Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-254
282 CCLIV. OESZÁGOS ÜLÉS. (Jalius 4. 1868.) annak parányi kis részének felelősek, azon kis í résznek, mely közvetlenül a néptől megbízást nem is nyert, azon parányi kis résznek és pedig csak akkor volnának felelősek, ha a birodalom másik része delegatiójának is épen ugy tetszenék, végre azon parányi kis részének, mely önmagában is sokszor rueghasonlván, még a 60-nál is sokkal kisebb számban akarja képviselni azt a nemzetet, a melytől megbízást s felhatalmazást nem is nyert, s hozzá még azon delegatió tetteiről senkinek s igy az országyülésnek sem felelős, a minthogy már szereplésének első évében is osztrákabb volt magánál az osztráknál, s a neki adományozott teljhatalom folytán az országgyűlésnek nem lévén jogában a kiadások legnevezetesebb tételeihez hozzászólhatni, igy szavazta meg ama delegatió azon 45 millióba kerülő erődítési költséget, a melynek hasznossága még egyelőre a legnagyobb mérvben bizonytalan. Igy akart a közös pénzügyminisztériumra 4 — 5 millióval többet rátukmálni, mint a mennyit az önmaga kívánt; igy szavazta meg a 30 milliót a gyutüs fegyverekre ; igy szabta meg már előre a mundurokat 900,000 ember számára, s most már az országgyűlés kötelessége leend ezek alá embereket teremteni. Dicső hivatása egy souverain országgyűlésnek, mely eme delegatiók játékának néma nézőjévé törpült. Okozom végre a kormányt és pártját aaért is, mert vám- és kereskedelmi szerződést a birodalom túlsó felének beleegyezése nélkül nem köthet, az eddig károsan kötötteket ott pedig egyelőre meg nem változtathatja. Sőt, a mi a legroszabb, a só és dohány árát amazok beleegyezése nélkül meg sem változtathatja , s ha akarná is, Iejebb nem szállíthatja. S mégis, uraim, mi sokan vannak, a kik tagadni akarják , hogy az általam most ecsetelt alakban létrejött egyezkedés a nemzet kezét, lábát megkötötte. Népnevelés, földmivelés, ipar és kereskedés felvirágzásáról álmodoznak akkor, midőn arra egy fillér sincs és az országnak még néhány millió deficitje van; sőt, hogy a pénzügyminiszter a jövő évre a legszükségesebb mindennapi kiadásokat fedezhesse, a múlt év áldásos termésére s a hat millióra menő adóhátralék befizetésére leend szüksége; pedig ha amaz egy negyed században alig egyszer bekövetkezni szokott áldásos év be nem következik, mely a kormányt és pártját elkábította, és melynek folytán azt gondolva, hogy az mindig igy megy, az 55 milliót megszavazta, ha, mondom, ezen múlt év be nem következik, vagy az 55 millióra menő közös költség maradt volna el, vagy az ország belkezelésére alig maradt volna valami, mig a múlt kedvező év folytán, a kormány és pártja, mely még 1866-ban is velünk együtt állilotta, hogy a létező terhek továbbra elviselhetlenek, tavaly és az idén már erősítette, hogy a nemzet még többre is képes. Hogy jelenleg is ezt állitja-e ? nem tudom; de azt látom, hogy a már legelső évben is kilátásba helyezett néhány millió deficit folytán már még a „Pesti Napló" sem mosolyog. (Derültség.) Egyetlen kedvező év képes volt, uraim, a kormánynyal és pártjával az eddig egymást követett és még jövőre is követhető sok rósz évek nyomorait elfeledtetni, s vele a nemzet vállaira elviselhetlen terheket akasztni. Azon egyetlen évet, uraim, melyet a gondviselés a magyar nemzetnek végső szükségében küldött, a kormány s pártja a nemzetre nézve végzetszerűvé változtatta , (Elénk nyugtalanság a jobb oldalon) mert, ha azon év be nem következik, a quótái*a, az államadósságokra 55 milliót sem a kormány, sem pártja, sem a delegatió megszavazni soha nem mert volna. (Zaj) Itt, uraim, nem sophismákról, hanem rideg valóról, csalhatatlan, el nem ferdíthető számokról van szó. Sémimből csak Isten teremthet ! Hol van az erő, hol van az alap, melyből a kormány egy egész nemzet anyagi, szellemi erejét, földmivelését, iparát emelni akarja ? Azon kosártojásban van az, uraim, melyet a kormány az egyszerű pórnőként a vásárra visz, hogy annak lassankint föl szaporodó árán az egész nemzet számára majdan, egykor, anyagi és erkölcsi jóllétet fog szerezni. De valamint a pórnő ábrándozásának egyetlen göröngy, melyen megbotlott, véget vetett, ugy a kormány hitt reményeinek halomra döntésére elég egyetlen évi kedvezőtlen termés, elég egy csendes háború, (Zaj. Derültség) de még ezeken kivül elég már maga az átalános elszegényedés. Nehogy azonban itt is, mint a delegatió alkotásánál, azon helytelen vád emeltessék, hogy az ellenzék csak gáncsolni tud, és csak eső után nyújtja a köpenyt, ismétlem, a mit már a gyermek is tud, mit százezerek és milliók ajkai kiáltanak, hogy Magyarországnak és a birodalom megmentésének csak két lehető, egymással karöltve járó módja van. (Elénk fölkiáltások jobbról: Halljukhát !) Egyik az egységes roppant állandó hadseregnek azonnali leszállítása, (Derültség a jobb oldalon) s helyében a honvédelmi rendszernek fölállítása. A másik az államadósságoknak is leszállítása. (Zaj.) Az utóbbit illetőleg azonban, uraim, a kormány kezéből az egyetlen fegyvert már kiadta akkor, midőn beleegyezett abba, hogy a 32 millió évi kamatfizetés állandósittassék. Soha nemzet magát ugy rászedetni nem engedte, mint a birodalom másik fele által e kérdésben a magyar. A birodalom mindkét felének kormányai, s ezeknek hűséges pártja a nemzeti érdek, a nemzeti becsület elleni merényletnek állitotta az államadósságok leszállítását vagy megadóztatását. De az osztrák