Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-267

CCLXVI1. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 20. 1863.) 181 inditványt, melyet határozati javaslatban a t. háznak benyújtottam. Méltóztattak most hallani a határozati javaslat tartalmát, nem szükség tehát, hogy azt ismét felolvassam. Czélja ezen határozati javaslatnak az, hogy a benne megnevezett honpolgárok, kiknek egyike a félegyházi biró rendeletéből, másika pedig a királyi ügyek igazgatójának meghagyásából már több mint három hó előtt elfogattak és még most is a pestmegyei börtönben fogva tartatnak, és kik ellen hűtlenségi kereset indíttatott a királyi tábla előtt, a ha'ározati javaslatban jelzett törvények világos rendelete szerint szabad lábra bocsáttassanak, hogy törvényes védelmeket szabad lábon eszközölhessék. T. ház! Minden alkotmányos országban vannak oly esetek és kérdések, melyekre nézve a honpolgárok és a törvényhozás tagjai közt véleménykülönbség létezik. Ezen véleménykülönbségek szerint alakulnak a parlamentalis pártok, és vannak kérdések, melyek a nélkül, hogy az a közjóra nézve a legkevésbbé kártékony hatással lenne, mint pártkérdések tekinthetők. A kérdés azonban, mely jelenleg a t. ház előtr, van, nem oly kérdés. Ezen kérdést pártkérdésnek tekinteni nem lehet, ezt pártszempontból tárgyalni nem szabad. (Fölkiáltások jobbról: N'em is akarjuk!) Mert, t. ház, bármennyire eltérők legyenek is más kérdésekben nézeteink, abban, ugy hiszem, mindnyájan e házhan megegyezünk, hogy a fenálló törvényeknek engedelmeskedünk, hogy azokat addig, mig a törvényhozás utján, alkotmányos utón meg nem változtatnak, magunk is megtartjuk és mások általi megtartásukra is felügyelünk. (Mozgás a jobbon. Felkiáltások : Nem mindenki! Vide Asztalos és Madarász !) Azt hittem, erre nézve e házban vélemény különbség nincs ; de sajnálom, ugy látszik, hogy van. (Felkiáltások jobb felöl : Nincs itt, de van ott!) Mindamellett én bizalommal fordulok a kormány férfiakhoz és a t. ház minden tagjához, és reménylem, hogy mindnyájan velem lesznek, midőn arra kérem a kormányt, hogy tartsa meg, arra kérem a t. házat, hogy tartassa meg a törvényt személy- és véleménykülönbség nélkül, személyválogatás nélkül: mert a törvény személyválogatást nem ismer, a törvény a haza minden polgárára nézve rend- és rang-különbség nélkül egyformán kötelező. (Ugy van!) Tisztelt ház! Midőn két évvel ezelőtt a hazánkra nehezedett nyomorteljes uralom letűnt, midőn Solferino és Sadova után, az olasz- és németországi tartományok elveszte után, (Fölkiáltások ; Minő német tartományok f) és négyezer millió adósság terhe alatt a jogeljátszás hősei elestek, s a fejedelem komolyan arról kezdett gondolkozni, hogy Magyarországgal kiegyezkedjék; és végre a múlt év elején ezen kiegyezkedés létre is jött volna, hogy mily alapon és mily áldozatokkal, arról most szólni nem akarok; elég az, hogy a múlt év végével (/ diktáltátok:: Nem akkor!) megalakult a második felelős magyar minisztérium, megalakult oly férfiakból, kik multjoknál fogva a nemzet bizodalmát, a nemzet tiszteletét bírták; (Birják!) megalakult, t. ház! egy oly férfinak vezérlete és támogatása mellett, ki az egész nemzetnek egyesült bizodalmát oly mértékben birta, (Zajos felkiáltások jobbról: Birja!) mint előtte tán senki... (Mozgás a jobb oldalon. Fölkiáltások : Most is joggal birja!) Midőn két évvel ezelőttró'l szólok, ugy hiszem, a múlt időt kell használnom. (Zaj. Halljuk!) És ámbár ezen férfiú, Pest belvárosának tisztelt képviselője, nem miniszter, és igy a miniszterek tetteiért felelős a törvény előtt nem is lehet, kétségtelen mégis, hogy az erkölcsi felelősség őt illeti legnagyobb részben a nemzet és civilizált világ közvéleménye előtt, öt illeti a részrehaj lati an történelem előtt mindenért, mi e hazában történik és történni fog mindaddig, mig ö lesz a kormány fő- és mondhatnám egyedüli támasza. (Fölkiáltások jobbról: E ház többsége a kormány támasza ! Apárt az! Zaj. Halljuk !) Midőn tehát a múlt év elején a magyar minisztérium megalakult, az ország lakosai, kik majdnem kétségbeesésig sanyargatva voltak, bizalommal fordultak feléje, tőle vártak, általa reméltek egy szebb, egy jobb jövőt. (Felkiáltások jobbról: Igen helyes!) Tudták, hogy az átmenet nehézségei nagyok, tudták, hogy az uj minisztereknek sok nehézséggel kell megküzdeni, hogy sok akadályt kell elháritaniok , ha a nép kivánságinak csak egy részben is eleget kivannak tenni. Az értelmesbek elismerték, hogy mindent egyszerre elérni, minden bajt egyszerre orvosolni nem lehet. (Nyugtalanság, Halljuk!) El is voltak készülve arra, hogy minden kívánalmaik egyelőre teljesedésbe menni nem fognak. Egyet azonban, t. ház, ugy hiszem, jogosan vártak: jogosan várták azt, hogy alkotmányos törvényeink elegendők lesznek alkotmányos szabadságaink biztosítására és megvédésére. Ezt pedig annál nagyobb bizalommal vártak, mert az igazságügyi tárcza oly férfiú kezére bizatott, kinek becsületes hazafisága, kinek kitűnő tehetségei, és kinek a korszelleméhez mért szabadelvű gondolkozásmódja iránt az egétiz országban a legjobb vélemény uralkodott, (Éljenzés jobb felöl.) Mindamellett, uraim, kénytelen vagyok fájdalommal kinyilatkoztatni, hogy a nemzet ezen szerény várakozásában is a lehető legnagyobb mértékben csalatkozott. (Ellenmondások. Felkiáltások: Azt hiszi falún a szélső bal oldal, hogy ö a nemzet! Zaj.) Elnök : Kérem, méltóztassanak csendben meghallgatni a képviselő urat, Simonyi Ernő: A kormány azon rövid idő