Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-254
CCLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 4.1868.) 287 logikája szerint foly a mi financzialis eljárásunk is. így azt mondja : „Mindenek fölött azon ügyekezett, t. i. a bizottság, hogy a törvényjavaslatoknak oly módosítását hozza, a szükséghez képest, javaslatba, melynek folytán az adók súlya, a menynyire csak lehet, már most igazságosabban osztassák szét"; tovább csakhamar azt mondja a földadóról szóló javaslatában, hogy: „Ep azért ez adót változatlan hagyta, hogy a többi adónemeknek ahhoz arányosításával, magassága tekintetében változatlanul maradjon az egész rendszer is." (Derültség.) Kérem alásan, ily ellenkezéseket, ily axiómákat letenni a finaneziában, ily logikát... Nem tudom, ki irta, talán a Tudós Társaság tagja ? (Elénk derültség.) Már, t. ház, a mikor ily gyűlöletes adónemeket kell megszavaznunk, mert fizetni kell, akkor tudjuk meg legalább, hogy mire fizetünk, és nézzük meg a költségvetést. (Ellenmondások jobbról.) Bocsássanak meg önök, hanem valahányszor megszavazunk egy ily adónemet, mindannyiszor aláírunk egy bizalmi voksot a régi kormány iránt, (Zajos ellenmondás jobbról) mert akárhogy gazembereztük, hanem mégis mikor mi ülünk az ő helyűkben, mi is azt teszszük, mit ők. (Ellenmondás jobbról) Bizalmat szavazunk, mert hiszen : „Mi is ugy csinálunk, a mint tik csináltatok." (Zajos tetszés bal felöl.) És, uraim, ha akármit tegyünk, még azt is megtartjuk, és nagy zavarban volnánk, ha nem volnának készen azon régi szabályok, melyek eddig csak szabályok voltak, de a melyeket mind már ma törvényekké emelünk: én az indemnity nagy szükségességét ugyan elismerem és meg is szavazom, hanem hogy én ma szóról szóra azon átkozott szabályokat törvénynyé emeljem, arra szavazatomat nem adhatom. De nem csak a normativumokat kívánják, hogy helybenhagyjuk, hanem szükség van azon emberekre is, a kik csinálták és kezelték, mert azok nélkül nem bírnák végrehajtani. (Derültség a bal oldalon.) Meghiszem, hogy ebbó'l lehet valami jó ; még azt is hiszem, hogy megérjük, hogy Erdélyben is vasút lesz; még sokat megérhetünk; hanem hogy 18 millió maradékból hogyan fogja a 16 millió Magyarország felvirágozását elővarázsolni, az bizony nagy titok előttem, ha csak a költségvetés nem fog ezzel überrascholni. (Elénk derültség balról.) Az én hitem az állambölcsekben nagyon megrendült, a minő Thiers úr is volt, ki midőn miniszter volt, mindig előbb adta be a budgetet és azután a fedezetet. 0 csak bukása után fordította meg a tételt. {Ugy mint az oppositio! jobbról.) Bátor vagyok egyszerűen azt kérni, hogy nézzünk bele, tárgyaljuk a budgetet. Talán kellemetlen lenne ez? talán nincs jól rendezve az a budget ? Azt hiszem, talán jó lesz. Én ugyan átolvastam, de nem tudom felfedezni kitűnő oldalait. Azért is kérem, tárgyaljuk a költségvetést, mert az önök fölvilágositása nélkül én nem leszek képes belátni, hogy rendén van-e? (Azt elhiszszük! jobbról.) Végül azt akarnám, hogy ne kerülgessük ugy, mint az indítvány ellen eddig felszólalók, e kérdést mint a forró kását, s azt kérném, hogy a mit alapul fogadunk el, engedtessék meg, hogy tárgyaljuk : tárgyaljuk tehát azon híres nevezetes budgetet, mely nekünk oly nagy kreditet szerzett a külföldön és oly rongyossá tesz itt ben a hazában. (Helyeslés a bal oldalon.) LÓnyay Gábor : T. ház! E humorisztikus előadás után nehéz, kivált gyenge hanggal, komolyan szólam. (Halljuk!) Én mindenekelőtt kijelentem, hogy nem kívánom az előttem szólóknak nagyobb részét azon térre követni, a melyet elfoglaltak: mert érzem, hogy mindenek előtt haladnunk kell, és azért rövidnek kell lennünk és lehetőleg a tárgyra kell szorítkoznunk. (Helyeslés.) Én azon észrevételt vagyok bátor tenni igen t. Beniczky Gyula inditványára, hogy annak azon részét, hogy az egész adóról szóló törvényjavaslat halasztassék el akkorra, mikor a költségvetés fog tárgyaltatni, sem alaposnak, sem indokoltnak nem látom, mert akkor maga a költségvetés sem volna tárgyalható; hanem, ha ez indítvány szorítkozott volna a törvényjavaslat 2-ik szakaszára, ha az adótételnek meghatározását kívánta volna elhalasztani a költségvetés tárgyalása alkalmára : ezt már részemről is igen indokoltaak tartanám, mert magiim is azt tartom, hogy minden adótételt a képviselőháznak jogában van, sőt kötelessége, tárgyalás alá venni és meghatározni, midőn a költségvetésről szó van, s azon 2-ik szakaszban volna az helyesen fentartva, mert ezen tétel csak 1868-ra van kimondva és megszavazandó. Hogy a földadó Magyarországban igen súlyos, hogy az igen magas, azt már mások is előhozták, s igen könnyű volna ezt bebizonyítani, a külföld példájára hivatkozván : mert e szerint kitűnnék, hogy például Angliában a fald tiszta jövedelmének o'/ t százaléka adóztatik meg, Francziaországban 4 x / 4 , Poroszországban 5 1 / i ; akkor azután ki tagadhatná, ha Magyarországban közel 30 százalékát vetjük ki adóul, hogy az roppant terhes, hogy az igen nagy? De hogy a képviselőház ezen igen magas tételekben is megszavazza az adót, indokolni lehet, s kell is indokolni. Mert semmiből nem fedezhetjük az állam szükségeit, s ha a földadót nem fogjuk fizethetni, ezt leszállítjuk, s más adóval kell fedezni, s ha akkor sem bírjuk, kölcsön utján kell pótolni, a mit szintén nem akarunk. Ez által, ugy hiszem, indokolva lesz az orI szag s annak földmivelö népe előtt, a melyet mi
