Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-246

122 CCXLVI. ORSZAGOS ULE3. (Június 23. 1868.) menyi sóárt, melyet másoknak megadott? Azt mondják ugyan, hogy ott sós kutak is vannak ; de hisz épen azért fogy el kevesebb só, mintha azok nem léteznének, mert azt maga jelentette ki a t. miniszter úr, hogy ott a sós kutak használatát a régi gyakorlat szerint fen fogja tartani. Én a kedvezményt épen azért látom indokolva, mert a sós kutak hasz- I nálata által kevesebb kősót fogyasztanak el. Haj- ' dan, midőn még marhasó is áruitatott, és azon markasóban körülbelül csak 5°/« idegen részek levén, használni lehetett azt 1 frt 20 krért sütésre főzésre, nem csak a marha számára. Én tehát, t. ház, hogy rövid legyek, miután látom, hogy Bónis képviselőtársam módositványa egy középárt hoz javaslatba, mint hogy az én, 5 — 6 javaslatból tett számításim szerint is a középár 4 frt 25 krbanjött ki, mint a középárhoz legközelebb állót, Bónis képviselő úr módositványát pártolom. Mihályi Péter: T. ház! Nem volt szándékom e tárgyban újólag felszólalni és igénybe venni a t. ház figyelmét: de olvasván a köponti bizottságnak e tárgyban benyújtott jelentését.megvallom, felhivatva érzem magamat, hogy arra némi észrevételeket tegyek. Szükségesnek tartom a felszólalást különösen ; azért, mert ezen jelentésben nem látom azon meggyőző okokat, melyek hivatva lennének ugy a t. ! házat, mint egyes tagjait az itten tett javaslat ala- j posságáról és helyességéről meggyőzni. Nem Iá- j tom pedig ezt azért, mert ha már a t. háznak több- j sége hajlandó Máramarosra nézve e törvényjavaslat által nem csak enyhítést nem nyújtani, de ez által a már úgyis elviselhetetlen közterheket növelni: legalább én, azt hiszem, hogy még sem lehet nagyobb terhet róni rá, mint a mennyit elviselhet; tehát csak arra kérném a t. házat, hogy ezen nagyobb teher, melylyel megyénk megrovatik, legalább a lehető kevesebb legyen, és igy inkább kisebb, mint nagyobb. Nem helyeselhetem a központi bizottság javaslatát, mert indokainak alaposságát kénytelen vagyok kétségbe vonni. Nem tudom, mennyire történt a központi bizottság előtt előadás az iránt, hogy mily mértékben űzetik Máramarosban a sócsempészet. Tudtommal azon eladási eljárás mellett, melylyel Máramaros megye lakói ebbeli szükségleteiketfedezik, a csempészettel visszaélés majdnem lehetetlen, mert a megyei lakóknak ily kedvezményi árban a só csak az illető politikai hatóságok utalványozása folytán adatik ki. Épen oly kevéssé találom mérvadónak a felhozott azon indokot, „hogy a sóárak egyenlősítése előmozdittassék:

a mert ha a t. háznak az lett volná szándoka, akkor mindenesetre a Bónis Sámuel képviselötársunkáltal benyújtott erre vonatkozó határozati javaslatot kellett volna elfogadnia ; de továbbá maga a t. ház megszegte ezen elvet, mert Erdélyre nézve leszállította a sónak árát. De végre harmadszor, megvallom, hogy én részemről nem értem a jelentésben foglalt ezen kifejezéseket: „másrészt a máramarosmegyei lakosság érdekeit és eddig élvezett kedvezményeit is figyelembe véve." Ezen indokolást épen nem értem, és bátor vagyok a központi bizottság előadóját felkérni, legyen szives engem arról felvilágositani, melyek azon kedvezmények, melyek élvezetében Máramaros megyének népe lenni állíttatik ? Talán csak nem érti ez alatt a középponti bizottság azon szomorú viszás helyzetet, hogy a castastralis volt felvétel után Máramaros megye lakói terméketlen földeik után azon adót fizetik, melyet a sik alföld termékeny földjétől fizettetik, hogy hasznot alig nyújtó erdőségei adóval tul vannak terhelve ? En azt hiszem, hogy ez állapotok kedvezményeseknek nem mondhatók: ez indokokból Bónis Sámuel képviselőtársam indítványát pártolom. Bánó Miklós: Midőn a máramarosi képviselő urak a máramarosi só árának leszállítása mellett szólalnak föl , azzal indokolják véleményeiket, hogy azt főleg azért kívánják, mert hiszen különösen Sóvár sóaknáira nézve, Sárosra nézve is kedvezés nyújtatott. (Nem mondta senki!) Engedelmet kérek, ha ezen okoskodásra tisztán és határozottan azt mondom, hogy nem jól fogják fel a dolgot, midőn ezen sóárt Sárosra nézve kedvezménynek tekintik. Mindenki előtt tudva van, és a múlt is igazolja, hogy Sárosban a sóvári só mindig olcsóbban áruitatott; és épen azért, mert sótartalmának minősége legalább 20, ha nem 25 °/

0-kaikisebb, volt mint nem a főtt, hanem a kősó. Ezt tehát, t. ház.Sáros megye képviselői mint kedvezményt egyátalán nem fogadhatják el. E napokban egyik képviselőtársam a sóvári só leszállítását épen ellenkező okokból és pedig elvi okokból indokolta, s azt mondta, hogy habár meg van győződve, és habár az élet is bizonyította azon tapasztalást, hogy a sóvári só gyengébb sótartalmú, de egy elvnek keresztül vitele miatt, ő az egyformaság elvét pártolván, Sóvárott ugyanazon árt akarta honosítani, mint mely árban a többi aknák részesülnek. Ez tehát nem kedvezmény,hanem egy nagy elvnek, az egyformaság elvének, következménye volt. És épen azért igen csodálkozom, hogy épen a maramarosi t. képviselő urak, kik mindigaz elvek rideg pártolói, ejtik el épen itt az elvet, és privilegiumkérdéssé akarják az egész kérdést átváltoztatni. Máramaros egyik t. képviselője többi okai közt azt is felhozta, hogy Máramaros lakossága hiven védte a hazát. Ha ez igy van, tisztelt ház, akkor három kategóriát kellene a sóra nézve, de I másra nézve is felállítani: először fel kellene egy ' kategóriát állítanunk azokra nézve, kik nem véd-