Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-242

CCXLII. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Junias 18. 1968.) 31 megkötése alkalmával felmerült körülményeket illeti: méltóztassanak megengedni, hogy röviden megemlítsem az érdekesbeket. Az első elv, melyet keresztül kellett vinni, volt az, hogy a zárvonalak ffelállitása elkerülése tekintetéből, lehetőleg egyenlően szabályoztassanak az árak. Ebből az következik, hogy meg kellett határozni az árt, melyen a só áruitatni fog a sóaknáknál és a birodalom mindkét felében. E tekintetben minden ügyekezete oda volt irányozva a magyar minisztériumnak, hogy a sóárak az ország régi kívánságával megegyezőleg tetemesen leszállittassanak, azonban ezen leszállítás lehetőleg akként történjék, hogy az államnak jövedelme ez által nagy csökkenést ne szenvedjen, sőt idővel ismét az előbbenijövedelemnek megszerzése kilátásba tétessék. A tapasztalás azt mutatta, hogy az utolsó hat évben — ámbár a birodalom népességének szaporodása ezen időszak alatt 3%-kai vehető fel, mi feltételezi a sófogyasztás aránylagos emelkedését — mindamellett a konyhasó fogyasztása apadt. Ugyanis a midőn 1861-ben 5,115,000 mázsa konyhasó fogyasztatott, 1866-ban a fogyasztás 4,310,000 mázsára szállt le, tehát a csökkenés 800,000 mázsát tett körülbelül. Ennek oka, ide nem számitva a csempészetet, mely különösen a déli és nyugati határokon gyakoroltatott, különösen az volt, hogy a mai'hasóval, mely a marha táplálására volt szánva., visszaélések követtettek el, miután az nem azen czélra forditatott, a melyre áruitatott. Ez világosan kitűnik abból, hogy míg 1861-ben csak 161,000 mázsa fogyasztatott , 1867-ben már 1,061,000 mázsát tett a marhasófogyasztás. Ha felveseszük, hogy a népesség szaporodásával aránylag növekedni kellett a sófogyasztásnak is, így 5,115,000 mázsáról a fogyasztásnak legalább 5,270,000 mázsára kellett volna emelkedni. Ennek eredménye pénzügyi tekintetben az, hogy miután a konyhasónak fogyasztása majdnem 1 millióval szállt le, ha csak a legkisebb árt veszszük is fel. a jövedelemcsökkenés körülbelül 4 millió forintot tesz. Azon kettős czélnak elérésére, hogy a só ára leszállittassék, még pedig leszállittassék 2 ft 40 krral, de amellett a jövedelem tetemesen ne apadjon : nem mutatkozott más mód, mint a marhasóárulás megszüntetését javaslatba hozni; s hogy ezen rendszabály és a só ár leszállításának pénzügyi következményei megállapittathassanak, kötelességemnek ismertem az utolsó két év jövedelmét az országnak összeállítani, hogy megtudjam, hogy ezen reform keresztülvitele folytán pénzügyi szempontból minő eredmények fognak előállani. 1866-ban az összes magyar korona területén fogyasztatott összesen 1,645,436 mázsa konyhasó, 361,260 mázsa marhasó; összesen 2,006,696 mázsa. A nyers jövedelem tett 12 millió és 342,463 forintot. A költségeket pontosan meg nem határozhatom ugyan ; de hozzávetőleg levonva a termelés, szállítás és elárusitási költségeket, maradt 11 millió tiszta jövedelem. 1867-ben tett az összes sóeladás — konyhasóban csak azon összeget számitva. a mely Magyarországnak saját fogyasztására s nem a kivitelre fordíttatott —1,657,942 mázsát, a marhasó 339,409 mázsát, összesen 1,997,351 mázsát, tehát körülbelül ismét közel 2 millió mázsát. A nyers jövedelem tett összesen 13,049,374 frtot. Ebből levonván a költségeket bizton lehet számitani, hogy a tiszta jövedelem 11% millió volt. Jövőre nézve mikép fog állani a sójövedék jövedelme, ezt pontosan előre meghatározni nem lehet ; de ha felteszszük azt, hogy az évenkinti fogyasztás az utolsó két évet számitva 2 millió mázsát tett. és azon eredeti tervre megyünk vissza, mely a számitás alapjául szolgált, midőn a só árának leszállítását javaslatba hoztam, t. i. hogy mindenütt Magyarországban és Erdélyben a sóaknáknál a sónak ára mázsánkint 5 frtra számíttatott, tehát minden eladott mázsa sónak nyers jövedelme öt forintot eredményezne: a jövedelem 10 millió forintot tenne. Miután azon elv van az egyezményben kimondva, hogy a szállítási és árülási költség minden sóraktáraknál hozzá számittassék, ezen jövedelemből nem kell mást levonni, mint magát a termelési költséget, mi összesen tesz 850,000 forintot. Ennélfogva, ha ugyanazon mennyiség adatik el, mely jelenben fogyasztatik, a tiszta jövedelem 9,150,000 frtra számitható, mi körülbelül 1,900,000 forinttal kevesebb, mint az utolsóelőtti év tiszta jövedelme. Azonban számitok arra, hogy miután a törvényjavaslat 6-ik pontjában az van kimondva, hogy a csempészetnek meggátlása tekintetéből az ország déli határain a pénzügyminiszter felkatalmaztatik a sóárakat lejebb szállítani a határszéleken, ennélfogva lehet reményleni, hogy a csempészet megszűnvén, több fog fogyasztatni, noha ezen mód alkalmazása folytán előadott fogyasztási szaporodás az árleszállítás következtében a jövedelmet nem fogja nagyban növelni. Azonban átalában véve a tapasztalás azt mutatta, hogy ámbár nem ilyen nagy mértékben, de mégis a fogyasztás bizonyos arányos emelkedése az árleszállítás folytán következett be; ennélfogva felvettem, hogy az első s legfeljebb a második évben az összes sófogyasztás 10%-kai növekedhetik, vagyis, hogy 2 millió mázsa helyett 2,200.000 mázsa só lesz eladható. Azt hiszem, t. ház, hogy pénzügyi szempontból vérmes reményekre alapítani a számításokat, nem czélszerü eljárás; de az eddigi tapasztalatokat összehasonlítva, lehet számitani, hogy ha mind ' azon rendszabályok, melyek a törvényjavaslatban