Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-241

12 CCXLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 17. 1868.) magunk is szenvednénk; nem lehet tanácsos a viszonylagosság érdekében, minthogy e kezdeményezést ez által kiadnók kezünkből, és az ő érdekök a mi érdekünk számba vételével szintén jobban intéztetik el; nem lehetséges, minthogy sok tárgyra az adóra vonatkozó érdekközösség azt követeli, hogy az egyformán intézendő és kezelendő. Azt pedig nem kívánhatjuk, hogy ott is várjanak, ha mi várunk. Azonban szerettem volna, ha, a legszükségesebb s egyszerre létesíthető reformok kivételével, a törvényhozás az adókérdést egészen érintetlenül hagyta volna addig, míg erre nézve gyökeres reformokat nem kezdeményezhet, kivévén azon törvényeket, a melyekre j nézve a viszonyosság tekintetéből intézkedni kellett. T. ház! hogy ez így nem történt, annak némely kellemetlen következéseit és előjeleit már is érezzük, s tartok tőle, hogy mind anyagi, mind politikai és szellemi tekintetben e téren a sajnos következéseket még jövőben ezután is érezendjük. Jelenleg azonban e térre visszamennünk aligha lehetséges, mivel már is mind a minisztérium, mind pedig a ház mélyebben vágott a tárgyba, hogysem azt félben hagyhassa. Én tehát az előttünk fekvő törvényjavaslatokat épen csak ideigleneseknek tekinthetem és tekintem, ngy mint azok önmagokat is jelzik. Figyelembe véve, hogy a dologba vágó reformálás, a dologba vágó indítványozás és ujabb alapon való átalakitás idejéből kifogytunk ; a részletes módositások által csakis nagyobb súlyt helyezünk azokra: elvi vitatásukba és részletezésökbe ereszkedni nem kívánok, azokat minél egyszerüebben, ha lehet a ház bizottságának javaslata alapján tömegesen is, mint ideigleneseket elfogadandónak tartanám. Ezen egyéni nézetem értelmében, ha a ház támogatására számolhatnék, indítványt is tennék le a ház asztalára; így azonban visszalépek. Bobory Károly: T. ház! A szőnyegen fekvő tárgy az, a melyen függ, és méltán, az ország népének fő figyelme, azon tárgy, melytől feltételezi az ország népe érvényét ezen képviselőháznak és az országgyűlésnek egész munkásságát a három év lefolyása alatt. A t. ház pénzügyi bizottságának és a központi bizottság munkálata azt jelenti, hogy itt csupán csak egyes reformok és nem gyökeres reformok hozatnak létre. Én megvallom, ezen nyilatkozaton és azon szándékon, ha csakugyan ez volt a t. pénzügyminiszter úr szándéka, nagyon csodálkozom. Az ország népe, mely elviselhetetlen adók által 18 év óta sujtatik, egyes javításokkal már nem elégszik meg; az adók, melyek jelenleg fönállanak, egy törvénytelen kormánytól származnak, melynek tetteit mindenekben mintegy sanctiónálni, gondolom, hivatva nincsen a képviselőház, és az ország népei ily sanctiónálást ezen országgyűléstől legalább nem vártak. Vannak oly adónemek, melyek a mi törvényhozásunkban mindeddig tökéletesen ismeretlenek voltak. Az adó oly nagy, mely ellen átalánosan érezhetővé teszi magát nem csak az ország népének panasza, hanem egyszersmind az ország népének teljes elszegényülése is. (Zaj.) Azért én az adórendszerben gyökeres reformot óhajtanék, és a jelen szőnyegen forgó javaslatokat oly hiányosaknak találom, minélfogva én ezen, a miniszter áltat előterjesztett javaslatokat még csak tárgyalás alapjául sem fogadhatom, és nem is fogadom el. Okaimat a következő egyes pontozatokban fogom előadni. (Folytonos zaj.) De nem beszélek addig, mig csend nem lesz. (Halljuk !) Először: minden rendes háztartásnál az alap az, hogy kimutattassék a múltból ugy a jövedelem, mint a kiadás. Itt előttünk a múltból sem a jövedelmek, sem a tett kiadások kimutatása nem fekszik; ennélfogva hiányzik a kulcs, hiányzik az alap, a mire építsük a jövendő államháztartást. Másodszor: az adók kétfélék : vagy egyenes, vagy indirect adók. Az egyenes adókat illetőleg megdöbbentő annak hallása: mikor először vette kezelése alá az absolut kormány az adóknak kivetését, az adók annyira felemelkedtek, hogy 1851ben ugyan 13 millió volt a földadó, 1865-ben már 25 millió; most pedig, két év óta, mióta ezen politikai átalakulás megtörtént, nem azon mérvben, mely mérvben növekedett 1851 óta , t. i. évről évre 873,000 frttal, hanem most évről évre 4 milliónál többel növekedett, ugy hogy az egész egyenes most 16V

2 millióval több mint 1865-ben. Ennek hallása megdöbbentő az ország népeire nézve, s lehetetlen, hogy folytatása az országra és biro dalomra nagy megrázkódtatást ne hozna. Az egyenes adók azok, melyek a helyes államgazdálkodás szerint képezik tulajdonképen jogosan az adórendszernek alapját; az egyenes adók azok, melyekhez nincsen kötve a jogérzületű nép elégületlensége, melyet magokkal hoznak az indirect adóval járó nyomás és önkény, mely alatt annyit szenvedett ezen szegény magyar nép 19 év óta. Én nem vagyok az, ámbár eddig törvényeink indirect adókat nem ismertek, mondom, nem vagyok az, ki az indirect adókat az államgazdaságból egészen ki akarnám tiltani, mert csak az indirect adók azok, melyek által némileg ki lehet elégíteni azon aránytalanságot, mely a gazdálkodó népnek, s a tözséreknek, bankároknak, gyáriparosoknak adófizetésében létezik; de az indirect adók oly gazdálkodással vannak összekötve, mely az ország népét elerkölcsteleniti, mint azt tapasztalni szerencsétlenségünk volt. Az előttünk fekvő törvényjavaslatok olyanok, melyek ezen erkölcstelensége-