Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-244
CCXLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS (Június 20.1868.) 87 mely elvtársaim és az ő indítványa közt létezik. Bátor vagyok némely okokat felemlíteni, melyek meggyőződésem szerint ezen különbséget indokolni fogják. Példának okáért : tudjuk azt, hogy tetemes dohány készletek vannak a kincstár birtokában,hogy af. évi dohánytermelésre nézve engedélyek adattak ki, és ezen engedélyekből eredett dohánytermést be keil váltani, és hogy az által ismét uj, nagy dohánykészletek fognak a kincstár birtokába jutni. Hogy tehát az ily nagy készlet értékesítésénél rögtön intézkedni, és a nélkül hogy idő adatnék, az iránt átgondolt tervet készíteni, nem tanácsos: az egyik oka annak, miért szabom ki én 2 és illetőleg 1 V 2 és nem 7 2 évre a monopólium megszüntetését. A másik ok az, hogy, mint miniszter úr múlt év deczemberében megígérte volt, az év végével lesz birtokában azon adatoknak, melyek szerint könnyen fogja kimondhatni : miként véli pótolhatónak a dohányegyedáruság jövedelmét? Ha ezen adatok birtokába csak deczemberben fog jutni, nem hiszem, hogy uj évig képes volna a ház egy oly határozatot hozni. (Felkiáltások : Akkor már nem ez a ház határoz!) Tehát az országgyűlés, avagy az uj,deczember 15-én választandó képviselőház, mely nem tudom mikor fogja magát constituálni. Nem hiszem tehát, hogy az azon helyzetbe jöhetne, hogy e tárgyban 1869 január 1-sejeig törvényt alkothasson. [Igaz! bal felöl.) Ez a másik ok, mely engem arra indít, hogy én az 1870. évi január 1-ső napján megszűnendő monopólium mellett szavazzak. Ami azon igen finom megkülönböztetést illeti, melyet a törvényesités és indemnity közt emelt a képviselő úr: ez iránt is bátor leszek röviden pár szót szólani. Az indemnity megadása törvényesiti azon eljárást, mely épen akkor létezik; ez egy törvényes actus, épen ugy, mintha más formába öltöznők az eljárás modorát. Az indemnitást akkor adja meg a ház, mikor nem ér reá vagy nem kivan a részletezésbe bocsátkozni és körül irni az eljárást; de már az által, hogy indemnityt ad egy vagy más adónem beszedésére, azon adónemet, azpn időre eo ipso törvényesítette. A mi azt illeti, hogy indítvány tétetett, mikép a szegényebb osztálynak olcsóbb dohány adassék : én nem voltam ide ben, midőn Deák Ferencz igen tisztelt képviselőtársam szólott, tehát nem tudom, mi szavakat használt; de ha ily módon szólott volna, én sem tartanám helyesnek. De igen is helyesnek tartanám azt, hogy addig is, míg a dohány-monopólium megszüntetik, olcsó és jó pipa dohányt kapjunk, a luxus-dohány pedig legyen annyival drágább, és azután, akár szegény. akár gazdag, a kinek luxus-dohányt tetszik színi, fizesse meg drágán. Kurcz képviselő úr azt mondotta, hogy a monopólium mellett a pipázó fizeti meg az adót és illetőleg a dohány-monopólium bevételét. Ez oly országban áll, hol dohányt nem termesztenek ; de oly országban, hol a dohánytermelés az agricultura bevételeinek egyik fő czikkét képezi, a monopólium nem csak a dohányzó által fizettetik meg, de indirecte termesztő és kereskedő polgárok és az egész ország által is, és pedig annál nagyobb mérvben , ha egy virágzó dohány-industria a dohány-monopólium által öletett meg, és azt előbb fel kell éleszteni, ugy mint minálunk. Tehát nem csak a dohányzó, hanem mindnyájan fizetjük ez adót. A mi azt illeti, hogy a jövő országgyűlést praeoccupálni nem szabad: én azt hiszem, nemlehetséges praeocupálni egy országgyűlést sem, avagy már minden nyilatkozat magában praepccupatio. Minden országgyűlés és minden testület, ha összejő, a maga meggyőződése szerint fog intézkedni, akár történtek e tekintetben határozatok, akár nem : azok nyilvánitást adtak a jelen közvéleménynek, és ne m jelentenek mást, mint hogy a pénzügyminiszter sz oros kötelességének ismerje, a jövő törvényhozás elé 1869-ben a dohány-monopólium megszüntetésére vonatkozó javaslatot terjeszteni. Mit fog a jövő országgyűlés határozni ? azt bizonyosan nem tudhatja senki sem. Slmonyi LajOS b.: T. ház! Azon elvek, melyek azok részéről kimondattak, kik a dohányegyedáruságot 18 70 elején meg akarják szüntetni, oly elvek, melyek meg nem támadtattak. még azok részéről sem, kik ezen nézetetnem helyeslik: mert ezen elvek kimondják, hogy a monopóliumok által a termelés meggátoltatik, a fogyasztás nem haladhat, a kivitel korlátozva van; a monopóliumok nem egyebek, niiut a régi elavult védrendszer utómaradványai; továbbá, hogy a közlekedési eszközök szaporodása által a világkereskedelem solidaritásba jutott; valamint ezen elvek elismerik elvitázhatlanul azt is, hogy minden, a mi a kereskedelmet gátolja, a közjóllét kárára van. Nem is támadtattak meg ezen elvek, hanem praktikus kivitelökre nézve történt néhány észrevétel. Mindenekelőtt egy tisztelt képviselőtársam azt monda, hogy nem tartja czélszerünek azt, hogy egyik törvényhozás utaljon a jövő törvényhozásra, hogy bizonyos tekintetben a törvényeken változtatást tegyen ily elvi kimondások áltaL Mi e tekintetben több izben hasonlót tapasztaltunk. Különösen az 1848-ki törvényhozás által kimondattak ily elvek, és pedig többek között ennek XX. törvényczikkében, melynek 8. szakaszát fo-