Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-242

34 CCXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Junitu 18. 1868.) ára mind a három vármegyébe 5 frfc 40 krban állittassék meg. (Hdijelés.) Természetes, hogy midőn ezen javaslatot teszem, azon szempontból indulok ki, hogy az átalánosan nyilvánult kívánságnak, mely szerint az átmeneti korszakban az eddig fenállott kedvezmények és — ha szabad ugy kifejeznem magamat — régi törvényeinken alapuló privilégiumok hagyassanak meg, kívánok eleget tenni. Ezen közvetítő' javaslatok elfogadása által magán az egyességen változtatva nem lesz. Én tehát az illető szakaszok tárgyalása alkalmával ily módon alkalmazandó módosításokhoz szívesen hozzájárulok. (Helyeslés.) Vállyi János :T. ház! Előttem szóló t. pénzügyminiszter úr előadása után valóban alig lehetne más teendője e háznak, mint a beterjesztett törvényjavaslatot minden további vitatás és észrevétel nélkül egyszerűen megszavazni, elfogadni. 0 nevezetesen akként nyilatkozott, hogy önálló intézkedésünk nincs és az ó' felsége többi tartományaival kötött egyezmények már e tekintetben aláírva és szentesítve vannak, következőleg itt már segíteni a dolgon nem lehet. Ha ez igy van, akkor előzetesen a pénzügyminiszter úr óhajtásom szerint helyesen cselekedett volna, ha ezt már nem terjesztette volna elő és a törvényhozásnak idejét ezen a téren nem vesztegetné. Mert meggyőződésem szerint vagy tehetünk ebben valamit, vagy nem. és hitem szerint egyedül az országgyűlésnek van joga, van köre még a miniszter meghallgatása után is arra, hogy ezen tárgyban határozzon és azt eldöntse. Miután ezeD hitben vagyok, vettem magamnak szabadságot a t. ház engedelmével módositványt előterjeszteni. Módositványom a már elmondottak által nagy mérvben igazoltatik, azon tekintetből, mivel módositványom is az egész korona országaira nézve mindenütt a só árának egyenlősítését kívánja. Pénzügyminiszter úr kijelentése is igazolja ezt, mert ő maga is óhajtotta ezt nyilatkozatában. Hogy pedig az ár leszállítása körül helyes és szükséges az országgyűlésnek intézkedése, maga a beterjesztett kormányi törvényjavaslat elegendőleg indokolja, mert ez is a leszáilitást hozza javaslatba. Mindössze is a leszállításból alig egy pár milliónyi jövedelemcsökkenést mutatott ki előttem szólott t. pénzügyminiszter úr, és hitem szerint, ha a sóárak még lejebb fognak szállíttatni, nagyobb kelendőség nyittatván , kereskedelmi szempontból nagyobb mennyiség fog ez által eladatni, és azon kisebbnek felmutatott jövedelem is vissza fogja azon arányt nyerni, mely a magasabb ár mellett mutatkozott, vissza pedig azért, mert nagyobb elárusitás történvén, nagyobb lesz a bevétel, és különben is egj-^gy mázsára igen csekély iiáliitási költség esvén, bőven fedezve lesz a kiadási szükséglet a nagyobb mennyiség eladása által. De ha nem jönne is be ugyanazon jövedelem, mely az előbbeni években az állam gazdaság részére behozatott, nézetem szerint még akkor is alább kell, hogy szállittassék a só ára már csak azért is, mert az államgazdasági szempontból is előnyös. Nem tisztán csak az a feladata az államgazdaságnak, hogy minél több jövedelmet állítson ki pillanatilag; hanem feladata az, hogy az adóképességet emelje és azt minél nagyobb erőre állítani igyekezzék. Ha pedig ezen életszükségletre és a gazdaság emelésére is mulhatlanol szükséges czikk jutányosabban nyujtatik, ez által valósággal nem eszközlünk mást, mint azt, hogy ha valamivel alább szállíttatik a jövedelem, de a nép valósággal tetemesebb segélyezéshez jut, ez által pedig a gazdasági emelkedés előmozdittatik. Ezeknél fogva módositványom, melyet a t. ház figyelmébe ajánlok, következő. Horváth Lajos jegyző (olvassa Vállyi János módositványát): ,,Módositvány, mely szerint a.sójövedék iránti törvényjavaslatnak 2-dik szakasza helyett ez tétessék: „A magyar korona országainak területén különbség nélkül a só mázsája 3 frt 60 kron fogárultatni." Ivánka Imre ; T. ház ! Előadásomban igen tisztelt pénzügyminiszter urnák néhány mondatára vagyok bátor kiterjeszkedni. A többek közt mondotta volt, hogy „ha Magyarország e tekintetben önállólag intézkedni képes volna," akkor ezen lehetne változtatni. Én, igenis elismerem azt, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés 11-dik pontja azt határozza meg és oda utasítja a minisztereket, illetőleg a pénzügyminisztert, hogy a só- és dohányegyedáruság ügyében az osztrák pénzügyminiszterrel egyezményre lépjen és ezt előterjeszsze. De én ennek azt az értelmet, hogy az illető egyezmények már a törvényhozásra nézve minden esetre kötelezők, ezt az értelmet adni képes nem vagyok. (Fölkiáltások a jobb oldalon: Nem az mondatott! a bal oldalon: Tessék meghallgatni!) Mondom: ezt az értelmet adni képes nem vagyok, és azt nem is kívánom, hogy bármi tekintetben nagyobb körökben elterjedhessen e fogalom. Az én felfogásom az, hogy épen azért terjeszti a t. pénzügyminiszter úr a törvényjavaslatot a ház elé, mert maga is elismeri azt, hogy az nem olyan valami, a mit minden esetre elfogadni kell, hanem olyan, mit módosítani lehet a körülmények szerint. Átmegyek azon nézetekre, melyek több oldalról a sóárra nézve kifejtettek. Csak két elvet fogadhatok el, melyeknek mindegyike egy fő elvben pontosul össze, t. i. abban, hogy az állam pol-