Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-265

142 CCLXV. OBSZÁGÜS ÍJ gyár kincstárt még az emlékezetből is ki akarta törölni, {Helyeslés halról) és kiket tehát csak a most nem rég felöltött magyar ruha vagy a reájok ruházott magyar királyi czim tehetett volna csodaképen a törvénynek ily hü tisztelőivé, oly hü őreivé, hogy rólok még feltenni sem volna szabad, hogy ők valami törvényellenest elkövethessenek. (Helyeslés halról.) Valóban, t. ház, igen szomorú dolog az, hogy ugy látszik, sokan már oda jutottak, hogy azokat tekintik a magyar törvény és a magyar kincstár ellenségeinek, kik érte küzdötted, tűrtek és szenvedtek, s azokat tekintik barátainak és védőinek. kik ellene min- j den lehetőt elkövettek. (Elénk helyeslés halról. Zaj. j Halljuk!) T. ház! Nem időzöm ezen kellemetlen tárgy- : nál tovább; hanem e helyett áttérek azon észre- . vételekre, s azoknak is természetesen csak egyné- [ melyikére, a melyek indítványom ellen tétettek. Hogy azután egészen a t. jobb oldalnak szén- ! telhessem figyelmemet, legelőször Simonyi Ernő t. képviselőtársam egy megjegyzésére felelek. Azt mondotta ő. hogy átalánosságban elfogadja ugyan módositványomat, de annak 71-ik j szakaszát nem teheti magáévá, mert abban benne | van. hogy a törvényhatóság a törvényeket, felelősség mellett tartozik végrehajtani; sőt azt is mondotta, hogy ha a felelősségnek benne kell a törvényben hagyatni, jobban szereti a központi bi- > zottság szövegezését, mert ott határozottan megmondatik, hogy ki legyen felelős. Én ebben a t. ; képviselő úrral egyet nem értek : mert én azt, hogy j ki legyen mondva a felelősség a törvények végre- ; hajtására nézve a megyékel illetőleg, szükségesnek tartom, s nem is látom azt teljesen illusoriusnak, i mert hiszen a törvény végrehajtásáért felelősek voltak a törvényhatóságok mindig, és ha e fele- , lősség nem elég gyakorlati jelen alakjában, majd < ha a törvényhatóságok rendeztetnek, a felelősséget a törvényhozás szabályozni fogja, felelősek lesznek , azontúl azon szabályok szerint, melyeketa későbbi törvény alkot.A felelősséget tehát benhagyatni óhaj- ' tom ; míg ellenben azt, hogy a kincstár érdekei czi- ' mén. kellő körülírás és szükség nélkül, most ily • fontos változtatás csempésztessék be törvényható- ' sági intézményünkbe, azt részemről el nem fogadhatom. | A jobb oldalról Justh képviselő úr volt. ki az , első támadást intézte indítványom ellen : neki j szándékozom tehát legelsőben felelni, annyival inkább, mert több t. szónok ugyanazon eszméket fejtegette, a melyeket ő; midőn tehát neki felelek, alkalmam nyílik azoknak is felelni. Megbocsásson a t. képviselő úr és megbo- j csássanak azok, kik ugyan azt álliták, midőn hal- ! LÉS. (Július 17. 1 868.) lottam fejtegettetni általok, mennyire szeretik, mennyire tisztelik a megyei intézményt, és hallottam másfelől, minő intézkedéssel, miképen akarnak azzal elbánni: azon állat jutott eszembe, mely annyira szereti fiait, hogy agyonszorítja; {Felkiáltás jobbról: A hasonlatosság nem talál!) Midőn pedig azt méltóztatott vitatni, hogy mi, kik a törvényhatóságok jogait fen akarjuk tartani, nem vagyunk azoknak igazi barátai, mert mi fogjuk azokat veszélyeztetni, mert a törvényhatóságok visszaélve jogaikkal, károsítani fogják az államkincstárt, s azon meggyőződésre fognak vezetni, hogy az egész intézmény rósz , s ennek folytán el fog töröltetni : akkor ismét, nem ugyan hasonlatosság, de analógia folytán eszembe jutott azon egyszeri csizmadia, ki midőn vízre küldte inasát, előre megverte, nehogy a korsót eltörje. (Helyeslés halról.) Az igen t. képviselő úr fejtegette azt, hogy mi mindenre lesz szükségünk, ha azt akarjuk, hogy a kormány felelős lehessen; kimondotta többek közt azt, hogy szükséges, hogy e tekintetben a törvényhatóságok is felelősek legyenek. Perczel Béla képviselő úr pedig annyire ment. hogy azt monda, miszerint ha akarjuk, hogy a kormány felelős lehessen, meg kell adni annak a hatalmat arra is, hogy mindazt, a mit akar. megtehesse. {Felkiáltások: Azt nem, mondta! Csak a törvény korlátai közt!) Perczel Mór: Nem ugy mondta! Tisza Kálmán: Értelme az volt. Perczel Mór: Nem ugy van ! Ráfogás ! Tisza Kálmán: Hiszen erről majd beszélünk ülés után. Perczel Mór: Én csak itt beszélek! (Zaj. Elnök cseneet.) Tisza Kálmán: Én, t, ház. ezt átalában semmi esetre sem akarom : mert a kormány teljhatalmának soha és semmi esetben barátja nem lehetek, {Helyeslés hal felöl. Felkiáltás jobbról: Be mi sem vagyunk ám!) annak barátja soha semmi szín alatt, mondom, nem leszek: mert az utólagos felelősség ha valóban érvényre emeltetik, a politikai jogokat birja talán biztosítani, de az ily viszonyok közt a személyes és politikai szabadság mindig áldozatul esett és áldozatul fog esni. Nem akarom azért sem, mert sokkal helyesebbnek, mind a kormányzottakra, mind az összes hazára, mind magára a kormányra nézve sokkal jobbnak tartom, ha a törvénytelenségek végrehajtását békés alkotmányos utón meg lehet gátolni, mint ha csak megtorolhatjuk. {Helyeslés hal felöl.) A mi különben azt illeti, hogy ha a megye nem felelős, a kormány sem lehet felelős, azt — őszintén megvallom — tévesztett fogalomnak tartom. {Halljuk !) A megyéknek és a kormánynak jogköre kor-