Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-256
CCLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 7. 186%) 335 saa kimutatja e tiszta jövedelmet a bérszerződés; ugyanazért az ily házaknál, a rajtok levő szobák számának, vagy más külső jeleknek alapján találgatni akarni, annyit tenne, mint rósz surrogatumhoz folyamodni ott, hol semmiféle surro^atumra sincs épen semmi szükség. Ezt nem támadta meg a túloldalról felszólalt sem az egyik, sem a másik szónok; de Ghyczy képviselőtársam azt jegyzé meg ennek ellenében, hogy a házbéradó, az áthárítás lehetősége nélkül, el nem viselhető, és azért ellenzi ezen biztosan k tudott, és azért egyedid igazolható alapra fektetett adóztatás átalánosifását. Ha ezt elfogadnám, ha elfogadnám, hogy a házbéradó a bérlőkre át nem hánthatás esetén magassága miatt el nem hordozható: ugy ebből azon consequentiát húznám, hogy azt le kell szállítani annyira, hogy elviselhetővé legyen, vagy pedig azt, hogy az szabályozandó és a különböző mérvben lehetséges áthárításra való figyelemmel rovandó ki; nem pedig azt, hogy helyettesítendő egy semmikép sem igazolható surrogatum által. A pénzügyi bizottság valósággal ezen consequentiát húzta, azt mondván , hogy oly magasnak találta a javaslatba hozott házbéradót, hogy az nem viselhető el áthárítás nélkül, s azért le kell szállítani; továbbá meg az mondja, hogy mivel ezen áthárítás lehetősége a városokkülönbözetéhez képest különböző, tehát különbözőképen kell tenni a kirovást. Ennélfogva az adót Buda-Pesten 24, másutt, hol a lakrészeknek legalább fele bérben áll. 20, s még másutt 16°/ 0-ban hozá javaslatba, mindamellett, hogy Pesten még a föntartás költségei is kevesebbre vannak meghatározva, mint egyebütt, 30 helyett 15%-ra. így ha áll az, a mit Ghyczy ké}> viselőtársam állit, és a mit részemről nem veszek kétségbe, hogy a házbéradó oly magas, hogy áthárítás nélkül el nem viselhető: ezt számításba vette a pénzügyi bizottság, midőn azt magasabbra szabta a fővárosban, s ott, hol az áthárítás leginkább lehetséges, kisebbre, azon városokban, hol a lakrészek fele bérbe van kiadva, a melyekben az áthárítás lehetőségét tagadni szintén nem lehet, bár minden esetre kisebb az ezen városokban, mint a fővárosban, a mivel motiválható épen, hogy azokban az adót nem 24, hanem 20%-ban hozta javaslatba, egyebütt meg épen 16%-ban állapítván meg azt. Én Ghyczy Kálmán képviselőtársam argumentatióját utolsó pontjáig helyeslem, ha egyenlően magas házbéradó hozatnék be minden községbe, mint az tervezve volt. Mert ha nem igaz, hog} r az áthárítás lehetősége nem egyforma: egyenlően magas adótételekkel tíílterhelnők a házakat ott, a hol az kisebb, mig azokat épen nem terhelnők túl ott, a hol az nagyobb. Ámde a bizottság által javasolt béradó nem egyforma, s azért el van hárítva azon baj, melyet ő létezőnek tüntetett fel. Előttem szólott Dobrzánszky képviselő úr, ki azon esetre, ha nem maradhat meg az eddigi statusquo, pártolja a külön véleményt, mindezek ellenében azt mondja, hogy azon a«aptétel, melyet a pénzügyi bizottság kifejt, és melyre nézve közte és Ghyczy képviselő úr közt semmi különbség nincs, egyátalán nem áll, s tagadja, hogy áthárítás nélkül elhordozható ne volna a házbéradó, hosszasan deducálván. hogy a mint elviselhető a földnél az adó,ami pedigottan 30% , épen ugy elviselhető az itt is, hol csak 25. Ha állana Dobránszky képviselő úr argumentatiója, akkor abból az következnék, hogy a ház is megbírja a30%-ota bér után, tehát rá is kell azt róni. Természetes e következtetés, ha nem állanak azon tekintetek, melyeknél fogva a pénzügyi bizottság azt mondta, hogy áthárítás nélkül a 24%-os béradót, sem bírja meg a ház. Mondom, ha okoskodása állana, ugy ez következnék; de az semmi esetre sem, hogy meg kell hagyni az eddigi állapotot, melyet Trefort képviselőtársam eléggé jellemzett arra, hogy róla ne szóljak. En egyébiránt argumentatiója czáfolatába nem ereszkedem, miután oly suppositumra helyezé azt, a mely eg katalán hamis, ugy állítván elő a dolgot, mint ha a pénzügyi bizottság a nagyvárosi házak adóképességéről szólott volna, holott jelentésében e megkülönböztetésnek ez irányoan semmi nyoma sincs. Az egyik alapeszme tehát, a melyből a bízottság kiindult, az, hogy a hol tisztán áll a haszon, aí megrovandó ; és pedig megrovandó az erő arányában, a mi ismét párhuzamban van az áthárítás lehetőségével. A másik az: mi történjék ott, a hol nincs bér? Ha nem lehet bizton megtudni, mekkora a haszon? ki kell azt találni. Itt már a szobaszámhoz lehet és kell folyamodni. De elegendő basis-e maga a szobaszám ? Oly kérdés, mire tagadólag kell felelni. Mit szólnánk ahhoz, ha oly városokban, a melyekben parifíeatiónak van helye, azt mondanák: minden ház. melyen például 7 szoba van, egyenlő mennyiségű adót fizet, akár legyen az a forgalmi élet gyupontján a piacz közepén, akár a város végén valamely félreeső zugban ? mit szólanánk ahhoz, ha nem csak egy és ugyan azon városban nem tennének különbséget két ilyen ház között, hanem még a község és község közti küíönböztetést is elejtenék, azt mondván : ha megfizethet Pesten péld. egy 20 szobás ház bizonyos ös-zeget, meg kell azt fizetnie, fölteszem Szerdahelyen is egy háznak , a melyben esetleg talán ép annyi szoba van ? Ott, a hol a parificatio szüksége forog fön, ettől elborzadnánk mind annyian: és a kisebbségi vélemény mé.r is ezt hozza javaslatba azon helyekre nézve, l a melyekben nincsen parificatio, azt javasolván,
