Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-243
CCXLI1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jonius 19. 1868.) 65 ség lesz, azon zárvonalat, mely jelenleg létezik, továbbra is fen kellend tartani, minek megszüntetése pedig épen az unió érdekében nagyfontosságú lenne. Tehát hozzájárul a 300,000 forinthoz még a zárvonal fentartásának költsége is, mi alacsony számitás szerint is 120 —150 ezer frtot tesz; de ha még hozzászámítjuk azon csempészetet, mely e zárvonalak daczára űzetik, az mind Erdélynek, mind Magyarországnak sójövedéki jövedelmeit nevezetes összeggel fogja alábbszállitani, ugy hogy, ámbár ezen kedvezményi árt a nép nagy része alig fogja érezni és e mellé még a zárvonal fentartása politikai szempontból sem kedvező : a sójövedék jövedelmét fél millióval fogja lejebb szállitni. Ugy hiszem, t. ház, hogy csak kötelességemet teljesitem akkor, midőn mindezen körülményekre figyelmeztetem a tisztelt házat a szavazás előtt. A t. ház bölcsesége szerint fog határozni. Majd ha jövő évben a valóságos eredmény számokban lesz kimutatható, ha alkalma lesz a törvényhozásnak e fontos kérdés felett ujabban határozni : a számok által kimutatandó valóságos eredmények tekintetbe fognak vétetni. De midőn elmondana azon indokokat, melyek a kedvezményi árak ellen szólanak, hogy igazságos legyek, elmondom az azt leginkább mentő körülményt is. Ugyanis: az adórendszer Magyarország és Erdély közt még nem mindenekben egyenlő, s meg vagyok arról győződve, hogy ha majd a közteherviselés egyen- I lő'en fog alkalmaztatni a hon minden polgárára : akkor ezen különbség is meg fog szűnni. Nem lehet ugyan mondani, hogy Erdély terhe aránylag súlyosabb volna, mint Magyarországé, mert a földadó Erdélyben a tiszta jövedelem után 10%-kal, Magyarországban pedig 16°j 0-kal van ki- j mérve; s továbbá a közös kincstár nevezetes terhet visel az erdélyi földtehermentesitésért; de másrészt fenáll egy nevezetes adó, mely nem a vagyonosabb osztályt, hanem épen a szegényebbet terheli aránylag súlyosabban, mint Magyarországban : és ez a személyadó. Sőt. képviselőház! ha megadni kívánnák a kedvezményt Erdély lakóinak oly módon, hogy "által a közös kincstár legkevesebbet szenvedjen, ;gy más, igen egyszerű módja lenne akérdés megoldásának, s ez létesíthető lenne akkép , hogy a kincstár megnyerné azon 150,000 frtot, melybe a zárvonal fentartása kerül. És ezen mód egyszerűen következő lehetne: 'minden léleknek ezen 14 vagy 16 krnyi sóár folytán előáílható különbözetet személy kereseti adójából le lehetne vonni; a nép ez által valószínűleg biztosabban nyerne.Egyébiránt ezt csak a dolog felvilágosítására hoztam fel: KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. VIII. mert azon kedvezményhez, a melyet a t, ház Erdélynek e tekintetben adni méltóztatik, magam részéről is szívesen hozzájárulok azon feltevésben, hogy ha majd egyszer minden adónem, ugy a személyes kereseti adó is, az igazság és méltányosság szerint a magyar korona egész területén egyformán fog kiméretni különbség nélkül, akkor ezen sóárbeli különbséget és a zárvonalat is meg lehet, sőt meg kell szüntetni. Ezek átalános nézeteim a tárgyról. Sok, nézetem szerint nem alapos indok hozatott itt elő. Nem akarok azokra válaszolni; csak egy képviselőnek (Halljuk!) derült kedélyben előadott észrevételeire és különösen beszédének azon részére, mely személyem ellen is volt irányozva, szabadságot veszek magamnak pár szóval válaszolni. (Halljuk!) Ha van tárgy, mely a tanácskozásnál komolyságot igényel, bizonyára a pénzügy az. Ha van tárgy, mely a magyar törvényhozásnál komoly megfontolást igényel, az Magyarországnak viszonya Erdélyhez. Ennélfogva engedje meg a képviselő úr, hogy derült előadására komolyan válaszoljak. Elismerem, hogy a legkomolyabb tárgynál is van alkalom kedélyes és derült megjegyzésekre; azonban, engedje meg képviselő úr, ily modorú érveinek súlyt tulajdonítani képes nem vagyok. A kérdést illustrálni akarván, többek közt azt mondotta, hogy Erdély dúsgazdag a sóban; hogy ha ezen monopólium nem volna, az egész világot ellátná sóval. Két, illetőleg három körülményt feledett számításánál. Először kifelejtette azt, hogy, habár Erdély végtelen gazdag sóban, másutt még több van: többek közt, s e tekintetben bizonyára a képviselő úr nézetével fogok találkozni, miután, mint beszédéből értettük, ő Chinában is megfordult, tehát az Oceant is áthajózta, az Óceánban bizonyára százszor s milliószor több só van, mint Erdélyben s a tenger vizéből sót a világ minden részeiben könynyü módon lehet, sőt csekély költséggel előállítani; tapasztalás szerint egy mázsa tengeri só 30 — 40 krért állitható elő s a sótermelés Erdélyben is pénzbe kerül. A második, mit kifeledett, az, hogy a só a világ majdnem minden civilizált államában monopólium tárgya, jövedék ; tehát a szabad kereskedés nem alkalmaztathatván, módja alig lenne a korlátlan kivitelre. A harmadik körülmény, mit kifeledett, az, hogy nem elég, gazdag sóbányákkal bírni, hanem olcsó szállítási eszközök felett is kell rendelkezni, hogy a sót a fogyasztási helyekre elszállítani és forgalomba hozni lehessen. 9