Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-254
CCL1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 4. 1868.) 291 pénztári maradék ? mert ha van, annál kevesebbet kell kivetni. Mi, uraim, miután a múltról az országos számadások bemutatva nincsenek, azt sem tudjuk, hogy van-e pénzügyminiszterünknek -mit pedig óhajtanék, hogy legyen — pénztári maradéka. Ha ő például azt mondaná, hogy 15 millió pénztári maradéka van, (Derültség) ezen 15 millióval kevesebbet kellene az adózókra kivetni. De igy behunyt szemmel mind azt, mit pénzügyminiszter úr, illetőleg ott Bécsben kivannak megszavazni, én hazám érdekével és képviselői állásunkkal megegyeztetni soha sem tudnám. Méltóztassanak Nagy Ignácz képviselő urnák a csendes háborúra vonatkozó szavait íigyelmökre méltatni. Én részemről azt hiszem, hogy az alatt a fegyveres békét értette, mely, miután deficiteket és államadósságokat eredményez, habár lassabban is, de biztosabban semmisít meg bennünket, mint a nyílt ellenségként felléphető muszka vagy porosz. Mert a mely nemzetnek rendezett financziája és hadserege nincs, és mely folytonosan csak deficiteket mutat fel és adósságcsinálással mozoghat: annak sem hadseregi állása, sem hitele, sem semmije nem lehet olyan, hogy arra külföldön valamit adjanak. Én tehát ezen szempontokból magam is óhajtanám mindenek előtt látni, hogyan állanak pénzügyeink, illetőleg állampénztárunk : mert csak annak tudomásul vétele után érezném magamat feljogosítva a népre, mint tervben van, az előbbenieknél még több terheket is róni, ha a kikerülhetetlen szükség egy részről, más részről a fizetési képesség igazolva lenne. Miután pedig Beniczky Gyula képviselő úr indítványa, mely az adók megszavazását, az államköltségvetés bemutatása, illetőleg a múltról való számadások megvizsgálása előtt idő előttinek tartva, azt felfüggesztetni kivánja : szavazatommal ahhoz részemről én is hozzájárulok. Besze János : T. ház ! Oly argumentumokat hallottam több képviselőtársamtól, a melyeket elhallgatni nem vagyok képes. Beniczky képviselő úr szóról szóra ezeket mondotta : „Azon képviselő, a ki megszavazza a ház-, jövedéki és más adókat, mielőtt a számadás elébe terjesztetett volna, az visszaél jogával." Egy képviselő biró más képviselő felett nem lehet; ki él vissza jogával, azt képviselőtársai megitélni nem tudják. Kiki számol lelkiismeretével, s tudja mit csinál. Az ily szavak nem csak nem parlamentálisok, hanem czélzatosak is. Mi akar ez lenni, uraim? Semmi más, mint haza beszélő itteni ijesztgetés; (Ellenmonddsok halfelöl. Felkiáltások a jobb oldalon: Ugy van!) hanem gyenge, mert erosebb minden képviselő, ki meggyőződését követve a közjóról szól, működik és határoz , a mint Isten sugalta lelkébe, és okosabbat óhajt minden választó, mintsem a lehetetlent lehetségessé kivánná, hogy tegye a képviselő. Számot vetett a képviselő a lehetőséggel és hazája szent érdekében megteszi meggyőződése szerint, amit jónak, üdvösnek lát. Azért ne bíráskodjék a házban egyik képviselő a másik felett: mert, kimondom, a ki azt teszi, haza beszél, hogy agitálhasson az itteni többség ellen; semmi más. (Zaj balról, helyeslés jobbról.) Uraim! Nagy Ignácz képviselő úr olyanokat állított fel, és oly nagyokat mondott, hogy a világnak egész nagy politikáját rubrumban előterjesztette ; (Derültség) hanem ugy kispékelte agitatióra, a minél pedig könnyebb nincs, mert soha könnyebb agitálni nem volt, mint a jelen átmeneti korszakban, soha nagyobb önmegtagadás nem kívántatott képviselőtől, mint épen most, midőn sem népszerűséggel, sem ilyen-olyan haza mondásokkal nem gondolva, kötelessége a haza-javát előmozdítani. Hiszen mind szép volna az, a mit Nagy Ignácz úr mondott, ha ő maga III-dik Napóleonnál is nagyobb és hatalmasabb fejedelem, volna, ha szavára és intésére Európa minden fejedelmei európai congressusba jönnének össze, és határoznák el az átalános lefegyverkezést a népek boldogságára és adójok könnyebbitésére. Hanem bizony az ő szavára nehezen jőnek össze a fejedelmek. (Derültség.) Ha pedig nem jőnek össze szavára a fejedelmek: mit izgat, hogy mit kellene tenni, ha átlátja, hogy tenni lehetetlen a nélkül, hogy rögtön el ne veszszünk ? Vagy azt akarja, hogy fegyvertelenül, közös védelem nélkül találjon bennünket az első kis zavar, mit ő békés háborúnak nevez ? Az első kis háború örök békébe tenne bennünket, hogy ha közös védelemben egyet nem értve, alkalmat nem nyújtanánk megvédhetni nemzetünket. (Helyeslés.) Az ily beszédmód, mint mondom, semmi más, mint jól hangzó dictio otthon a jövő választásra ; de a képviselőnek hona iránti szent kötelességével meg nem egyezik. (Helyeslés a jobbon. Felkiáltás bal felöl; Dologra !)Dologra van ez, uraim! Berzenczey képviselőtársam a mostani helyzetről valóban nagy humorral beszélt; de a mi mostani helyzetünk nem követel humoristikus illustratiót, mert komoly és fontos az idő. Önmaga elismeri, a mint szóról szóra mondja, hogy kétségben van a múltra nézve, jóllehet a jövőben bízik, hanem a birodalmat nem tudja semmivel támogatni. Utoljára e sok gáncsoskodás után azt mondja, hogy elismeri, hogy okosabbat ő sem tehetett volna. Berzenczey László: Nem mondtam! Besze János: Hogy a mostani helyzetnél okosabbat ő sem tehetett volna, elismerem. Régi időkre recriminál, s ez azon mezcf, me37*