Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-213
74 CCXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (April 7. 1868.) szélyhez, hogy majdnem teljesen elveszítették szabadságukat. A magyar korona pedig erőteljes nép létét akarva a birodalom határain, ezen okból II. Endre magyar király az 1224-ik évi ismert szabadságlevele által — mely a szászoknak arany bullája — az egyes gyarmatjárásokat egy nemzett*' fűzte össze és annak élére a szebeni comest helyezé főnökéül. E hivatal és méltóság tehát oly régi. mint maga a nemzet, és vele együtt hat századon tul fentarfcotta magát mai napig. Kezdetben a nemzeti comes kinevezése a szent korona felségi joga vala, mig Hollós Mátyás király, a nép és polgároknak e nagy barátja, a szebeni polgárokat azon joggal adományozta meg, hogy királybirájokat és pedig életének tartamára ők magok válaszszák meg, ki mint ilyen egyszersmind a nemzet comese és később a fejedelmi tanács tagja is vala. Ez 1464-ben történt. Azon időtől fogva a eomesi hivatal választási hivatal maradt, maga a választási jog pedig országos törvények, államszerződések és fejedelmi eskük által legünnepélyesebben megerősitve, végtére 1845-diki évben deczember utolsó napján kelt legfelső leirat által mint a nemzetnek belügye, kölcsönös megállapodás folytán újra akképen határoztatott meg, hogy a választásban a szász föld valamennyi kerületei is részt vegyenek. Voltak ugyanis a változó idők folyamában egyes esetek., midőn e jogot sem tartá tiszteletben a kormány. De valahányszor történt legyen is ez, ily jogsértés ellen nem csak a szebeni polgárság és vele az egész nemzet felszólalt, hanem mindig, minden egyes esetben a főkormányszék, de országosan összegyűlt karok és rendek is férfiasan felléptek egy szabadság megóvása mellett, mely nem csupán a szász nemzet, hanem az ország sarkalatos jogaihoz századokon át tartozék és tartozik ma is. Azért, ha néha a kormány a választás mellőzésével saját teljes hatalmából kinevezte a szász comest. ez eljárás mindenkor országos sérelemnek tekintetek. Bármily más kérdésekben, néha keményen víva, szálltak is szembe az egyes pártok, ily esetben mégis mindnyájan egyek valának, mert jog jog, törvény törvény marad, meg nem támadható szentély, mely előtt az állam- és népéletben minden szilárdelvü párt hódolva leborul. A r ajon több százados jog azért, mivelhogy néha a hatalom megsérté, kevésbbé legyen-e tiszteletre méltó ? Épen Magyarországnak története bizonyítja fényesebben, mint bármely más országé, hogy jog és alkotmány, minél gyakrabban és csökönösebben támadtaték meg, annál magasbra emelkedék e legdrágább népjavak értéke a nemzet szivében ugy, hogy a hatalomnak valamennyi megtámadása nem gyengítése, mint inkább belterjü, erkölcsi erősödése vala a megsértett jognak. így állván a dolog, könnyen fölfoghatni, milyen rázkódtató a benyomás, melyet a felelős kormány ezen eljárása a szász nép túlnyomó többségére, azon körülmény pedig, hogy egyátalában a választási jog kérdésbe vonatott, az egész nemzetre, minden pártszinezet különbsége nélkül, tett. Aligha található egyetlen egy szász hazafi, ki nemzeti comes-választási jogát néma belenyugvással oda áldozná, mert a legutolsó kunyhóig mindenkinek éreznie kell, hogy e joga nemzetnek, mint zárt egységnek, fenmaradásával oly szilárdul öszsze van kötve, mint az épület boltozatával a zárkő, mely boltozat, ha az kitöretnék, minden pillanatban önmagától romba dőlhet. Pedig összeroskadott építményekkel, szétszakasztatott. oszlányokra darabolt népekkel nem leszen segítve az államon. Oly időt élünk, melyben az államférfiúi meggondolásnak, fájdalom, igen is sokat kell a szenvedélyek fölgerjesztései .és követeléseivel küzdenie, midőn egyes pártok előtolakodva, egy vagy más irányban czéljaik követésében magokat érvényesíteni törekednek, holott a történet régi tapasztalása tanúsítja, hogy ott, hol a szereplők vagy magok hiszik legerősben lebegtetni a nép vélemény zászlaját, vagy azt másokkal elhitetik, az igazság gyakran legkevésbbé sem található. Azon elvtől vezetve, hogy a képviselőt, mint ilyent, kötelessége teljesítésében semmi sem gátolhatja, miután magamra vállaltam, hogy a hozzám küldött kérvényeket beadjam : bátorkodom kérni, hogy a tisztelt ház ezeket azon választmányhoz szíveskedjék utasítani, mely Erdélynek Magyarországgal való egyesülésének törvényes keresztülvitelére minden eszközök által czélzó munkákkal bízatott meg, és pedig annyival inkább e választmányhoz, mivebez, legalább tudtomra, még egyetlen egy ülést sem tartott, holott igen kivánatos és szükséges volna, hogy az unió fontos ügye a közhaza javára és az érdekelt népek valódi megnyugtatására a törvényhozás utján, nem pedig a szabad kéz segélyével vagy mellesleg a lett dolgok hatalma által, valahára maradandóan intéztessék el. Bethlen János gr.: Tisztelt ház! Nekem a tárgy érdeméhez semmi szóm nincs, mert a tárgy nincs napirenden; de igenis van ahhoz, hogy hová tétessék ezen kérvény. Az országgyűlésen egyik múlt alkalommal — ugy tetszik, Deák Ferencz képviselő urnák egy interpellátiójára, melyet ő a minisztériumhoz intézett az iránt, szándékozik-e a minisztérium rövid idő múlva törvényjavaslatot előterjeszteni az unió ügyében ? — a minisztérium azt felelte, hogy igenis szándékozik azt tenni. Most tehát, hogy azon munkálat-
