Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-265

CCLXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 17. 1868.) 141 Miután ezt nem csak beszédemben kifejtettem, de indítványomban is oly intézkedéseket tettem, hogy mindenütt, a hol az időhaladék kárt okozhatna a kincstárnak, a rendeletek és törvények azonnal végrehajtassanak: valóban meglepett, hogy a t. jobboldali képviselő urak közöl legtöbben azzal támadták meg módositványomat, hogy annak folytán alkalom nyilik arra, hogy a dugáruk és a kincstár biztosítására szolgáló vagyon elsikkasztassanak. Valóban azt feltennem szabad sem levén, de különben is távol levén tőlem a gondolat, hogy miiek okát abban hihetném rejlőnek, hogy a t. képviselő urak azért tevék ezt, mert így könnyebb volt megtámadni módositványomat : azt kell hinnem és sajnálnom, hogy nem méltóztattak indítványomat elolvasni: mert a ki abban a 77-ik szakaszt olvasta , melynek értelme szerint én előlegesen utasíttatni akarom a — törvényhatóságok által, az igaz — tisztviselőiket arra, hogy nem esak egyes kijelölt esetben, hanem átalánosságban, mindenkor és minden körülmények között, mind azt, a mi a dugáruk lefoglalására s a kincstár érdekei biztosítására szolgál, saját személyes és kártérítési kötelezettséggel összekötött felelősségűk mellett teljesítsék ; mondom, a kik ezt olvasták, azoknak valóban lehetetlen lett volna épen azon okból támadni meg módositványomat. Módositványom szerint megeshetik talán az. hogy a kincstár követelésének végleges behajtása némi késedelmet szenved, bár. ha tekintetbe veszem a törvényjavaslatnak már elfogadott szakaszait, ez is csak igen ritka esetben fog megtörténni : és még akkor is az államkincstár érdekei veszélyeztetve nem csak nem lesznek. de az államkincstár károsodni sem fog: mert a törvényjavaslat 32-ik szakasza megmondja, hogy a megyei tisztviselőnek a hely színén meg nem jelenése folytán az eljárás nem gátoltatik: ha tehát valamely törvényhatóság elmulasztaná utasítani tisztviselőjét, vagy talán épen oda utasítaná, hogy a végrehajtásnál részt ne vegyen, azért a fenálló adóhivatal utján szintúgy be fogna az adó hajtatni ; azon rendkívüli esetben pedig, mely elő állana a szakasz értelmében akkor, midőn ingatlan vagyon végrehajtásáról van szó. a kincstár károsodni nem fog, mert hiszen a hátralékban levők késedelmi kamatot tartoznak fizetni. Azt mondotta erre nézve egyik képviselőtársam, Szász Károly, hogy nem lenne igazságos, hogy azért. ha egyes törvényhatóság megtagadja törvényes kötelessége teljesítését s megtagadja a törvényes adóbehajtását, hogy e miatt az egyes adózók büntettessenek a késedelmi kamatok által. De ugyan kérem, hiszik-e — s talán a t. képviselő úr sem hiszi — hogy a 77-ik, 78-ik. 79-ik szakaszok azon «esefcre akarnak a törvénybe igtattatni, midőn egy törvényhatóság átalánosan megtagadja, hogy törj vény szabta kötelességének eleget tegyen, s átalá| ban megtagadja a törvényes adó behajtását? Én ! legalább részemről azt gondolom, hogy ily eset| ben. ily törvényhatóság ellen, mely lázadásban i állana szemben a törvény nyel, a kormány blzo! nyara nem ezen kártérítési biztositáshoz, hanem : kötelessége szerint ennél sokkal hathatósabb eszközhöz fog nyúlni. Ezen kártérítésnek hitem szerint gyakorlati eredménye, mely máskor sem igen nagy,ily esetben egyátalábansemmi is: mert ha meggondoljuk, a mit tegnap igen tisztelt képviselőtársam Deák Ferencz mondott, s a mit ha oly átalánosságban el nem ismerek is, de a mi gyakran mégis megtörténik, hogy 10—15 tagból áll egy bizottmányi ülés, ha meggondoljuk, hogy ily esetben mindig módjok volna a vagyonosabbaknak hátra húzódniuk: ugyan szeretném látni, hogy ezen kártérítési utón minő kártérítést nyerne a kincstár egy nagy város, egy nagy megye adóinak kimaradásaért ? Vadnay Lajos: Bezáratja! Tisza Kálmán: Kérem, én kihallgatom: méltóztassék föállani, azután majd folytatom. Ezen szakaszok bizonynyal nem ily rendkívüli esetről szólanak, hanem szólnak igen is arról, midőn egy törvényhatóság az adók behajtása iránt vagy azok biztosítására vonatkozólag- kiadott rendeletet czélszerütlenuek. károsnak vagy talán épen a törvénybe ütközőnek találja. Én megvallom, igen csodálkozom azon. hogy a tisztelt képviselő | urak legnagyobb része nem erről, hanem a töri vénynek való ellenszegülésről , arról beszéltek, hogy nem szabad senkinek alkalmat adni i arra, hogy az állam iránti kötelezettségeinek teljej sitése alól magát kihúzhassa, nem szabad senki| nek alkalmat adni arra. hogy a törvényt megszeghesse : mintha bizony indítványom, vagy indokolásom , vagy bárkinek felszólalása, is azt akarta volna. Azon ragaszkodás, melylyel a t. képviselő urak ezen a téren maradtak, majdnem azon gondolatra bírná az embert, hogy ők, kik a törvényhatóságok| ró! feltesznek minden roszat. azon gondolatban ! vannak, hogy a pénzügyminiszter, vagy a pénzügyi közegek sem most, sem jövendőben, sem czéltalan, sem törvénytelen rendeletet nem fognak kiadhatni. Valóban ezen feltevéshez , hogy egyéb szót ne használjak, igen nagy optimismus volna szükséges : mert hiszen ha széttekintünk ma helyzetünkben — természetesen kivéve a pénzügyminiszter urat. és azon keveseket, kik vele egy helyzetben vannak — a pénzügyi hivatalnokok legnagyobb részint ugyanazokból állanak, kik egészen a legutóbbi időkig hűséges szolgái voltak azon rendszernek, mely minden magyar törvényt, mely a ma-