Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-254

288 CCLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 4. 1868.) kiválólag képviselünk, hogy a földadót le nem í szállíthatjuk azért, mivel az országos költségvetés szerint erre mulhatlanul szükségünk van. Hanem ennek van még egy más baja is : nem csak az, hogy terhes, súlyos, hanem, hogy ezen földadónak alapja maga, a katastralis felvétel aránytalan, hibás, téves , nem emlitve azt, hogy mi­ként hozatott be. Ezt el nem hallgatathatja a kép­viselőház s mondania kell valamit: mert az arányta­lanságot mindnyájan tudjuk, érezzük, annyival inkább, mert a pénzügyi bizottság is mondott egy véleményt, hanem az én véleményem szerint, nem helyesen, sa törvényjavaslatban is az 1-ső szakasz­ban van valami mondva, hanem az én véleményem szerint ismét nem elegendő. Ugyanis a pénzügyi bizottság azt mondja, hogy a baj minden esetre orvoslásra vár : az orvoslás szükségét ki kell mon­dani a képviselőháznak is, nem csak a pénzügyi bizottságnak; de ez orvoslást csak uj, vagy leg­alább kijavitott kataster teszi lehetővé, a mi pedig hosszú időt kivan. A törvényjavaslatban pedig az van, hogy a minisztérium az adónak törvényhozás utján leendő állandó megállapítása iránt kimerítő törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni, A különb­séget bátor vagyok kiemelni, hogy a jelenleg létező kaíasterrendszernek és alaknak kijavítása, egészen más mint egy uj katasternek behozatala és egy uj adórendszernek felállítása, annyival inkább, hogy itt hoszszu idő, határ nélküli hosszú idő van ki­tűzve; pedig azt véleményem szerint a képviselő­háznak ki kell mondania, hogy az ideiglenes ka­taster hiányainak orvoslását, annak hibáinak ki­igazítását szükségesnek és elkerülhetetlennek ta­lálja. Ezt vagy határozatban, vagy legalább jegy­zőkönyvben kívánom kimondatni, hogy ezen hi­bás katasterrendszer , a földadó rendszerének mostani ideiglenes alapja, addig is, mig uj kataster, s erre épített uj adórendszer hozatnék be az or­szágba, addig is mikép, mi utón és módon volná­nak orvosolhatók mindazon hibák és tévedések, a melyek ezen katasterrendszerben vannak főleg lefektetve, s a melyek épen az adó aránytalansá­gát okozzák. Én részemről ezt látom szükségesnek. HaláSZ Boldizsár: T. képviselőház ! Miután ugy látom, hogy a pénzügyi bizottság itt egy el­vet állitott fel, és az egész adótörvényt arra fekteti (mint magát kifejezi) t. i., hogy az adók leszállítá­sát helyzetünk föltétlenül tiltja: én e szempontból indulva ki, teszem meg a tárgyalás alatti törvény­javaslatra vonatkozó észrevételeimet. T. képviselőház! Azt kérdem én azon el­vet felállitoktól, hogy hát ki okozta nekünk ezen helyzetet, mely állítólag tiltja azt, hogy még esak reményünk is lehessen ahhoz, hogy az amúgy is elviselhetetlen adók valaha alábbszállittathassanak? Én ugy gondolom, hogy mi magunk, t. i. az or­szággyűlés, mely azt a közösügyi törvények által előidézte, okoztuk azt. De szerencsére addig is, mig az említett törvények eltöröltetnének, ezen helyzeten rögtön is változtathatnak valamit: neve­zetesen, a mint Nagy Ignácz képviselőtársam érin­tette, és nekem is volt alkalmam már e házban felhozni, az által egy részről, ha a hadsereg nem épen (mint ő monda) feloszlattatik, hanem azzal, ha az legalább felényire alább szállíttatik. Igaz ugyan, hogy erre Pulszky Ferencz képviselő úr, saját modora szerint, gúnyosan megfelelt Nagy Ignácz urnák azzal az észrevétellel, hogy: az ugyan meglehet; de ha nyakunkra jön a muszka meg a porosz, ki segít rajtunk ? Erre én csak any­nyit jegyzek meg, hogy a mint itt volt az a porosz, ismét eljöhet; de attól tartok, hogy a milyent ha­gyott akkor, ismét olyan emléket hagyhatna ma­ga után: olyant például, hogy az annyi erőfeszí­téssel kiállított és milliárdokba került hadsereg nem felelhetett meg rendeltetésének, azaz, hogy azon nagyhatalmi állást szervezeténél fogva csak­nem a zérusig volt kénytelen devalválni engedni, a helyett, hogy azt biztosithatta volna. De még azt is kérdhetném tőle: hogy hát mutatná meg azon magyar hadsereget, mely a hazát megvédeni volna hivatva ? mert én nem találom. Midőn azon, a pénzügyi bizottság által felállí­tott elvről van szó, hogy az adót alább szállítani helyzetünk következtében nem lehet, én ezt elvben tagadva, elfogadom Nagy Ignácz urnák a hadse­reg leszállítására vonatkozó eszméjét; sőt kisegí­tőül azt a fokozatos (progressiv) adó behozatala által is kivánnám gyámolítani. Mert ezzel, ha az adó nagy mérvben alább nem szállíttathatnék is a nagy módúakat illetőleg, de a szegényebbeké alább szállván, elviselhetővé válnék. A mi a hadsereg leszállítását illeti, uraim, igaz, hogy már olvastam olyan hírlapi czikket is, mely a magyar polgár bátorságát, ha t. i. az a I hadsereg leszállítását óhajtaná, vonja kétségbe, a 1 mennyiben az olyan katonáskodni állítólag bátor­j ság hiányában nem akar. Méltóztassanak csak egy I valódi önálló magyar hadsereg kiállítását eszkö­zölni : meg vagyok győződve, hogy ha a hazát j bármely ellenség támadná is meg, azt a magyar | hadsereg saját ellenségének tekintvén, visszaverve, • meg fogná mutatni, hogy van bátorságunk. De j hogy azon öszbirodalrni hadseregben szolgálni, és I arra milliomokat költeni, melyről a védrendszerre 1 vonatkozó törvényjavaslat 7-ik szakasza igy szól: j^,A hadsereg hivatása ő felsége összes birodalmá­nak, külelíenség elleni megvédése és a belrend és biztosság fentartása." a magyarnak nem nagy kedve van, és arra sem költeni, sem benne áldozat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom