Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-242
CCLII. ORSZÁGOS ü: Magyarországra nézve, ugy hiszem, a kedvezményi árakat illetőleg jelenleg két kívánság nyilvánul : az egyik Sóvárra nézve. Sóvárra nézve azon nézetből indult ki a minisztérium, midőn ezen 2-dik szakaszt megállapította, hogy a Sóvárra nézve megállapítandó árak legyenek valamivel csekélyebbek, mint azon árak, melyeket a máramarosi sóért ugyanazon vidéken a szállítási költségek hozzászámitásával fizetni kell. Ez volt a kiindulási pont és ezzel egyezik meg az 5 frt 60 krnyi ár. Ha a sóvári termelés oly nagyszerű volna, mint a máramarosi, lehetnének nehézségek a lejebbszállitásnál. Azt méltóztatnak tudni, hogy Sóváron főtt sót készittet a kincstár, és különösen a múlt évben, midőn egyik forrás megapadt, az öszszes termelés nem ment többre 100,000 mázsa nál. A mint tehát egy részről nem láthatom be jogosultságát azon kívánatnak, hogy mindenütt 2 frt 40 krt tegyen a sóleszállitás, ugy másrészt jogosnak és méltányosnak tartom, hogy a menynyiben mind Erdély, mind Magyaroeszágra nézve mag-oknál az aknáknál a só mázsánkint 5 frtban állapittatik meg, állapíttassák meg Sóvárra nézve is 5 frtban: (Helyeslés) mert ne méltóztassanak azt hinni, hogy én minden lehető indítvány ellen lennék, sőt minden javítást és minden ujabb indítványt, mely megnyugtatásul szolgál, magam részéről is elfogadok; csak egy kérésem van: ne méltóztassanak oly határozatokat hozni, melyek ezen, az egész nemzetre nézve szükséges és általa július elsejére várt ügynek eldöntésére káros hatással lennének s életbe léptetését hátráltatnák. Ha lényegesek volnának a változtatások, törvényeink értelmében ujabb egyesség megkísérlése válnék szükségessé. A Sóvár vidékére adandókedvezmény hordereje könnyen megkelhető, ha a t. ház többsége el fogja határozni, hogy Sóvár vidéke óhajtása tekintetbe vétessék, határozottan mondhatom, mi a különbség az államkincstár jövedelmeire nézve: miután ott átalában 100,000 mázsa termeltetik,az által,ha egy elő áron áruitatnék a máraroarosival, a kincstár a mostaninál 60 krral kevesebbet venne be, és e különbség tenne évenkint 60,000 frtot. Megvallom, t. ház, hogy az ily átmeneti korszakban vannak bizonyos régibb előnyök, melyeket mellőzni alig lehet, noha meg vagyok győződve, hogy magasabb állami szempontból, az állam közjövedelme szempontjából czélszerübbet tenni nem lehetne, mint ha a sóvári termelés, mely mázsánkint 62 krajczárba kerül, holott Máramarosban csak 27-be, megszüntetnék. Ez volna legegyszerűbb. Erdélyben is vannak aknák , melyeknek termelése nevezetes , azonban a kincstárra nézve azoknak fentartása nem muihatlanul szükséges, sőt költséges. Ha a közKKPV. H. NAPLÓ. 186 5 /g. VIU. JÉS. (Június 18. 1868.) 3§ lekedési eszközök kiterjedése szerint, azt tekintve, honnan szállíttatik a só legezélszerübben, miután oly bő mérvben van só, a lehető legkevesebb helyekre kellene a termelést szorítani: ez lenne az államjövedelem szempontjából kívánatos. Miután azonban Sóvárban a fő'ződe fenáll, míg fenáll, jogos kívánság, hogy az ottani sónak ép oly ára Jegyen, minta máramarosinak ; erre nézve, miután ez az egyességet meg nem változtatja, ha a t. ház elhatározza, szívesen hozzájárulok, a különbség, illetőleg veszteség nem tevén többet 60,000 írtnál. Nem akarván másodszor bővebben a tárgyról szólni; méltóztassanak megengedni, hogy még egy körülményt felemlítsek. (Halljuk !) Van Magyarországnak három vármegyéje, mely só tekintetében régi törvényeink szerint is számtalanszor különös kedvezményben részesült: Árva, Turócz és Liptó vármegyék, melyek összeköttetése Magyarország többi részeivel, hegyi helyzetűknél fogva — mint a törvény mondja — igen nehéz levén a sót odaszállítani.- a galicziai, nevezetesen a wielicskai sóbányákban kedvezményi árakban részesülnek. Midőn ezen törvényjavaslatot formuláztam, igyekeztem azon vidék kivánatait is figyelembe venni. Akkor, mint emlékezni méltóztatnak, többen azon vidékről ugy nyilatkoztak, hogy meg volnának elégedve, hogyha eddigi kedvezményárak ezután is fenállanának. Azonban, miután átalában azon nézet jelentetett ki, hogy miután a törvény azon intézkedése, miszerint a IX-dik czikk értelme szerint Wielicskán Árva, Liptó és Turócz vármegyék számára a zöldsó 4 frt 90 kr, a spizasó 4 frt 60 kr, azon nehézséggel jár, hogy az illetőknek oda fuvart kell tenni és a sót haza szállítani: e tekintetben is azon vidékek kivánságát kielégíteni óhajtván, azon javaslatot vagyok bátor tenni, hogy a kincstár maga fog Árva, Liptó és T;rócz vármegyékben a wielicskai só árulására raktárakat állítani, és hozzászámítván a törvényjavaslatban kitett árakhoz a szállítási dijakat, még bizonyos leszállítást is hozhatok javaslatba mind a zöld-, mind a spizasóra nézve, mely közt a mostani javaslat szerint különbség nem tétetnék. E szerint a 9-dik szakasz vég szavai következőkép módosíttathatnának: „Árva, Liptó és Turócz vármegyék mindeg}dkében felállítandó raktárakban a zöld- és spizasónak ára 5 frt 60 kr." A számítás a következő. A 9-dik szakasz végén a zöld sóra nézve 4 frt 90 kr vétetett fel. A szállítási költség 90 krt tesz mázsánkint; ennélfogva a zöldsó ára mázsánkint 5 frt 80 krt tenne. De miután e vidékek bizonyos kedvezményekben részesültek, részemről szívesen rá állok arra, hogy mindkét só 5
