Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-245

CCXLV. ORSZÁGOS ÍJ Mert akkor ia azon állapot, t. i. a szabad és meg«zoritatlan termelés Magyarországban azon alapult, hogy vámvonal volt felállítva Magyarország és az ^ausztriai tartományok közt, és azon alapult, hogy Ausztriában már akkor monopólium volt, s igy a magyar termésnek biztos piacza volt. Őseink és mi, kik már régebben vagyunk az országgyűléseken, tudjuk, miképen sürgették e vámvonal megszüntetését, és ezen vámvonal megszüntetésének egyik ára a dohány-monopólium volt; vagy nem annyira a dohány-monopólium, de minden esetre azon elv, hogy a mint Magyarországban történik, •ugyanazon elvek szerint rendeztessék az osztrák provincziákban szintén a dohányjövedék a törvényhozás által. Mert ha meg akarjuk szüntetni Magyarországban a monopóliumot, azt csak akkor tehetjük, ha a másik oldalon is megszüntettetik a monopólium. (Elénk ellenmondás bal felöl.) Ha ez nem állana, akkor szükséges volna a közbenső vámvonalat ismét felállítani, vagy legalább is zár- i latot, s ez a zárlat ép oly rósz, mint a vámvonal: | ez megakasztaná a közlekedést, ez megakasztaná a személyes és szállítási forgalmat, zaklatást, motozást hozna be, és sok pénzbe kerülne. Minden esetre igen jól tudjuk, hogy a dohány oly termék, melyből jelenleg a magyar kormány 9 millió jövedelmet buz, melyből húzna 15-öt, ha nem volna csempészkedés, s melyből fog húzni sokkal többet, mert látjuk más országok példájából, hogy mindenütt növekedett a dohány jövedelme esztendőről esztendőre. Meg vagyok győződve, hogy azok is, kik a monopólium ellen szóianak, nem annyira a mellett szólnak, hogy a dohány egészen szabad legyen, és hogy a kormánynak abból semmi jövedelme se legyen, hanem inkább annak formáját, azon ellenőrködést, zaklatást támadják meg, mely minden embernek kertjébe hatol. Épen azért nem kívánom, hogy pusztán oly határozat mondassék ki, mely a népet arra vihetne, hogy azon vélemény terjedjen, mintha ezentúl a dohány nem fogna semmit fizetni, a dohánytermelést semmi sem korlátozná, az olcsó dohányfüst a magyar szabadság zászlójává lenne, mintha a szabad dohány volna a magyar szabadságnak sarkköve. Ezen vélemény pedig el fog terjedni, ha csak ugy pusztán mondjuk ki, hogy 1870 ben megszünteti étik a monopólium: mert nem mondjuk ki mellé azt, hogy ugyanazon dohányból, mennyire lehet, ugyanazon jövedelmet kívánjuk kihozni. Mert ha nem a dohányból hozzuk ki, másból kell azt kihozni; tudjuk pedig, hogy a dohányjövedeíemnek legalább azon egy jő oldala van, hogy a ki ezen adó alól ki akarja magát vonni, teheti ugy, ha nem dohányzik, nem szivarozik. LÉS. (Jnnias 22. 1868) 95 Mindezek következtében tökéletesen pártolom Bethlen Farkas barátom indítványát, és pedig azért, mert átlátom, hogy a dohányjövedelemnek mostani formája olyan, mely minden esetre javítást igényel, hogy a mostani forma fen nem állhat; jól tudjuk, szükséges ennek oly alakot adni, hogy a dohányból szintén bejöjjön oly tetemes része a jövedelemnek, mely megtelel plus-minus annak, mely most huzatik belőle. Hogy ezt keresztül vigyük, szükséges, hogy enquéte tartassék. Kívánom én is, hogy országos vizsgálat tartassék, melyben részt vegyenek ugy a termelők, mint az eladók, kereskedők, külföldiek, s szakemberek, kik ehhez értenek, hogy tudjuk, mi történhetik ; kívánom azt, hogy csak akkor mondjuk ki a monopólium mostani formájának megszüntetését, midőn egyszersmind meg tudjak mondani a nemzetnek, mi jő helyébe, nehogy ismét reményeikben csalódjanak, nehogy elhitessük a néppel, hogy ingyen fog szivarozhatni s olcsó dohánya lesz mindenütt. Ez, azt hiszem, az országgyűlés méltóságával össze nem fér: terjeszteni ily véleményt, és oly ígéretet tenni, melyet beváltam képes nem volna. Kívánom ez enquétet, és hogy a dohányjövedék mostani alakja megszüntettessék; de semmikép sem kívánom, hogy ki ne mondjuk, hogy a dohány ezentúl is az^államjövadelemnek egyik fő forrása maradjon. (Elénk hdyeslls ajohh oldalon.) Lónyay Menyhért pénzügyér: Óhajtottam volna, t. ház, a tanácskozás bezárta után, tehát szavazás előtt felszólalni; de miután idő közben oly javaslat adatott be, mely ugyan aztczélozza, mi a központi bizottság javaslatában foglaltatik, s az most tárgyaltatik. ugy hiszem, czélszerü leend most ez alkalommal ez indítvány és a tárgy iránt is nyilatkoznom. (Halljuk!) A múlt napokban, különösen tegnapelőtt többször hallottam hivatkozást azon beszédemre, melyet múlt évi, ugy emlékszem, decz. 19-én volt szerencsém a t. ház előtt tartani. Ugy emlékszem, a dohányjövedékről csak ezen egy alkalommal nyilatkoztam a t. ház előtt, s miután ezen előadásomra több izben történt hivatkozás : amint akkor mondám, ugy most is azt tartom, hogy a dohány' jövedék az állam egyik legnevezetesebb jövedelmi j forrását képezi, s hogy azon jövedelmi források közé | tartozik, melyek folytonos emelkedést mutatnak; ' most is azt nyilvánítom, hogy miután ezen jövedékből befolyó összegeket nem nélkülözhetjük; annak egyszerű eltörlése szükségkép maga után vonná az egyenes adónak nevezetes emelését, hogy ezen jövedéknek egyszerű eltörlése számtalan családot tönkre tenne, s megfosztaná az országot azon előnytől, melyben földmivslése az által részesül' hogy ő felsége többi országai irányában a terme-