Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-244
86 CCXLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 20. 1868.) ségre vonatkozó észrevételére, melyben azt mondja, hogy mi törvényesitenők a közerkölcsíség megromlását ezen institutio fentartása által, azt válaszolom, hogy ez csak akkor történnék, ha a monopólium megtartatnék azon kötelezettség mellett, hogy jövőre is csempészni minden ember kötelességének ismerje; de miután épen megfordítva szól ami törvényünk, mert azt rendeli,hogy tartsa kötelességének minden ember mint saját jövedelmi forrását megkímélni minden csonkitá9tól, tehát a közerkölcsiség törvényesitéséről beszélni nem lehet. Igen nagyon szeretném a monopólium feltétlen megszüntetését ugy értelmezni, hogy például azon részei a dohány-monopóliumnak, melyek a szabad termelés megszoritásával vannak összeköt1 ve, valamint a szabad kereskedésével is, ha ezek elejtetvén, tisztán csak a dohányeladás, mint a sóé, az állam számára jövedelmi forrásul fentartatnék, minek kivitelét természetesen pénzügyminiszter úrra kellene bizni, hogy combinálná, mennyi esnék el ily kezelés mellett a dohány-monopólium jövedelméből. Föntartandónak vélem pedig a dohány-monopólium ezen részét azért, mert én a közvetett adóknak vagyok barátja, és azokat minden esetre oly czélból és oly arányban szeretném kifejteni, hogy azok segélyével legalább a direct adókat lehetne enyhíteni, ha mindjárt nem is egészen elenyésztetni. Igaz, akár hogy forgatjuk a dolgot, ezen megszüntetésre több rendbeli módok ajánlkoznak. Előbb is felhozta Tisza Kálmán képviselő úr, hogy többek által az hozatott volna föl, hogy a pipázókra vettessék ki ezen adó. De hiszen ugy is ezek fizetik ezen adót, habár nem directe, de indirecte. Ha a t. ház fontolóra veszi az indirect adóknak azon jó természetét, melynél fogva a tárgyra kivetett adó legjobban eloszlik a szerint, minthogy minden ember csak oly mértékben fizet, a mily mértékben használja a tárgyat, s az ilyenek a nem kényszeritett adónemek: tehát az ilyen körülbelül önkéntes nemét az adóknak direct adókkal felcserélni nem vagyok hajlandó. Ha a t. ház a dohány-monopóliumnak megszüntetésének határidejét ki akarja tűzni, s a határidő túlterjeszkedik azon, meddig a mi megbízatásunk tart: én ennek nem látom értelmét: mert nekünk jogunkban nem áll a jövő törvényhozásnak kezét megkötni, és neki praescribálni, hogy te ezen tárgyat tüzetesen tartozol ezen szempontból felvenni és megvizsgálni. Igen is, annak volna értelme, ha azt mondanók, hogy ezen országgyűlés tartama alatt ezt tartozik tenni; de arra alkalmasint az idő nagyon rövid, hogy ebből oly combinatorium jöjön ki, a milyent mi szükségesnek tartunk. Miután tehát én a luxusadóztatást inkább helyeslem a direct adóztatás nemeinél: én ennél fogva a dohány-monopóliumnak minden megszorítás nélküli eltörlésébe sem most, sem egy esztendő múlva beleegyezni nem tudok ; ugyanazért nem is pártolhatom a 7-dik osztály véleményét. Török Sándor (nógrádi): T. képviselőház ! Én a központi bizottság által indítványba hozott határozati javaslathoz kivan ok igen röviden szólani, illetőleg egy javaslatot előterjeszteni. Azt hiszem, t. ház, mindnyájan meg vagyunk arról győződve, hogy midőn a dohány-monopóliumot az 1869. év régéig fen fogjuk tartani, szükséges a nép megnyugtatására nézve valamit tennünk. Erről meg vagyunk mindnyájan győződve. Ugy látom, hogy a módokban van közöttünk a különbség. És miután én nem pártolhatom az előterjesztett indítványokat; nem pártolhatom a 7-ik osztály véleményét, nem különösen azon szempontból, mert nem tartanám helyes eljárásnak, ha a ház most előleg oly nagyfontosságú principialis kérdésben határozna; miután nem járulhatok egészén a pénzügyi bizottság véleményéhez sem, leginkább azért, mert az nem formulázta határozati javaslatát: bátor vagyok egy formulázott határozati javaslatot előterjeszteni és tiszteletteljesen a ház asztalára letenni. Elnök: Fel fog olvastatni. Mihályi Péter jegyző (olvassa): „Határozati javaslat. Kimondja a képviselőház határozatilag, hogy midőn a dohányegyedáruságnak 1869. év végéig leendő fentartását törvénybe igtatja, azt egyrészt azon elkerülhetlen szükség érzetéből teszi, melyet az ország pénzviszonyai szabnak elébe; de másrészt azt hiszi, hogy ily fontos nemzetgazdasági elvek felett döntőleg és czélszerüen csak bővebb adatok és felvilágosítás nyomán határozhat: szükségesnek látja kebeléből egy 15 tagú bizottságnak kiküldetését oly czélból elrendelni, hogy az a minisztériummal egyetértőleg az illető szakemberek és érdekeltek kihallgatása után e tárgyban véleményes jelentését az 1870. évi adókivetés tárgyalását megelőzőleg a következő pontokra nézve terjeszsze elő: „1-ör , szükséges-e nemzetgazdasági szempontból a dohányegyedáruságnak eltörlése vagy nem? ha szükséges, „2 - or , utasittassék a pénzügyminiszter, hogy különös figyelmét fordítsa oly pénzügyi miveletekre és adózási módokra, melyek nyomán a dohányegyedáruság megszüntetéséből az állam bevételeiben eredendő hiány kipótolható legyen." Ivánka Imre : T. ház! Előttem Madarász képviselő úr ismételve azon különbségre utalt,
