Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-241

CCXLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 17. 1868.) 11 tartom reám nézve kielégítőnek. Azt szerettem volna, hogy azon utak és módok jelöltettek volna inkább ki benne, melyek az adóreform érdekében jövendőre követendők, mintsem az a múltnak némi történeti vázlatát adja, a mely azért, mivel egyoldalú és az akkori körülményeket ki nem meríti, reánk nézve sem tanulságos, sem pedig a jövendőre útmutatóul szolgáló nem lehet. Nem teszek több megjegyzést erre nézve, minthogy épen csak elvek felett akarok ez alkalommal szólani. Reméltem, hogy elvi szempontból fog ezen kérdés a tegnapi tárgyalás alkalmával felvétetni. Ez nem történvén, el kell térnem azon iránytól, melyet különben követtem volna, és épen csak egyéni nézetként fogom előadni azt, a mit a ház által mint inditványt is tárgyaltatni kivánnék. Átalános azon érzet, és a küldöttség előadása is igazolja, hogy mind az, a mi eddig az adóreform kérdésében történt, alig tekinthető kezdeményezésnek, hogy az, a mit eddig előttünk feküdni látunk, nem tekinthető' olyannak, a mi kielégítő. Két szempontból iudokoltatik az ügynek ilynemű függőben tartása: az egyik az, hogy az adóreformot addig kezdeményezni nem lehet, mig a financiális helyzet ezt jobban meg nem engedi; a másik, hogy gyakorlati tapasztalati adatokat kell előbb gyűjtenünk, hogysem magába a kérdés érdemébe elegyednénk. Én azonban azt hiszem, hogy az adó kérdését nem lehet csupán financiális, hanem főleg közgazdasági szempontból kell tárgyalni és megítélni. (Helyeslés.) Áll ugyan, hogy az adó menynyiségére nézve a financziális helyzet irányadó és szabályozó, főleg rendszeres körülmények között ; de áll viszont az is, hogy oly súlyos körülmények lehetnek, a melyek még a legüdvösebb javításokat is lehetetlenné teszik. Én azonban helyzetünket ily súlyosnak nem ismerem. A mi a másik nehézséget illeti, hogy t. i. gyakorlati tapasztalatokat kell előbb gyűjtenünk: erre nézve azt jegyzem meg, hogy a tapasztalatok nem csupán egyéniek lehetnek, hanem átalános érvényűek is, melyek itt szóban forognak, ily átalános érvényüeknek pedig egyikünk vagy másikunk lehet ugyan hiányában, de kormányunk és törvényhozó testületünk nem. (Helyeslés.) Ha mi azt várnók, hogy csupán alkotmányos minisztereink által 1867 óta gyűjtött tapasztalati adatok nyomán induljunk, ma évtizedes bajaink orvoslásában alighajel nem késnénk. (Tetszés.) T. ház! Három különböző tekintetet akarok a t. ház előtt kimagyarázni: az első azon utat illeti, melyet az adóreform érdekében követendőnek tartanék; a második az, miként szeretném hogy az időközi ideiglenes helyzetben az adó jelen állapota kezeltessék ; a harmadik, mely szempontból tartanám az előttünk fekvő javaslatokat felveendőknek. Az elsőre nézve az, a mi függőben lévő s némileg gyökeres átváltozásnak neki nem induló helyzetünket, én, a mint mondottam, nem tapasztalati adatok hiányának s az ügy megindítása lehetetlenségének tulajdonitom, hanem tulajdonítom annak, hogy e részben elhatározó biztos kezdeményezés nem történt. Nem akarom ez által vádolni a minisztériumot: nem az ő, hanem a viszonyok s körülmények hibája ez , minthogy azon tárgyak, melyek előttünk fekszenek, kivül vannak azon rendszeres teendők körén, a melyek egy parlamenti kormány rendes működéséhez tartoznak, s inkább átalános s nagyszerű reformok körébe vágnak. Tapasztaltuk ennek következtében igen gyakran, hogy némely ügyekben a ház által elfogadható törvények előmunkálatait csak is magának a háznak közreműködése által nyerhetni. Azért szeretném, hogy az adó kérdése, az adóreform érdekében a ház szintén egy maradandó országgyűlési küldöttséget nevezzen ki. (Helyeslés.) Indítva érezheti magát a ház erre az által, minthogy az adóreformnak szükségét mindnyájan érezzük s ismerjük; s nem praejudicálna ez a parlamenti kormány gyakorlatának azért, mivel, a mint már megjegyeztem, az adatok a rendes parlamenti működés körét meghaladják, azok nagyon szövevényesek, mélyen bevágó érdeküek s olyanok, a melyek sokkal nagyobb figyelmet s hosszabb működést igényelnek, mintsem egy személy vagy miniszter működése körébe lehetne belefoglalni. Nem csak az indirect adó s az államegyedáruság, az egyenes adó, akataster elvei, a tiszta jövedelem felvétele; hanem az adókiszámítás, ellenőrzés s személyi kezelési rendszerek is forognak szóban. Mindezeknek átalakítása mélyen beható hosszas kölcsönös előmunkálatokat igényel; ilyeneket pedig, ha oly alapra nem fektethetjük, a mely bizonyos elfogadásra számot tarthat, akkor az egész munkálat veszendőbe mehet. Ajánlható volna ily intézkedés azért, mivel abban a nemzet nagyobb megnyugvást lelne, ténylegesb kezdeményezést látna, mint a pénzügyminiszter úr bármi más jó szándékú intézke • déseiben. Ez az, a mit az adóreform elintézésében kívánatosnak látok. A mi azonban a pillanatnyi teendőket illeti : elismerem, hogy se az adóügyet teljesen függőben tartani, se minden reform nélkül hagyni idő közben nem lehet: nem lehetséges önérdekünkben, nem lehetséges azon viszonynál fogva, melyben a birodalom másik fele irányában létezünk. Nem lehet önérdekünkben azért, mivel az által 2*