Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-267

CCLXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 20. 1868.) 185 fejedelem és nemzet törvényhozás utján nem te­szen ez iránt indítványt, nem ugy azonban, mint a kormány teszi, hogy ha néki valamely tör­vény homályos vagy pedig hiányos, initiativa ju­sát abban tartja, hogy az olyan törvényt meg nem tartja." A bírói felelősségről ugyan ezen publicista ekképen nyilatkozott: „Távol legyen, hogy a szó­nok részéről azt kívánná, hogy a törvényhozás­nak egy része is kérdőre vonhassa a birót, hanem (ugy mint azt Borsod is nyilatkoztatta) hogy az összes törvényhozás tegye. Ezt pedig azért is kívánja, mert küldői szentül hiszik, hogy a törvényt elmellőzni senkinek, annál ke­vésbbé pedig bírónak, ki annak őre, szabad ne legj-en ; és azért küldői kivánják , hogy a kirá­lyi curia a formáknak és törvényeknek megsze­géseért feleletre vonassék; ha roszakarat bi­zonyodnak ellene, büntet 7 sre vonassék; egyéb­iránt a bizalmatlanság kijelentetvén , ő felsége megkerestessék, hogy a vétkesek helyett más bí­rákat nevezzen, kik az Ítélőszékek iránti bizalmat ismét visszaállítsák." Azon publicista, ki akkor így nyilatkozott 1839-ki beszédében. Pest belváros képviselője, Deák Ferencz. De Deák Ferencz sem volt maga azon ország­gyűlésen, ki a birói felelősséget vitatta és elfo­gadta; elfogadták azt a R. R-ek is, és az ő felirati javaslatukban oda szavazott a belügyminiszter úr is, mint akkor Békés vármegye követe , ki ezen alkalommal arra vonatkozólag ekképen nyi­latkozott: „Előterjesztette (t. i. Békés vármegye kö­vete), miképen sértve látja a szólásszabadságot, Békés megye municipalis jogait Kossuth elfogatá­sában; sértve látja a szabad levelezés jogát, mely sérelmek halmazát Wesselényi b. és az ifjak elfo­gatása neveli. Ezekből született aggodalmak kö­zepett reményét a bírák igazságszeretetében he­lyezte; de reményeiben csalódott, mert látnia kel­le, mikép hágott ki a bíró törvényes köréből és mikép sújtva a szenvedőket, a bizalmatlanság mag­vát elhintette. Alkotmányos országban a biró a nemzet akaratának végrehajtója, és ha ezt nem teszi, akkor az alkotmányos jogokat forgatja fel." Az tehát, t. ház! kérdés alá nem jöhet, hogy az országgyűlésnek joga van a birák ítéletei fölött őrködni, és arra ügyelni, ha vajon a birák a tör­vények szerint itéltek-e vagy nem? Nem csak arra van joguk ügyelni, hanem joguk a bírákat fele­letre is vonni, mint azt akkoron Zala vármegye, most Pest belváros képviselője kifejtette. Azon ellenvetés is tétetett múltkor, midőn e tárgy fölhozatott, és midőn kötelességemnek tartot­tam javaslatomat előterjeszteni, hogy sok időt vesz­tegetünk ez ügyekre,(Jobbrólhelyeslés)m'idön hazánk­KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. IX. nak oly sok más fontos ügyek elintézésére időre van szüksége. Én részemről nem tudom, van-e a személyes szabadságnál fontosabb ügy ? de ha ké­telkedtem volna is benne, meggyőzött engem is­mét Deák Ferencz képviselőtársam azon nyilat­kozata, a melyet az imént felhozott ügyben mon­dott. Deák Ferencz a pesti sérelmet kivánja min­denek felett felvétetni, t. i. azon esetben, midőn gróf Rádaynak az országgyűlésen megjelenhetését sürgették. (Jobbrólfölkiáltások: Nem ide való!) Pulszky Ferencz: Tudjuk! Simonyi Ernő: Vrnnak, a kik tudják, van­nak kik nem tudják; tudom, hogy Pulszky űr tudja, mert neki is egy nyilatkozatát volt szeren­csém feljegyezni. Deák Ferencz tehát azt mondta, hogy a pesti sérelmet kivánja mindenek felett felvétetni, s azt előlegesen fölterjesztetni, és pedig ugy, hogy ad­dig semmiben tanácskozni nem kivan, mielőtt ezen pesti sérelem nem orvosoltatik ; pedig akkor, mikor azt monda, az ország gyűlése már három hónapnál tovább tanácskozott, mint az ismét a bel­ügyminiszter urnák, mint akkori békésmegyei kö­vetnekbeszédéből kiderül. Ugyan is ő azt monda: ,.A midőn ezen országgyűlésen ezelőtt három hó­nappal összejöttek a R. R., kötelesek voltak legel­határozottabb figyeli nőket mindazon súlyos sérel­mekre fordítani, melyek az alkotmányt, a képvi­selői rendszert sarkából kiforgatták, és mindazon szomorú eseményekre, melyek a személyes bátorsá­got, a szólásszabadságot veszélyeztették. Es nem okozhatta a R. R-et senki, hogy nagyobb figyelmet fordítottak eme tárgyra, mintsem az érdemileg meg­kívánta volna, mert a történteknek szoros meg­vizsgálását, országikig való kimutatását, és a sérel­meknek ő felsége elébe orvoslás véget'i minél előbbi felterjesztését képviselői állásuk és haza szent becsülete megkívánta." T. ház! a mit a pozsonyi országgyűlésen je­len volt képviselők és az ott képviselt hazának becsülete megkívánt, azt hiszem, a t. ház ma is elfogadja, és a t. háznak és a mai hazának becsü­lete sem kívánhat annál kevesebbet. Azért, t. ház, azt hiszem, hogy sem az idővesztegetést, sem azon érvet nem lehet ellene fölhozni, hogy annak tár­gyalása az országgyűlés elé nem tartozik. De van még egy észrevételem, melyet köte­lességemnek tartok ezen tárgyra vonatkozólag megtenni: az, hogy e házban, de különösen e há­zon kivül és jelesen némely hírlapokban gyakran emlegettetett, hogy a kérdésben levő egyének nem oly jellemmel birnak, mely akár a t. ház, akár a nemzet részvétét megérdemlenné. (Halljuk!) Erre nézve, t. ház! már egyszer kinyilatkoz­tattam, hogy ezen egyének egyikét sem ismerem, és összeköttetésben egyikkel sem voltam, és azért 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom