Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-263

100 CCLXI1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Julias 15. 1868.) alkotmányos életünk biztosításául azon rendszabályokat, melyeket a kényuralom épen ezek elnyomására alkotott, részemről inkább óhajtottam volna, hogy el fogadtuk volna ezeket csak átmenetileg, és adtunk volna inkább indemnitást a kormánynak azok foganatosítására mindaddig,mig törvénykönyvünkbe alkotmányunk szellemének, a szabadság geniusának megfelelő tökéletesebb, igazságosabb és méltányosabb törvényeket igtathatunk. Én minden szabad államban ennek törvénykönyvét a polgárok legdrágább," legszentebb kincsének, jogai és kötelességei evangéliumának tekintem, és azért nem szerettem volna a mi törvénykönyvünk lapjain azon rendeleteket, pátenseket megörökíteni, melyek egykor alkottattak a végre, hogy e nemzet szolgaságát megörökítsék, és melyekhez hazánk leggyászosabb napjainak emléke van kötve, és melyet meg is örökittettek volna, ha tőlük függött volna, és nem volna Isten, ki a nemzetek sorsát vezérli. Nem láttam Parisban az invalidok egyházában azon zászlókat, melyek a franczia nemzetet az asperni, waterlói, lipcsei vagy a szövetségesek Parisba vonulásának gyászos , lealázó napjaira figyelmeztetik; hanem igen láttam azokat, melyek a maréngoi, auszterlitzi, jeDai mezőkön lobogtak, és a franczia nemzet diesőségteljes korát hirdetik; valamint nem hiszem, hogy a római nép által Jupiter templomában örök emlékül letétetett volna azon járom, mely alatt a Claudiumnál elvesztett csata után Pontius a római sereget fegyvereitől megfosztva, elszaladni kényszeritette: és mi törvénykönyvünk szentélyébe leteszszük a lefolyt évek minden pátenseit, rendeleteit, hogy hirdessék az utókornak egykori szolgaságunkat és megörökítsék egykori lealáztatásunkat. De ha már elfogadjuk és törvénykönyvünkbe örök emlékül igtatjuk mindezen rendeleteket és pátenseket, melyeknek védszárnyai alatt e nemzet tiz évtizeden át kiszivattyuztatott, és melyek alatt a statusadósságok milliói halomra gyűjtettek : kérném a tisztelt házat, hogy ezeket legalább ne tetézzük, ne szaporítsuk oly függelékekkel, melyek, ha elfogadtatnának, alkotmányunk eddigi bástyáit, megyei institutióinkat ásnák alá. Ezen előttünk fekvő szakaszoknak leendő elfogadását midőn a pénzügyminiszter úr tőlünk kívánja, igen sokat kíván, mert azt óhajtja, hogy áldozzuk fel megyei autonómiánkat, melyhez századokon át ragaszkodtunk, mely vérünkkel, történetünkkel, többi institutióinkkal összeforrt, és alkotmányunkat fentartá, megmenté azon rendeletektől , melyek épen ezek ellen intézve voltak, és azon ujabban tervezett módosításoktól, melyek épen autonómiánk lételét koczkáztatnák. És a midőn a megyei szerkezetet ennek kérdése jövő vég elintézéséig, rendezéséig sértetlenül featartatni óhajtom, tanultam a jobb oldal tisztelt tagjaitól, kik eddig és ezelőtt ehhez tántorithatlanul ragaszkodtak. Mely okoknál nem pártolhatom a javaslatot, és ragaszkodom Tisza Kálmán indítványához, ille- ' tőleg módositványához. Besze János: (Halljuk! Halljuk!) Sí mony i képviselő azt mondotta, örvend, hogy a kormány részéről felszólalt egy képviselő, a midőn Justh szólott; én részemről neki csak azt nyilatkoztatom mindenek előtt ki, hogy itt egy képviselő sem szól a kormány nevében, hanem a ki felszólal, teszi azt saját tiszta meggyőződésénél fogva. (Helyeslés.) Uraim! olyan fontos kérdést csináltak ebből, hogy lehetetlen hozzá nem szólanom, mert a megyei élet fölött húzzák meg a vészharangot. Pedig miért? Azért, hogy a nemzetnek okvetlen szükséges adó pontosan behajtassák, mely pontos behajtás nélkül a nemzet életét hónapokon keresztül sem vihetjük. Én is pártolója vagyok a megyei életnek, (Bal felöl: Látjuk!) és kimondom itt ezennel ünnepélyesen és nyíltan, hogy mindent el fogok követni arra, hogy az a felelős kormányzattal összeegyeztethető lehessen; és ha a megyei életet a felelős kormányzattal semmikép összeegyeztetni nem lehetne, én inkább áldozom fel a minisztériumot, mint a megyét: (Zaj. Nevetés) mert én a magyar nemzet sajátságainál, természeténél, patriarchális és valóban tiszteletreméltó hajlamainál fogva azt czélszerünek nem tartom. De ki fogjuk egyeztethetni, mert a feladat az, hogy egyeztessük ki, hogy összeférhető lehessen. Ha azonban ugy okoskodunk, mint előttem szólott képviselőtársam, akkor a kiegyeztetésből soha semmi sem lehet, mert minden argumentuma oda megy ki, hogy egyátalában a felelelős kormányzattal meg nem egyeztethető a megyei rendszer. Pedig ez nem áll különösen ezen pontban. Mi itt a feladat? miről van szó? Az, hogy az adót behajtsuk, az adót, melyet megszavazunk az esztendő végéig. Már most, uraim, ha ezt még a megyei bizottságtól függővé tehetnők s az e fölött még vitatkozásba bocsátkozhatnék, a megyei bizottmányokban lehető pártoskodások határozataitól függővé tétetnék az okvetetlenül megkíván, tató adó, milyen nagy nehézségekkel jönne az be! Életkérdés pedig, hogy bejőjön. A jelen évre megszavazott adó a mostani átalakulási korszakban nélküiözhetlen és a kormánynak legnagyobb szigorral bekell azt hajtani. Ha ő meghagyja a tisztviselőnek, hogy segédkezet nyújtson a behajtásnál, nem emeli a fináncz