elállhatna-e a fejedelem ? elállhatna-e a nem­zet? És ez ellen a népet iparkodnak ámítani! Büntetés nélkül nem lehet egyes ilyen vak­merők eljárása, midőn már vér is folyt, a mi, hogy ily könnyedén behunyt szemmel nem tűrhető, azt magok is érzik azok, a kik őket pártfogolni akar­ják, mert csupa kisebbszerü formaságokat keres­nek ki: hogyan hallgatták ki a bűnösöket ? hány prókátor, hány tanú mellett? stb. Erre feleljen az igazságügyminiszter. Ez előttem mellékes do­log ; de a kormány kötelességének erélyesen ele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom