Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-245

96 C0XLV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 22. 1868.) lés egyedáraságával bír, a mi több milliót hoz az országba. Megemlitém azt is, hogy miután a vám- és kereskedelmi szerződés tartama alatt a közforgalom- és kereskedésre káros és mind a két félre nézve igen költséges zárvonalat a birodalom két fele közt felállitani nem kívánjuk, a behozandó változások iránt ő felsége többi országainak minisztériumával és törvényhozásával is kellene értekezésekbe bocsátkozni s ujabb egyességre lépni: mindezeknél fogva tehát a jövedék átalakítása vagy eltörlése iránti javaslatok érett megfontolással teendők s a kérdésnek komoly tanulmányozása szükséges. Kijelentettem egyébiránt azt is, hogy van több mód, mely szerint gondoskodni lehet arról, hogy az államnak kivánt jövedelme is befolyjon és mindamellett a dohányegyedáruság is megszüntethető legyen. Ezeket mondám, és most sem vélekedem máskép ; s az akkor mondottakkal megyegyezőleg nyilváníthatom, hogy mihelyt az adótörvények és a budget iránti tárgyalások be lesznek fejezve: ezen fontos kérdés minden oldalról való kiderítése végett meg fogom tenni mind azon intézkedéseket, melyek egy nyilvános enquéte létrehozására vonatkoznak, s annak létesitése végett kidolgozandó tervezetet, ugy az addig gyűjtött adatokat elébb az állandó pénzügyi bizottsággal fogom közölni; s ha a bizottsággal egyetértó'leg megállapítandó mód szerint fogna a nyilvános enquéte megtartatni, meg vagyok arról győződve, hogy a törvényhozásnak a pénzügyi kérdéssel foglalkozó tagjai részt veendenek ezen enquéte-tanácskozások rendezésében és vezetésében. Hasonló véleményt nyilvánítottam a központi bizottság és a pénzügyi bizottságban is, mely előtt határozottan kijelentettem azt, hogy még ez év folytán szükség lesz országos enquéte-bizottság összehívása, mely ezen kérdést szakavatottan tárgyalván és megvizsgálván, a jövő törvényhozásnak bő anyagot fog nyújtani e kérdés eldöntésére nézve. Ennélfogva, t. ház, azt hiszem, a Bethlen Farkas gr. t. barátom által előterjesztett módositvány ugyanazon véleményt foglalja magában, melyet múlt évi deczemberben kifejezni szerencsém volt, és melyet a központi és pénzügyi bizottság tárgyalásai alkalmával is kijelentettem. Alkotmányos államoknak sok előnyei közé, melyekkel absolut kormányzatú országok előtt birnak, bizonyára az is tartozik, hogy ha alkotmányos országokban az adó kérdésében, vagy bármi más kérdésben nevezetes reform behozataláról van szó: e tekintetben nem csak a szabad sajtó, nem csak a törvényhozási tanácskozások, hanem enquétek által is szoktak ily nevezetes kérdések minden oldalról megvitattatni a czélból, hogy ezen fontos kérdésekhez szóljanak hozzá ne csak azok, kik az irodalom terén működnek, vagy a törvényhozásban részt. vesznek^ hanem miaáaxefc^ k3k mint szakemberek alapos ítéletet mondani hivatvavannak. Ennélfogva én részemről is szívesen hozzájarulok és elfogadom azon inditványt, melyet ma Bethlen Farkas gr. a t. ház elé terjesztett; és azt hiszem, hogy az eljárás csak akkor lesz czélszerü

r a mint már az állandó pénzügyi bizottság előtt is kijelentettem, ha az adatok beszerzése után az állandó pénzügyi bizottsággal együtt működve, úgyszólván az állandó pénzügyi bizottság közreműködésével fog enquéte-bizottság megtartatni, és működésének eredménye a jövő törvényhozásnak bemutattatni. Ezt kijelentvén, nem kívánok a kérdésnek egyes részleteiről bővebben szólni, nem akarok észrevételeket tenni némely megjegyzésekre, melyek itt a 7-dik osztály véleményének támogatására felhozattak, miután e tekintetben Deák Ferencz, Kerkapoly, gr. Bethlen Farkas, Trefort és Kautz Gyula képviselő urak már minden érvet kimerítettek; azonban méltóztassanak megengedni, hogy egy körülményt még megemlitsek. A 7-dik osztály véleményének legkitűnőbb pártolói nagy súlyt fektetnek arra, s e tekintetben Zsedényi t. barátom adatokat is idéz, miszerint az egyedáruság behozatala előtti időben, azaz 1848 előtt a magyar dohány győzedelmes versenyt vívott a külföldön, és kivitele nagyobb mérvű volt, mint az utolsó években, mióta t. i. az egyedáruság fenállása mellett egyszersmind a kiviteli kereskedés is engedélyezve van. Zsedényi képviselő úr 150,000 és 200,000 mázsára teszi ezen időszakban az évenkinti kivitelt. Nem tudom, honnan merítette adatait; de én az egyedáruság behozatala előtti utolsó két évtizedbeli hivatalos adatok alapján mondhatom, hogy állítása igen túlzott. Ugyanis 1831 —1840-ig , tehát 10 év alatt az összes kivitel 571,417 mázsára ment; tehát átlag esett egy évre 57,000 mázsa. 1841—1850-ig, tehát az utolsó évtizedben az egyedáruság behozatala előtt, az évi kivitel 55,000 és 79,000 mázsa közt változott, és az összes kivitel tett ezen évtized alatt 556,259 mázsát; esik tehát egy évre átlag 55,600 mázsa : valamivel kevesebb, mint az azelőtti évtizedben, minek egyébiránt oka az, hogy az 1848 — 9. években a kivitel nagyban csökkent a háburus viszonyok folytán. Az tagadhatlan, hogy az 50-es években a kivitel nagy nem volt, miután nem termesztetvén elég az egyedáruság számára, csak a nélkülözhető mennyiség vitetett ki: ekkor az évenkinti kivitel 15,000 és 28,000 mázsa közt állott. De a mióta, különösen a magyar gazdasági egylet felszólalása folytán, az utóbbi években a külföld számára való termelés engedélyeztetett, hozzája-