Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-252

CCLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 1. 1868.) 245 Meglehet, t. ház, hogy ez a bíró részéről tudatlanság volt; de midőn zavarok történnek, és midőn a polgári hatalom kénytelen fegyverhez nyúlni , akkor egy embert kiszemelni és azt ott a hely színén megölni, nézetem szerint helytelen eljárás, mert ez az én felfogásom szerint annyit tesz, hogy a bíró a kérdésben levő embert, a kinek nevét nem ismerem, ott a hely színén halálra ítélte és rajta az ítéletet rögtön végre is hajtatta. Bele lőni egy lázongó népcsoportba: ezt szokták tenni, de csak akkor, midőn már minden más eszköz ki van merítve, minden más eszköz meg volt kisértve, és ekkor is csak előleges megintés után. Ha vajon a jelen esetben előállott-e azon végső eset, hogy szükséges lett a katonasággal a nép közé lövetni? ezt a t. belügyminiszter urnák felvilágosítása fogja megmagyarázni. Én ezt előre megmondani nem tudom; de azt tudom és látom a félegyházi bíró jelentéséből, hogy a kirendelt hat vadász általa utasíttatott, „hogy azok egyike csak a legvakmerőbb és a kaput erőszakkal megtámadó emberre irányozza a fegyvert és a többi vaklövést tegyen. A lövésre az erőszakoskodó elesvén, ápolás alá vétetett, de reménység életéhez és kilátás megmaradásához nem sok volt". Ugy hiszem, a t. belügyminiszter úr e ténynek felderítését a kormány érdekében sem fogja a t. háztól megtagadni. Ezen esettel kapcsolatban , a mennyire értesülve vagyok, nem tudom, helyesen e vagy helytelenül, több honpolgár személyes szabadságától megfosztatott. Vannak, a kik ott, a mint a biró jelentésében előadja, még mielőtt a zavar megkezdetett volna, rögtön elfogattak; vannak, a mint a hírlapok mondják, kik utólagosan a királyi ügyek igazgatójának rendeletéből más helyeken fogattak el; de ezen esettel összefüggésben , azt mondják, vannak némelyek, a kik már szabadon bocsáttattak , és vannak mások, a kik még mindig le vannak tartóztatva Én csak azon kérdést akarom a t. miniszter urakhoz intézni, hogy méltóztassanak felvilágosítást adni arról, mi volt ezen elfogatásoknak törvényes alapja ? s micsoda eljárást kíván a kormány az elfogottak irányában követni? s miért nem állíttatták még — ha ily elfogottak léteznek — bíróság elé, miután az időtől fogva már harmadfél hónap múlt el ? Nem fogom a t. ház türelmét jelenleg tovább igénybe venni, hanem felolvastatni kérem az ínterpellatiót, a melyet szerencsém volt a belügyér úrral már eleve közölni. Csengery Imre jegyző (olvassa Simányi Ernő interpellatiójút) : „Alulírott tisztelettel kéri a bel- és igazságügyi miniszter urakat, adjanak kimerítő tudósítást a háznak : „1-ször. A múlt húsvéti napokban Félegyháza városában , a helybeli biró rendeletéből igénybe vett katonai erő és lőfegyver használata következtében történt vérengzésről: kik és hányan ' lettek annak áldozatai ? kik és hányan voltak a I megölettek vagy megsebesültek, egy és más részró'l? „2-szor. Volt-e a kormánynak előleges tudomása arról, hogy Félegyházán a húsvéti ünnepek alatt valamely törvényellenes tény elkövetés szándékoltatik? miből állott ezen tudósítás, mi utón vette azt s mi intézdéseket tett annak folytán a kormány ? „3-szor. Történtek-e ezzel összefüggésben Félegyházán vagy más helyeken, a húsvéti és húsvét utáni napokban elfogatások? kik azok, a kik elfogattak ? mi okból, s mely törvény megsértéséért fogattak el ? mi történt az ott vagy másutt elfogottakkal ? vannak-e köztök, kik szabadon bocsáttattak ? kik azok és hányan ? vannak-e, kik még most is elfogva tartatnak ? ha igen, kik azok és hányan ? mi okból és mely törvény alapján vannak elfogva? miért nem állitattak harmadfél hónap óta bíróság elé? s mi eljárást szándékozik a kormány irányukban követni? „4-szer. Rendelt-e a kormány a félegyházi vérengzés ügyében vizsgálatot? ha igen, mi annak eredménye s mi eljárást szándékozik a kormány az illető bűnösök ellen követni? „Tegye le a kormány a ház asztalára mind azon jelentéseket, rendeleteket és levelezést, mely közte és az illető hatóságok, egyes tisztviselők vagy katonai parancsnokok közt ezen ügyre vonatkozólag folyt." Wenckheim Béla b. belügyér: T. ház! Simonyi Ernő képviselő urnák, miután szíves volt velem előre közölni az interpellatió egyes pontozatait a félegyházi esetre vonatkozólag, a hivatalos adatok s jelentések alapján csak ismételhetem azon tények elősorolását, melyek már ezelőtt két hóval az összes közönségnek tudomására jutottak s melyeket a hirlapókban mindenki olvasott. Méltóztatnak emlékezni azon Asztalos Jánosféle proclamatióra, melynek izgató és lázító kitételeinél fogva, a közvádló beadott panasza folytán, a sajtóügyi bünvizsgaló biró általi lefoglalása elrendeltetett. Ezen Asztalos-féle proclamatiő több ezer példányban kinyomatott s Félegyházán és környékén, a Kunságban s némely alföldi megyében elterjesztetett. És leginkább ezen proclamatiónak lehet tulajdonítani azon rendetlenségeket, lázongásokat és kitöréseket, a melyek Félegyházán történtek, s az ottani szomorú, szerencsétlen, sajnos eseményeket. Hogy ezen proclamatió példányai egész erélyIyel nem koboztattak el, azt bizonyára nem azon vizsgáló bírónak, sem a kormánynak, hanem leginkább némely hatóság és városi elöljárók hanyag-