Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-250

208 CCL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (m.iras 21. 1868.) Horváth Károly : T. ház ! Igaza van az előttem szóló igen érdemes képviselő urnák, hogy mindazon módosításokkal, melyek itt tétettek Kacskovics és Bónis képviselő urak által, mindezek által csak roszabbá tennők a törvény intézkedését az adózókra nézve. Én tehát azt gondolom, hogy legjobban teszünk, ha roszabbá nem teszszük a módositványok által, s meghagyjuk ugy, a mint a szerkezetben van: hogy activ vagyonnak csak az tekintessék, a mi az adósságok teljes levonása után fenmarad. Nem kell tehát itt semmi igazítást, semmi módositványt tenni. Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, kik ezen, az előtt 10-ik, most már 9-ik szakaszt az eredeti szövegezés szerint elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) Elfogadtatott. Horváth Lajos jegyző {olvassa a 11. és 12szakaszt, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak". Olvassa a 13-dika.t.) Vállyi JánOS: T. ház! Ezen 13-ik szakasznak alapos okát nem találhatom. Ilyennek ugyanis egyátalán nem veendő azon egyedüli, netalán észlelhető ok, hogy a birtoklás jogezime változást szenved. így tehát nem is helyeselhetem azt, midőn, mint e törvény szakasza által, valami, még pedig felette súlyos teher rovassák olyan ténynél, mely az illető egyén tulajdonosnak sem szerzeményi, sem más egyéb ily módon tett birtok szerzési jogot ujabban nem ád. Jelesen itt az van mondva a harmadik és utolsó sorban: „az ingatlan vagyon teljes értékének csak felétől." En ezt kihagyandónak vélem, és csak annyit látnék czélszerünek helyette tenni: „csak a ráfizetett összegtől." Okom erre az. hogy a mikor itt, t. ház, semmiféle ujabb birtokszerzés nem történik, mégis az illető, ki ezen örökítést, lehet, hogy esetleg igen csekély összeg által, eszközli, mindazonáltal könnyen megtörténhetnék, hogy reá nézve elviselhetlenül, száz vagy több ezer forinttól kellene neki az illeték megszabása után százaléki járulékot fizetni; következőleg én nem találom azt a méltányossággal megegyeztethetőnek, miután az ilyen csak jogczimváltozást, de semmiféle birtoklási szerzeményt nem eszközöl. Csakis azon összegig tekinthető ez szerzésnek, a mennyi örökösités fejében oda fizettetik ; már pedig az illetékmegszabásoknál mulhatlan kötelesség tekintettel lenni arra, hogy legyen oka, miért történik a fizetés. A fizetés alapokának veendő ily körülmények közt a szerzés. Havalaki szerez akár ipar, akár szorgalom, akár szellemi adományok által, hogy ezen szerzeményből illetéket adjon az államnak, az nagyon méltányos, azt értem; de hogy a ki holmit nem szerez, fizessen, azt nem tarthatom helyesnek : nem pedig annyival inkább, mivel az illetőt még azon méltánytalanság is sújthatja gyakori esetekben, hogy ezen birtoktól, mely rá örökség- vagy másként szállott, már különben is megfizette az illetéket, s így többszörösen is fizeti. Ezért is ajánlom módosítványomat a t. ház figyelmébe. Csengery Imre jegyző (olvassa Vállyi János •módodtványát): „A 13-ik szakaszban a harmadik és utolsó sorból „az ingatlan vagyon teljes értékének csak felétől" hagyassék ki, és helyette tétessék ez: „csak a ráfizetett örökösitési összegtől." Horváth Károly: T. ház! Az eddig fenállott bélyegtörvény szerint az ilyen esetben, midőn a zálogbirtokos a tulajdonostól azon birtokot, melyet bir, egészen átvette és telekkönyvileg nevére is íratta, az ilyen birtok után, ha a tulajdonjogot megszerzé és ezen tulajdonjogát a telekkönyvbe bekebelezteté, az egész illetéket ugy fizette, mintha a birtokot egészen újból vette volna. Ezen 13-ik szakasz intentiója az, hogy ezen tulterheltetés némileg enyhítve legyen, mert tagadhatlan dolog az, hogy ez által nem annyi jogot szerzett, mint a mennyit egy egészen idegen birtok után szerzett volna. En tehát ezen szakaszban e tekintetből némi megnyugvást találok, A javaslott indítványban, melv. szerint t. i. csak azon érték után szabatnék ki az illeték, melyet ráfizetett az eddigi zálogbirtokos akkor, midőn tulajdonává tette, ebben, mondom, hogy ezen összeg után szabatnék ki az illeték, látok ugyan némi igazságot; de ez kérdésen kívül a legtermészetesebb és legegyszerűbb kijátszási módra vezetne, hogy ha ez igy megállapittatnék: mert természetesen az adásvevés a felek közt magok közt történvén, bármily összegben egyeznének is meg tettleg, az illetékszabás alá mindig csak oly összeget fognának bejelenteni, a mennyi nekik tetszik, és a megszabás a szerint történnék. Kénytelen tehát a törvényhozás, hogy ennek útját vágja, bizonyos méltányos és igazságos, de határozott kiszabást e tekintetben tenni, s ugy látom, hogy ilyennek találta a minisztérium azt. hogy felében szabta meg az illetéket. Én tehát ezt részemről e tekintetnél fogva elfogadom és hozzájárulásomat nyilvánítom. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Részemről azért sem járulhatok ezen módosításhoz, mert ez ellenkeznék a más eladásoknál átalában felállított elvekkel és eljárással: mert ha valaki valamely birtokot szerez és átruházását eszközli, a hiteltelekkönvvbe átíratás által az illeték nem a vételsomma után méretik ki, hanem a birtoknak valóságos értéke szerint. Miután tehát ezen elv minden más telekkönyvi átruházásra nézve meg van állapítva, itt sem lehet más elvet felállítani. A javasolt szerkezet annyiban is káros lenne, mert ez, mint már azt az előttem szóló t. képviselő úr is megjegyezte, bizonyára számos kijátszásokra adhatna alkalmat, és megzavarná