Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-245
92 CCXLV. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Június 22. 1868.) tiltani az abaldó számára való termelést, mert nem adhat többé engedelmet, miután két évi készlete van ; és csak akkor adhatná meg, ha az országnak nagy kárt akarna okozni, mert a mit 1870-ben költ el, az 1869-diki dohány. Már most 1869-ben dohányt nem vásárolhatna, mert 1870-ben megszűnnék a monopólium; és igy az 7—8 milliónyi frt, mi a dohányvételből évenkint a nép közé jár, elesnék, mi a népnek bizonyára nagy kára volna. (Egy szó: Nem lehet az!) Engedelmet, azt hiszem, a t. képviselő urnák felszólalására, hogy „nem lehet ," jogosan mondhatom, igenis hogy lehet: mert én legalább azt hiszem, ha ma vitatjuk a dohánymonopólium eltörlését, a mire én is szavazni fogok, akkor nem azt fogjuk mondani, hogy rögtön, hanem azt fogjuk mondani,hogy megszüntetjük egykét év múlva. De most nem azt mondjuk, hogy megszüntetjük a monopóliumot, mert nem azt tárgyaljuk, hanem hogy igyekezzék a miniszter oly javaslatot tenni, melylyel meg lehessen azt szüntetni ; e közt pedig nagy különbség van: mert ha két év múlva azt mondja az országgyűlés határozata, hogy ne szűnjék meg, akkor, betiltatván most a dohány, az ország roppant kárára leend ; ha pedig a dohánytermelést megszüntetjük, Ausztria más piaczokon fog kereskedni, és azon összeget, melyet Ausztriától nyerünk, örökre elvesztjük.én pedig az országnak ily nagy kárt okozni nem akarok. De miután tagadhatatlan, hogy a monopólium oly gyűlöletes és mindenütt ellenszenvvel találkozik, oly rendszer, mely ellen valamit tenni elkerülhetetlenül szükséges; miután arra nézve intézkednünk kell, hogy megszüntettessék; miután a megszüntetést én is szükségesnek tartom : legczélszerübbnek vélem e végre, hogy hívjon egybe a minisztérium gazdákból, kereskedőkből álló enquétet, és e kérdést megvitatván, oly tervet, oly törvényjavaslatot terjeszszen elénk,mely szerint a monopólium a legrövidebb idő alatt megszüntethessék. Ennek értelmében bátor vagyok határozati javaslatot beadni. Horváth Lajos jegyző (olvassa Bethlen Farkas gr. határozati javaslatát:) „Minthogy azon óhajtás, hogy a sok nehézséggel s kellemetlen súrlódásokkal járó dohányegyedáruság az országnak s különösen a szegényebb népnek érdekében minél előbb megszüntettessék, s az államjövedelmeknek ezen megszütetéséből eredő hiánya más czélszerübb, igazságosabb és kevésbbé terhes módon pótoltassák, most rögtön nem teljesithető, mert se oly biztos módot azonnal találni, se az állam szükségeit ideiglen fedezés nélkül hagyni nem lehet, s egyébként is a vég megszüntetés oly előintézkedéseket igényel, melyek rögtön nem eszközölhetők, s melyek nélkül mind az ország, mind a honpolgárok, különösen a termelők súlyosan károsodnának: „a ház elfogadja jelenleg a dohányegyedáruságról szóló, s az 1869-ik év végéig terjedő törvényjavaslatot ; de hogy a minél előbbi megszüntetés lehetősége törvényszerűen előkészíttessék, a minisztérium ezennel megbizatik, hogy állitson össze minden, e tárgyra vonatkozó adatokat, hívjon össze a pénzügyi bizottság közreműködésével szakértőket, s ezek kihallgatása után, pontosan megtartva az 1867. évi XVI. t.cz.-nek rendeletét, készítsen javaslatot az iránt, hogy miképen s mikor lehetne a dohányegyedáruságot az állam szükségeinek igazságos, méltányos és biztos fedezése mellett megszüntetni."^ Trefort Ágoston: Habár a mostani atmosphaerában nem igen érzem magamat felhíva szólani, a napirenden levő tárgy fontossága és főleg rendkívül kényes természeténél fogva, mégis koczkáztatok néhány rövid megjegyzést. (Halljuk!) Egyetértünk valamennyien, hogy a dohány-monopóliumot most rögtön megszüntetni nem lehet; egyetértünk egyszersmind arra nézve, hogy a dohány-monopólium , dohánytermesztő országban, mint Magyarország, sok nehézség- és kellemetlenséggel van összekötve. A kérdés tehát az, hogy mit kell a monopóliummal a jövőre nézve tenni ? E tekintetben a vélemények elágaznak. Az egyik fél azt kívánja, hogy az országgyűlés határozat által mondja ki , hogy a dohány-monopólium 1870-iki január 1-én meg fog szűnni; a másik fél azt kívánja, hogy ezen igen fontos kérdés tanulmányoztassék, és e tanulmányozás eredményéhez képest a törvényhozás maga idejében határozzon. Én részemről az utóbbi eljárást szabatosabbnak és gyakorlatiabbnak tartom; miután pedig ezen nézetemnek kifejezést adott t. barátom Bethlen Farkas, javaslatát elfogadom, és néhány szóval nézetemet indokolom. Valamint a fináncz-tudomány, ugy a praxis mindenütt elismerte, hogy a dohány oly ezikk, mely magát megadóztatásra nagyon pretirozza, arra rendkívül alkalmas; ennélfogva a dohány majdnem minden államban, épen ugy az absolut monarchiákban, minta demokrátköztársaságokban, meg van adóztatva, csak megadóztatásának formái különbözők. Nálunk, Franczia-, Olasz-, Spanyolországban és Portugáliában létezik a dohány-monopólium; és ennek financzialis lekintetben egy igen nagy előnye van, mert az eddigi tapasztalatok szerint a monopólium jövedelme évről évre növekszik, így Francziaországban 1815-ben a dohány monopólium behozott nettó 32 millió frankot, 1864-ben 177 milliót. Angliában dohány-monopólium nem létezik ugyan, hanem tudjuk, hogy ott a dohánytermelés meg van tiltva, hogy bár Irlandban jó
