Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-243

58 CCXLIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 19. 1868.) gyarországban, és szabad kereskedés nyittatnék, hát egy még eddigelé ismeretlen kincset találnánk, s nem csak a kincstár átalában, hanem a nép is nyerne rajta, mert mi a versenyt kiállhatnók a világ minden sóaknái és minden tengeri vizet főző sómesterével. Nekünk a világon legtöbb sónk: van. Elhiszem, hogy nagy höleseség a financzia; de hogy mi a világon a legdrágább sót együk, holott nekünk van a világon legtöbb sónk: ezt nem lehet érteni; én legalább nem értem. Azt mondják, hogy van még Németországnak egy része, a hol drágább valamivel a só, mint minálunk. Én azt meghiszem, és azt gondolom, hogy onnan ragadt mi reánk, mert olyan nagyon kezdjük követni azon országot. Hanem tovább menve, mikor nekünk több sónk van, mint a világon akárkinek: akkor mind ezen sóbó'ségünk mellett versenyezhet velünk, a kinek sokkal kevesebb sója van. Moldvában 2 frt a só ára. Egyszerű a számítás: ott 2, itt 4. És Moldva, holott 10-szer kevesebb sója van, mint Erdélynek, tízszer annyi sót ad el, mint Erdély. Már Maros-Vásárhelyt, megvallom a ház előtt, nem én teszem, hanem a falusiak, moldvai sót esznek, pedig ez a só feketébb ; hanem mégis fehérebb, mert olcsóbb. (Derültség.) Előhozták itt például a szerbiai dolgot; ilyen viszás dolog a szerb financziában igen sok van. Ilyen dolog volt az, mit 1848-ban Szerbiában láttunk : hogy itthon a magyar bankjegyeket nem váltották fel, hanem elvitték Szerbiába és ott a magyar bankjeg}?eket felváltották ezüsttel, mert a szerbeknek kedvezni kellett; és aki speculáns volt, az összevette a bankjegyeket és kivitte, a szerbek kifizették ezüsttel, itt meg azalatt milliók belebuktek. Ilyen a szerb speculatió. (Zajos derültség.) Hanem bátor vagyok mondani, hogy mikor mi azt mondjuk, legyen a só ára 3 frt 80 kr., a mikor a szomszédságban 2 frt: akkor ezzel nem valami olcsóságot mondunk. Én sohasem arrogáltam magamnak, hogy próféta vagyok, de azt az egyet mégis tisztán és határozottan profeciálom a pénzügyminiszter úr előtt, (Halljuk!) hogy ha Angolországban a miniszter gyapjas zsákon ülhet, nálunk bátran sóra ülhetne. (Zajos derültség.) Ha Angolországban a királyi trón alá egy skót mészkövet tesznek próbául, akkor a magyar király trónja alá a bölcseség kövét, a sót tegyék, mely eddig a botrány köve. Bizonyára eljön azon idő, midőn a pénzügyér úr három forinttal adatja a sót, midőn minden ember szabadon fog vásárolni, és nem csak városainkban, hanem a külföldön is, és igy versenyképes lesz egész Európával. Ez fő érdek, és meg vagyok győződve, hogy a pénzügyminiszter úr át fogja ezt látni. Nem fárasztom tovább a ház figyelmét, mert hiszen ezek egyszerű argumentumok, és én nem érzékenykedem, hanem határozottan állítom, ha olcsóbb lesz a só, több fog kelni belőle. Ez rövid argumentum. Erdélyben a só régenten 3 frt 15 kr. volt, azután lett 45 kr.; most azt mondják, legyen agiós: én ezt sem ellenzem, mert ab amicis justa petenda; csak azt mondom, hogy nekem nagyon fájt, hogy Trencsén megye, melynek sója nincsen, ne részesüljön azon kedvezményben, melyben némely más megyék részesülnek, pedig azt neki követelni annyi joga van, mint más megyének. (Helyeslés a bal oldalon.) Arra nézve, mit Bónis képviselő úr mondott, hogy legyen egyforma a só ára, azt mondom, hogy igenis legyen egyforma az aknáknál, hanem hagyjuk fen a kereskedést másutt, engedjük a sókereskedelmet fejlődni Magyarországban, hogy legyen, mivel a nép üzletét vezethesse, mert nem csak készpénzzel lehet sót vásárolni, hanem cserével is. Felhozatott még a dohány. Itt pedig nagy különbség van. A dohánytermelő legalább egyszer kap pénzt; de a sónak előállítása is monopólium ; hogy elhordassék, az is monopólium ; végül még, hogy fogyasztási adó isiegyen reá, mit maholnap elérhetünk, ez nagyon szomorú. A kereskedésre nézve még bátorkodom megemlíteni : a tengerparti só 2 ft 60 kr, azért, mert halat sóznak be. A milyen érdekök van nekik halat besózni, ép oly érdekünk van nekünk a sót eladni : (Nagy derültség) és a kereskedő, kinek nem terem só, nem hogy legdrágábban kapná, miután azt még ki is kell főzui. hanem mert halat akar besózni, nagyobb kedvezményben részesüljön, mint Magyarország valamennyi lakosa. (Derültség.) No tehát .... (Nagy derültség.) Ezzel befejezem próféciámat a bölcseség kövéi*e, a világ savára nézve; hanem engedelmet kérek a miniszter úrtól, miután a múltkor atheát előhoztam, s azt, hogy Angliának az a thea, mi nekünk a só, egy rövid adomát fogok előadni. (Halljuk 0 Chinában hallottam : 1842-ben háború volt, és akkor azt súgták a chinai császárnak, hogy megölheti az egész angol nemzetet, ha nem ad nekik theát. A császár azonnal összehivá a minisztériumot, és elmondá nekik,hogy ő az angolokat megfogja ölni az által, hogy nem fog adni nekik theát. A miniszternek természetesen nem szabad azt mondani a császárnak, hogy az lehetetlen; azért hát a miniszter leborult a császár előtt, kérve őt, kegyelmezne meg az angolok életének, ne ölné meg őket. És a császár hajolt a kérésre és tovább is adott theát és megpardonirozott nekik. (Derültség.) Azért voltam bátor előhozni ezen adomát, hogy megkérjem miniszter urat, ne méltóztassék