Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-246

H8 CCXLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 23. 16G8.) diploma által biztosított jogot alappal elvonni nem lehet, azon jogot, t. ház! melyet Máramaros részére az absolut hatalom is fentartott; bár ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen aránynak fentartásából az állampénztár bevételeinél alig támad egy csekély és alig észrevehető különbség: mindamellett kérem a t. képviselőházat, hogy miután Szaplonczay József barátomnak a 3 frt 80 krnyi kedvezményi árra irányzott módositványa elvettetett: méltóztassék a t. ház helyreállítani azon arányt, melyet Erdély és Máramaros között maga a törvényjavaslat is indítványba hozott, illetőleg érintetlenül hagyott, mely arány szerint Máramarosban 30 krral fizettetnék drágábban az aknáknál a máramarosi lakosság részére kiszolgáltatott só, mint ez az erdélyi lakosok által az erdélyi aknáknál fizettetik. Ezek szerint lenne a máramarosi BŐ ára az ottani aknáknál, csak a máramarosi lakosság részére 4 frt 10 kr. Bátor vagyok ezen módositványomat a t. ház figyelmébe ajánlani. Egyetlen egy érv lehet, tisztelt képviselőház, melyet ezen módositvány ellen felhozni lehet, és ezen érv, tisztelt képviselőház, melyet a központi bizottság is megérintett: a csempészet meggátlása. Ezen érv, t. képviselőház, nyomhat valamit a mérlegben azok előtt, kik az iigyállást kellően nem ismerik; de azok előtt, kik az ügy állását alaposan ismerik, semmit sem nyom. Keleti Onlicziában az ottani raktárakban 5 frt lesz jul. 1-től a só mázsájának ára. Ugyan ezen ár lesz Bukovinában is. A bukovinai és kelei-galicziai sóraktárak a •máramarosi aknáktól 10—15 mértföldnyi távolságra fekszenek. Az ugocsaí és szatmári határszélek a mi aknáinktól 3 — 5— 7 mértföldnyi távolságban vaunak. És már most ha tudjuk, hogy a máramarosi lakosok részére csak az aknáknál szolgáltatik ki a só, és pedig minden egyes esetben az eddigi gyakorlat szerint is csak igazolványok mellett; ha tudjuk, hogy mindenki csak annyi sót kaphat kedvezményi áron az aknáknál, a mennyi az illetőnek saját háza szükségletérc és marhái számára körülbelül szükséges; ha mind ezt tudjuk: akkor meg leszünk arról győződve, hogy itt visszaélés esrvátalában nem lehetséges. Kérdem a t. képviselőházat: van-e legkisebb valószínűség arra nézve, hogy egy vagy fél mázsa sóért a csempészet érdekébői néhány mértföldnyi utat tegyen az illető csupán azért, hogy magát veszélynek kitéve 40 — 50 krnyi látszólagos nyereségét, melyet a csempészetből várhatna, uti költsége és tetemes idővesztesége által háromszorosan elveszítse? Itt a csempészetnek semmi valószínűsége nincs, sőt ily ellenőrködés mellett az csaknem lehetlen. En,t. képviselőház, ha a só árának egyenlősége az Gíjész hazára nézve kimondatott s kitérjesztetett volna, ugy mint ez a 9-dik osztály által maga idejében javaslatba hozatott, egyátalában nem szólaltam volna fel; valamint azon esetben sem, ha megállapittatott volna, hogy a sóárak az aknáknál egyenlőkké tétetnek, és ugy, mint ez iránti óhajtását a tisztelt pénzügyminiszter úr is kifejezte, a szabad só-kereskedés kimondatott volna. De a jelen esetben, t. képviselőház, midőn Erdélyre nézve az 1848-iki só ár kevés különbséggel helyreállíttatott, midőn a máramarosi sóárra nézve teendő intézkedéseknek az erdélyi só iránt már tett intézkedésekkel analógoknak kell lenni: az ügy jelen stádiumában kénytelen voltam felszólalni, kijelentvén, hogy én a központi bizottság javaslatát nem pártolhatom, és kérem a t. képviselőházat, hogy módositványomat elfogadni méltóztassék. Szaplonczay József: T. ház! Bocsánatot kérek , ha a t. háznak ezen máramarosi sóra nézve követett eljárását tekintve és figyelembe véve, lelkiismeretes kötelességem, ha még egyszer igen röviden a tárgyhoz szólok, Méltóztatnak tudni, hogy a július 19-ikei ülésben módositványom következtében a központi bizottsági szerkezet ezen része elvettetvén, az általam benyújtott módositvány is elvettetett, s akkor Bónis Sámuel képviselő úr terjesztett elő egy módositványt. Ennek ellenében ismét egy más képviselő úr terjesztett elő más módositványt. Ezen mődositványok a helyett, hogy sor szerint szavazás alá kerültek volna, nehogy itt licitálás alá vétessék az ügy, eltávolittattak e házból, és mert ezen árak nem találtattak némelyek részéről elegendőknek, a licitálás folytatása a házból az osztályokhoz utasittattott. Bizonyos napra összehivattak az osztályok mintegy licitatióra — más szavai után használom a szót — összehivattak tehát az osztályok, és ott a nélkül , hogy még csak a jegyzői hivatal által a képviselőház határozata szerint az erre vonatkozó indítványok kiadattak volna, minden irományok tárgyalása nélkül megkezdődött a licitatio. Adattak az árakra nézve különféle ajánlatok, csakhog}', fájdalom, mindig azon megye kárára és terhére, a mely utasítva van a máramarosi sót használni ; és igy nem a használó tette azajánlatot hanem az', a ki adja neki használatul az ott termelt sót. A központi bizottságba bevitetvén ezen szavazatok , és megszámláltatván, a legmagasabb ár fogadtatott el, és itt mostanában a ház elé terjesztetett. Elfogadtatott tehát a legmagasabb licitált ár 4 frt 80 krban. Mivel indokolja ezt a t. osztályok központi bizottsága? Csempészettel. Higye meg nekem a t. ház, hogy az állam érdekéből a csempészet meggátlására nézve igen helytelen positiót foglalt el a központi bizottság, midőn