Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-254

290 CCLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 4. i 868.) vagy apróbb részletekben bérbe adatnék, milliókra rúgna a jövedelem. Pedig az kétséget nem szenvedhet, miszerint az államnak érdekében áll ugy intézkedni, hogy a föld ezélszerü mivelés által értékesítve, minél több adót megbírhasson, mert ezzel maga az állam is vagyonosodik. Ezen államgazdasági magasabb czélt pedig a progressiv adórendszer azzal teszi lehetővé, miszerint kénytelenek lesznek nagy uraink vagy ugy és olyan szorgalommal mivelni földjeiket, hogy a takarékosság is hozzájárulva, a fokozatos adót is képesek legyenek megfizetni, vagy az angol bérleti (farmer) rendszert apróbb részletekben, mi csak jövedelmeiket fokozandja, alkalmazni, vagy nagy birtokaikat ugyan olyan részletekben drága áron eladni s tőkéiket más hasznos vállalatokba, mint az angol lordok, ruházni. Ez nem megtámadása a tulajdonnak ; ez csak azon elvnek alkalmazása, a melyet a pénzügyi bizottság, kétségtelenül a kormánynyal egyetértőleg, mondott ki: hogy t. i. az adó igazságosan és aránylagosan ugy osztassák fel, hogy azt a szegény is elviselhesse, a gazdag pedig szorgalom és takarékosságra legyen a rendszer által szoktatva, mit én ugyanazon elvből önként következőnek tartok. Azt mondják ugyan némelyek, hogy ha ezen elv alkalmaztatik, akkor a föld vagy legalább a nagyobb birtok szerzése akadályozva, illetőleg lehetetlenitve lenne. Hát az 1836-iki úrbéri törvényben nincs-e benne, hogy bizonyos helyeken &gy, két, három úrbéri telken tul nem szabad vásárolni ? és a provisorium alatti úrbéri pátensben az úrbéri teleknek eldarabolhatlansága nem volt-e tilalmazva? nem volt-e kimondva, hogy minél többet nem lehet venni az úrbéresnek ? és hogy minél kisebb részletre nem darabolhatja telkét el ? Tehát a minimum és maximum meg volt szabva. Kérdem tehát: hogy ha az úrbérest korlátolni lehetett a telkek összehalmozásában és eldaraboláaában, miért ne lehetne a már összehalmozott nagybirtok tulajdonosát is indirect utón arra szorítani, hogy jól mivelje földjét, vagy azt bizza másokra ? különösen azokat a nagybirtokosokat, a kik jövedelmeik nagy részét a külföldön vagy itt a hazában pazarolják el ? Most már példával fogom a fokozatos (progressiv) adót érthetővé tenni. Ha például valakinek 10,000 forintnyi tiszta jövedelme van, bizony ezen 10,000 forintból becsületesen és uri módon megélhet: ettől tehát nézetem szerint csak mérsékelt, de mégis bizonyos összegtől kezdve fokozatos adót fizessen; de ha már 11.000 frt évi jövedelme van, a 11-dik ezer forinttól fokozatosan még többet fizessen, mint a tízezertől, mert már itt több lesz a nélkülözhető, Pedig bizony az állam érdekében nélkülözni is kötelesség, kivált ha a nélkülözés a fényűzésre vonatkozik. Ebből áll a progressiv adó elve; és a ki ettől irtózik, az nem lesz jogosítva azt mondani, hogy a terhek igazságosan éi aránylagosan osztatnak fel. Az idők megváltoztak. Sok nagy úr elfecsérelve vagyonát, fájdalom, épen e korszakban lett proletariussá; és a kinek ősei hajdan az akkori törvények értelmében bandériumot állítottak a haza védelmére, most mit csinál ? Ott ül, a saját 1848-ki határozatok ellenére most is méltóságos főrendeknek nevezettek táblájánál, és ha neki ugy tetszik, korlátlan vétójánál fogva, mely még mindig fenáll, a valódi képviselet, t. i. az alsó-ház netaláni szabadelvű törvényjavaslatait annyiszor, mennyiszer visszautasíthatja; pedig most már nem hogy valakit, de még a birtokot sem képviseli. (Zaj.) T. képviselőház ! Azokra vonatkozólag, miket Pulszky Ferencz képviselő úr gunj^os modorban, különösen Beniczky képviselőtársamra nézve felhozott, részemről csakis legnagyobb átalánosságban jegyzem meg azt, hogy ha fájdalmat okozott neki, hogy Beniczky Gyula képviselőtársunk megelégelve a megeléglendó'ket, ide hozzánk tért át, legyen elkészülve rá, hogy ha ez neki szomorúságot okozott, még több is fog következni. (Derültség a bal oldalon.) Ezt ugv gondolom, hogy ha megszámitjuk azokat 1848-tól kezdve, a kik más politikát követnek ma, mint akkor követtek, akkor a calculus Pulszky Ferencz képviselő úrra nézve alig ha lesz kedvező. Egyébiránt az is elvkérdés, hogy mielőtt a budget és az illető, múlt évekről szóló számadás bemutattatnék, addig ne tárgyaljuk az adótörvényt ; s én részemről e tekintetben épen ellenkező nézetben vagyok, mint Pulszky képviselőtársam. Hiszen ha valaki csak útra készül is, vagy átalában számot akar vetni magával, hogy mennyit költhet bizonyos esetben: akkor nem arról lehet szó, hogy mennyire van szüksége, hanem hogy mennyire terjed a paplan, mert ha annál tovább nyújtózik, deficit és adósságcsinálás következik be. így van ez az államháztartásnál is. Én e tekintetben, uraim, azokhoz csatlakozom, kik előre óhajtanák megtudni, hogy mit költhetünk ? és csakis ezt tisztába hozva fognók megszavazni a múlhatatlanul szükséges költségeket. Mert ujabb államadósságokat csinálni, hogy azokkal a kiadások fedeztessenek, a deficitek pedig fenmaradjanak: ez, uraim, nem helyes politika. Azért óhajtanám tehát én is előbb tudni, mennyire terjed adóképességünk, mielőtt a kívánt adót megszavaznám. Lássuk, mi szokott történni, midőn csak egy falusi biró is a helyi szükséglet fedezésére megkívántató domesticát kéri megszavaztatni ? Mindenek előtt megvizsgálják a biró előbbeni évre vonatkozó számadását oly végből, hogy kitűnjék, van-e