Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-256

320 CCLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 7. 1868.) vés megtörténik, azonnal átadatik a birtok; máskor azonban az adás-vevés megtörténik, de csak részletfizetés történvén, az eló'bbeni tulajdonos nem bocsátja ki a birtokot kezéből mindaddig, mig a vevő a határidők lejártával lefizeti a hátralevő részt, s ekkor fogja aztán a tulajdonjogot telekkönyvileg átruházni. Egy szóval a birtok és a tulajdoni jognak átruházása törvényeink szerint jelenleg a telekkönyvi átíratástól feltételeztetik. Ennyiben tehát határozatlannak látszik vagy mutatkozik a kifejezés. A másik indok az, hogy ha kihagyatik ezen szakasz, az állampénztár hátrányára nem fog szolgálni : mert hiszen a földadó nem a birtokos személyére, hanem magára a földre van fektetve, és bármikép változik is a birtokos, az adóközegek bizonyosan nem fogják keresni, hogy hol van azon egy esztendővel ezelőtti birtokos, hanem hogy hol van azon föld? és bárki birtokában van is, attól fogják az adót behajtani. Az illető adózót ezen szakasz méltatlanul terheli : mert az államnak sem adhat a törvényhozás az adó behajtása tekintetében több jogot, mint a mennyit, teszem, magán hitelezőnek ad, ki a törvény minden lehető biztosítékaival ellátta magát, például bekebleztette követelését az illető ingatlanra. Már pedig, kérdem, ha a tulajdonos birtokát eladja, nem áll-e be azon kötelezettsége, hogy ő valamennyi bekeblezett hitelezőit az eladásról értesítse ? De méltánytalan azért is, mert az ilyen bejelentésnek az volna természetes és törvényes corollariuma, hogy az ilyen bejelentés folytán ő többé ne legyen felelős azon adóért, mely hátramaradt, lianem háruljon át a felelősség arra, ki az eló'bbeni birtokos volt. Ilyen felelősségtől való mentességet pedig az állam adó tekintetében nem akar adni, de nem is adhat. Mindezen szempontokból szükségtelennek tartja a IX. osztály ezen szakaszt, és e szakasz intézkedésének ezélját a telekkönyvi hivataloknak adandó olynemü utasítás által, hogy minden birtoknak telekkönyvileg átruházását, tehát a tulajdonjognak az előbbi tulajdonosról másra való átruházását az adóhivataloknak bejelenteni kötelesek legyenek, teljesen eléretni hiszi. Ennélfogva ezen szakasznak kitöröltetését kívánja. BÓniS Sámuel: T. ház! Én azt hiszem, a törvényeknek, a mennyire csak lehetséges. tisz- | iáknak, könnyen értelmezhetőknek kell lenniök; ennélfogva ki kell kerülni mindent, a mi bonyodalomra adna alkalmat. Hogy a telekkönyvek czélszerüen rendeztessenek, miután minden egyes polgárnak, ki valamely birtoknak birtokába jut, már önérdekéből eszközöltetni kell azt, hogy a telekkönyvben nevére írassék át a birtok: erre ] nézve az eljárás igen czélszerü. Ha a törvény azt mondja, hogy a telekkönyvi hivatal minden birtokváltozást hivatalosan tegyen át az adóhivatalhoz, akkor az egyesek nem lesznek zaklatva és a czélnak elég lesz téve; hanem természetes, hogy a törvényhozás feladata lesz, hogy a telekkönyvek és a telekkönyvi hivatalok ugy rendeztessenek, hogy a telekkönyvek pontos vezetése eszközöltessék ; de ezt, gondolom, a törvényhozásnak különben ig meg kell tenni, különben soha sem lesz a hitel Magyarországban tökéletes. Én azt gondolom, hogy ezen szakasz vagy hagyassék ki, vagy mondassék egyszerűen, hogy: birtokváltozás esetében a telekkönyvi hivatal köteles erről az adóhivatalt hivatalosan értesíteni. Szaplonczay József: Magam is azon véleményben vagyok és oda szavazok, hogy ezen szakasz hagyassék ki. Megvallom, nem szeretem bármi tekintetben az adózóknak vagyis az adózó polgároknak terheit súlyosabbakká, nehezebbekké tenni, a mint volt ennekelőtte; már pedig ezen szakaszban ismét behozatik egy bírság, mely eddig nem létezett. A nyilvántartásnak eddig is meg kellett történni, és véghez vitetett az illető község elöljárója által; legalább minálunk azon szokás volt, hogy a községek elöljárói havonkint kérdést tettek a községben, hogy kik azok, kik birtokot vásároltak vagy adtak? a beérkezett jelentéseket az eddigi rendszabályok szerint ugy az eladó, mint a vevő a községi elöljárók a jegyzőknek beadták, a jegyzők pedig az illető minta szezint felvették ezen változásokat és beadták az adóhivatalnak. E szerint igen helyesen volt felemlítve, hogy az ilyen adás-vevés titokban csak saját kárával történhetik az illetőknek, mert ezen vásárlás nincs biztosítva, ha a telekkönyvbe nincs felvéve. A mint a telekkönyvbe felvétetett és az illeték attól megfizettetett, már nem titkos az eladás, mert ez által az illetékes helyen be van jelentve, és innét hivatalból e bejelentésnek az illető helyre való átadása, melynek kötelessége azután a nyilvántartást eszközölni, igen könnyű. Tehát, nehogy ujabb zaklatások, ujabb terhek behozassanak, mik eddig nem léteztek, magam is ezen szakasz kihagyására szavazok. Mihályi Péter: Megvallom, nem lehetek egy értelemben azon indokolásokkal, melyek e szakasz kihagyására nézve e házban előhozattak : mert ha rendezett és minden kritériumot kiálló telekkönyvi intézvényünk és rendszerünk volna, melyben ez iránt intézkedés tétetnék, akkor kétségkívül fölöslegesnek látszhatnék ezen szakasz ; de jelenleg a helyzet az, hogy mégis van bizonyos időszak, mely alatt, ha a vevő attól nem tarthat, hogy harmadik kézbe jut birtoka, nem jelenti azt be rögtön, nem eszközli annak telek-