Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-246
CCXLV1. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Janias 23. 1868.) 119 a csempészetet Máramarosban kifelé akarja meggátolni. Méltóztassanak elhinni, és el fogják hinni mindazok, kik a körülményeket ismerik, hogy Máramarosban a csempészet nem azon tekintetben árt az államnak, hogy kifelé történik, de árt magában a megyében. Eddigelé, igaz, hogy Máramarosban 4 frt 90 kr. volt a só ára; de mellette megvolt a marhasó, melyet vásárolhatott az aknáknál 1 forintért, a lerakási helyeken pedig 1 frt 20 krért. Azt mondják sokan a marhasóra, hogy rósz volt. Elhiszem, hogy Máramarosból kivitetvén a marhasó, az sok kézen keresztül annyiféle phasison ment keresztül, hogy utoljára annak fele sem volt só; de Máramarosban , hol magától az első kéztől vásárolta a sót a nép, ott több mint 5 % másféle anyag a sóban nem találtatott. És így Máramarosra nézve a marhasónak elvesztése igen nagy kár. És most már mire van utalva a nép? Bűnnek elkövetésére, csempészetre. A csempészet tehát nem kifelé, hanem magában ben Máramrosban követtetik el és űzetik ott a legnagyobb mértékben. És ha álíamgazdasági szempontból veszszük : nem gazdaságosabb-e az államra nézve, ha a só, mely kevés összegbe kerül, kétszer oly nagy mértékben árultatik a megyében, mintha a csempészet előmozdítása által árulása fél mennyiségre szorittatik le ? Máramarosban a csempészetre sok alkalom van. Nem említem magokat a sóaknákat. Ott van a naponkint előforduló szálakon való vízi szállítás, hol sokszor fenakadnak a szálak a sóval, és heteket töltenek el; ott történik a csempészet, s ezen sót nem szükséges a határon kivinni, hogy a sok bajjal járó eladás megtörténjék, hanem aladhatják ben a megyében , midőn most már marhasó nem létezik és a sónak a megyében 4 frt 80 kr. lesz az ára. Tehát magasabb álíamgazdasági szempontból nem czélírányos Máramarosra nézve, hogy a só ára magasabb legyen, mert akkor a csempészetre nagyobb ingert kap a nép, és ezen intézkedés bizonyosan fogja is azt előmozdítani. Továbbá ezen intézkedés által, midőn a 7 kros sóból az álladalom 10,000 mázsát adhatna el Máramarosban, a csempészet miatt nem fog többet mint 4 — 5 ezer mázsát eladni, a többi ingyen fog elfogyasztatni. Az mondatik a törvényjavaslatban, hogy beneficiálva vagyunk. Az igaz, hogy 20 krral vagyunk jótéteményezve, de a miatt igen korlátolt határok közé szorítva, Fölemlítettem már a múltkor, t. ház ! hogy Máramaros nincs azon szerencsés állapotban, és épen egyedül a csempészet miatt, hogy bármelyik községben sót lehessen kapni: mert engedélyezett sóárulása nincs. Meglehet, hogy vannak dugárusok, 4e azt nem köszöni meg a nép: mert a mi titkos, drága is szokott lenni. Tudjuk magunkról, t. ház, hogy ha tilos könyvet vettünk, annak kétszeres árát fi '.ettük. Továbbá említtetett, hogy eddigelé 5 helyen volt a sóárulás és kiváltképen Máramaros alsó részén épen 3 korona város: Huszt, Visk és Téesu között fekszik Pnstyaháza, hol sóraktárak és egész sóhivatal van; ezenfelül Máramarosnak 5 /.-da ezen helyen vásárolta eddig a sót, s ha eddig a határszéltől számítva 17 mérföldet kellett ezen népnek sóért utazni, majd ezen helyektől távolabb még 5 mértfölddel pótolja meg az utat. Ez tehát ezen 20 kros jótékonyságnak az ellentéte. De tovább megyek. Eddigelé a sóaknáknál lehetett vásárolni 5 fontot, s ez volt a legkisebb mennyiség, és péld. Szigeten vagy valamely közel helyen egy szegény özvegy asszony leányát vagy szolgálóját elküldhette, mert 10—12 font sót elbírt hozni; ha most 25 fontra tétetnék a legkisebb mennyiség, ha férfi cselédje nincs, napszámost kellene fogadnia, s annak 50 kr. napszámot kell fizetnie. íme ezt hozza magával a 20 krajezáros kedvezmény. Ezekhez nem akarván felemlíteni azon helyi érdekeket, melyeket a t. képviselő úr felemiitett, felkérem a t. miniszter urat és a t. képviselőházat, hogy miután a t. pénzügyminiszter úr kívánatára a múlt alkalommal előterjesztett módositványomban visszaléptem az aknákon kívüli két árulási helytől azon reményben, hogy ha a máramarosi hivatal által roszul értesített minisztertől , ha majdan szerencsénk leend Mái^amarosban egy ügyeinket szivén hordó honfi kincstári igazgatót nyerni, az ez által jobban és helyesebben értesített miniszterhez fog a megye folyamodni, jövőre nézve azon sóárulási helyeket miniszter úr a törvényben adott jogánál fogva vissza fogja állíttatni: én tehát kérem a tisztelt házat, miszerint a képviselőtársam által előterjesztett módositványt, mely, a mint előadatott, az erdélyi és máramarosi só közti azon arányt, melyet maga a miniszter úr felállított, helyreüti, méltóztassanak elfogadni. Horváth Lajos jegyző: T. képviselőház! Szaplonczay képviselőtársam azt mondotta, hogy a jegyzői kar nem teljesítette a háznak meghagyását, liogy t. i, Bónis és Kurcz képviselő urak módositványai az osztályokkal közöltessenek. Engedelmet kérek, ez nem volt elhatározva. A jegyzőkönyvnek ide vonatkozó pontja, mintán megemlittetik a két módositvány, igy szól: „Végre ezen módositványok ellenében indítványoztatván, hogy a 9-dik szakasz 2-dik bekezdésének a máramarosi lakosokra vonatkozó része ujabb tárgyalás végett az osztályokhoz utasittassék, a ház szótöbbséggel elrendelte, hogy a tárgy ujabb tárgyalás végett az osztályokhoz utasittassék." Ezen szerkezet neux