Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-256
332 CCLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS (Július 7. 1868.) része a lakásoknak bérbe van adva ; e felett megkettőzteti a házosztályadót mind azon házakra nézve, melyekben nyitott helyiségek vannak. Ezen intézkedésekből mennyi fog bejönni , kiszámítani nem lehet; de előre lehet látni, hogy számos, 100,000-rekre menő összeget jöhetnek be. Ennélfogva ismétlem, hogy miután kész vagyok megadni az államnak mind azon költségeket, melyek szükségletei fedezésére megkívántatnak; de ennél többet ezen adóval túlherhelt országban részemről megszavazni nem óhajtanék : e tekintetből a pénzügyi bizottság törvényjavaslatát a tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. (Helyeslés a bal oldalon.) Trefort Ágoston ; T. ház ! Azon feladatok közt, melyekkel a pénzügyi bizottság a t. ház bizalmából elhalmoztatott, a legnehezebbek egyike volt a házadóról szóló törvényjavaslat megállapítása. A törvényjavaslat, mebyet a bizottság a t. pénzügyminiszter úr hozzájárulásával a ház elé terjesztett, és mely miután az osztályokban tárgyaltatott, most napirendre van kitűzve, sok időbe és munkába került: mindamellett én, és azt hiszem, a bizottság többi tagja is, nem hiszszük, hogy az valami tökéletes munkálat, mert hiszen tökéletes adótörvényeket alkotni mostanáig még senkinek sem sikerült. Kekünk ezen szerencse nem jutott; talán másoknak annak idején fog jutni. Mi megelégszünk azon öntudattal, hogy kötelességünket teljesítettük, midőn a pénzügyi helyzet szükségét az igazság és méltányosság tekintetével öszhangzásba hozni törekedtünk; és ezen öntudatban nem hagyjuk magunkat zavartatni semmiféle ellenvetések vagy megtámadások által. Egyébiránt bár mi legyen ezen törvényjavaslat értéke, akár jó az, akár rósz: a t. ház belátásától és akaratától fog függni, a mostani házadórendszert megtartani, vagy a külön véleményben kifejtett elvekhez csatlakozni, vagy végre a beterjesztett és napirenden levő törvényjavaslatot elfogadni. A mi a mostani házadót illeti: az csak addig volt tartható, inig nem ismertük s mig nem dissertáltatott: mert nincs oly absurditás a világon, melyet nem lehetne fentartani, ha nem dissertáltatik ; de mihelyt ily dolog, tehát a mostani házadórendszer is, discussio alá kerül, tarthatlanná válik, mert az igazságot, melyre minden adózási rendszernek fektetve kell lennie, egyenesen arczul csapja. A helyett hogy a rendszer alapjául felvenné a concret tényt, a jövedelmet, alapul veszi az absolut fogalmat, s azzal kapcsolatban az abstract számot, s nem az értéket s jövedelemképességet, mely a számnak megfelel. Ezen állítást bővebben kell magyaráznom, Vannak városok, hol házbéradó fizettetik, más helyeken a házosztályadó divatozik. Házbéradót fizetnek oly helyek, hol a házak fele bérbe van adva; itt tehát döntő a fogalom a házak fele. Ezen katagoriába tartozik 21 község: Pest és Buda, Pozsony s egy pár középnagyságú város, azon felül oly helyek, mint Galánta, Szerdahely, Gombás, Oszada, Hradek, Sárvár, Alsó-Lendva, melyektudtomra nem valami nagy s gazdag városok. A többi városok és községek, bármi nagyok s gazdagok legyenek, mint Debreczen, Eger, Újvidék, a házosztályadónak vannak alávetve. Mily absurd rendszer ez, mutatja a következő példa. Ha egy helyen 100 ház létezik, s azok fele, azaz 50 ház bérbe van adva, e hely bármi jelentéktelen legyen, házbéradót fizet; ha ellenben 2000 ház van egy városban s abból 900 bérbe van adva, e város, bármi legyen kereskedése és forgalma, csak csekély házosztályadót fizet. Ennek következtében hihetlen anomáliák fejlődnek, s ha nem fognám a t. házat untatni, szolgálhatnék egy pár felvilágosító adattal. {Halljuk! Halljuk!) Esztergomban, hol a házbéradó van behozva, az 507 számú ház, mely 8 szobából áll és 1000 frt évi jövedelmet hajt, levonván a fentartási költségeket, fizet házbéradót 163 forint 24 krt; ellenben Váczon, hol a házosztályadó divik, a 3 szám alatti 8 szobáju ház, melynek évi jövedelme 300 forint, fizet 7 frt 43 krt. Az adóarány tehát az emiitett esztergomi és váczi házak közt ugy áll, mint 23 52 / I0o a 2 4 V [00-hoz. íme más példa: egy másik esztergomi ház, melynek jövedelme 215 frt, fizet 35 frt házbéradót, ellenben hasonló ház Váczon 4 frt 40 krt fizet. Az adóarány tehát még roszabbul áll, mint az előbbi esetben. Hozhatnék fel még több hasonló esetet, de felesleges, nem untatom a házat; két esetet mindamellett is fel kell még hoznom. Egy a Tisza mellékén fekvő városban egy két emeletes ház, mely 6 egész 7000 forint házbért hajt, házosztályadót 500 frtot fizet; s ha ez a ház Esztergomban volna — magát a helyet nem akarom megnevezni, (Egy szó: Szolnok!) de annyit mondok, hogy sokkal élénkebb kereskedelmi Esztergomnál — 1355 frtot fizetne; ha pedig az illető jövedelmét a földadóból húzná, fizetne 1770 frt adót. Az ország éjszak-keleti vidékén van egy mezőváros, ebben van egy család, melynek két háza van, maga is az egyik házban lakik, egy évi jövedelme 600 frt: és mit fizet házbéradót? 4 frt 73 krt. Ha ezen ház Esztergomban volna, saját lakásától többet fizetne, mint 90 forint adót. E példából látjuk, hogy hazánkban egy privilegialis osztály létezik, mely a házak utáni jövedelemtől jóformán nem adózik, mig más háztulaj-
