Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-243

bí CCXLIH. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 19. 1868.) mely szerint bármely adónem agióval szökteBsék fel: ellenkezik az 1867. XV-ik t. czikkelyének 5. szakaszával, a melyben Magyarország a függő adósságokból 312 millióra nézve a kölcsönös garantiát az osztrák tartományokkal együtt elfogadta. Épen ezért Magyarországnak nézetem szerint oly eljárást követni, mely által ezen kölcsönös garantiával ellenkezőleg önmaga rontsa meg a papírpénznek azon függő adósságokhoz tartozó értékét, ellenkeznék ezen törvénynyel. Ha azt érti a középponti bizottság, hogy Erdélyben a pénz értéke különbözik a magyarországiétól , mert a pénz egyik helyt becsesebb, mint a más helyt, az egyik helyen drágább, a másik helyen pedig olcsóbb: ebben tökéletes igaza van; de megfordított arányban: mert ám menjen bárki Erdélybe, nézze meg azon pénzszükséget, mely jelenleg ott van, és senki nem fogja azt mondani, hogy azon 1 forint, mely Erdélyben van, értékére, becsére nézve egyezik azzal, a mely Pesten van. Egyetlen egy érvényes indok szolgált a 3 frt 80 krnak az erdélyi részekből megválasztott képviselők által kölcsönös értekezletükben történt elfogadására, a melyet gr. Teleki Domokos is felhozott: hogy t. i. jeleleg a termelési költség mégis többre megyén, mint amennyi volt 1848-ban, és kivált azon öt akna miatt megy többre, a melyet főkép Erdély BÓbevásárlási érdekei miatt a kormánynak fen kell tartani. Ez volt oka annak, hogy t. képviselőtársam Teleki Domokos nem a praecis mathematikai calculust, 3 frt 41 V

2 krt indítványozta, hanem igenis azon mostani nagyobb termelési költségek tekintetéből még ehhez hozzászámított 38/

2 krt is. Méltóztatnak némelyek talán a csempészetet említeni, hogy t. i. az erdélyi részek és az Erdélyen innen lévő részek közt valamely nagy csempészet fog beállani ezen alábbszállitás miatt. Én bátor vagyok kifejezni, hogy ezen csempészetet lehetőnek nem tartom. Az áll ezen törvényjavaslatban, melyet a központi bizottság inditványozott, hogy Erdély lakói saját szükségletére az ottani sóaknáknál ennyi meg ennyi legyen a só kedvezményi ára. Már hogy valaki azon sóval, mely neki kedvezményi áron saját szükségletére adatik, csempészetet űzzön és eladja, mikor ő a helyett sokkal drágábbat lenne kénytelen saját szükségére bevásárolni az aknáknál kereskedési áron : ezt megfogni képes 'nem vagyok. Ez valóban a csempésznek nagyon drágába kerülne. Nem az ingere bármi csempészetnek, hogy azok, a kik űzik, a csempészet tárgyát minő áron veszik ? hanem azon differentia, mely a megvásárlási meg az eladási ár közt van, A volt absolut osztrák kormány a magyarországi 8 ftos sóra nézve a csempészettől nem félt a 4ft. 60 krros erdélyi sóval szemben, pedig a 4 frt.60kr. és 8 ft. között nagyobb a differentia, mint a most javasolt erdélyi 3 frt 80 kr. s a mostani leszállított magyarországi 5 frt között. Van azonban egy más csempészet, mely a moldvai határokon űzetik Erdélybe. Ugyanis Moldvának Erdély felé eső szélén valóságos raktárak vannak, melyekből a moldvai sónak mázsája öt ezüst húzáson adatik. Ezzel szemben áll az erdélyi sónak mostani nagy ára, mely azt okozza, hogy a székelység egy részére, sőt tovább is, bármi őrködések daczára igen sok moldvai só csempésztetik be. Elismert tekintélyek állítják, hogy az egészség végett személyenkint 18 font só kívántatik. De jelenleg Erdélyre az igen t. pénzügyminiszter ár egykori nyilatkozata szerint fejenkint csupán 7 és % font is esik. Lónyay Menyhért pénzügyér: 14 fontot mondtam. Gál JánOS: Kérdhetné valaki, hogyan állt a só ügye Erdélyben 1848-ban, s hogy áll most? Ez csak ugy áll, hogy a mint a volt kormány rendre feljebb emelte a só árát, épen ugy időnkint lett kevesebb a fogyasztott só mennyisége. S jelenleg, a mint a hivatalos adatok bizonyítják, 25,000 mázsa sóval kél el kevesebb, mint 1848ban. Méltóztassanak tekintetbe vennie szerint azt, hogy ha ezen 25,000 mázsa só hozzájárulna azon mennyiséghez, a mely jelenleg Erdélyben elkel, vajon mekkorát fog tenni azon differentia, a mely a gróf Teleki Domokos által inditványozott 3 frt. 80 kr. s a központi bizottság 4 írtja között van. Jelenleg 1 50,000 mázsa só kél el Erdélyben, tehát a differentia, mely a középponti bizottmány által és a gr. Teleki Domokos által javasolt két árhoz képest a 150,000 mázsa só pénz bevételére nézve van, csak 30,000 frtot teszen. Részemről ugyan azt az elvet el nem ismerem, hogy Magyarországnak bármelyik része azt mondhassa Magyarország másik ré-zével szemben : ti az államszükségleteire annyit nem adtok be, mint a a mennyi a proportione ezen területre esnék; el nem ismerhetem azt, hogy Magyarország egyik része a másikkal szemben ezek tekintetében számoltatásra mehessen. De még is kisértsük meg, vajon azon 30,000 forint oly nagy összeg-e, mely az erdélyi só árának lejebb szállítását akadályozná? és kisértsük meg épen az erdélyi sójövedelemre praeliminált költség tekintetében. Igen t. pénzügyminiszter úr természetesen azon költségeket, a melyek az erdélyi só eladására s termelésére tétetnek, az erdélyi illető hivatalos felterjesztések után vette fel a költségvetésbe. De ezek közt a 88-ik lapon ezt találjuk : a gazdasági sónemek terme-