Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-240

38 6 CCXL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Juniua 16. 1868.) szag földipara sokkal inkább lesz felvirágoztatva, mint bármi más kigondolható eszközökkel. A mily örömmel nyilvánítani elismerésemet a sóügyre nézve előterjesztett törvényjavaslatra vonatkozólag, nem tehetem ugyanezt a dohányés lottoadóra nézve. Az ember, ha okadatolja állítását, rendszerint azért teszi azt, mert azt hiszi, hogy a mit állit, más nem hiszi vagy nem foghatja fel. Én nem vagyok azon kellemetlen helyzetben, midőn a dohányról szólok, mert azt hiszem, hogy e teremben, de az egész hazában nincs ember, ki azt ne kiáltaná: A dohánymonopolíumot el kell törölni! De én nem tartozom azok közé. t. ház! kik ezt csupán passióból teszik. Epén nem. En nem akarom megfosztani az ország pénztárát attól, hogy a dohányból, mint oly czikkböl, mely nem első szükségletű czikk, hasznot húzzon; és én ezen hasznot nem csak kevesbíteni nem akarom, hanem inkább fokoztatni kívánom. De én az államra nézve nem azt tartom haszonnak, ha a ííscus pénztárába bármi Titon és bármi áron pénzt erőszakol be, hanem azt akarom, hogy ily czikk például, mint a dohány, átadatván a magán iparnak, egyszersmind kiviteli czikké is változtassák át, s így oly csereeszközzé is váljék, melyért cserében oly tárgyakat kaphatunk, melyeket magunk előállítani képesek nem vagyunk. Nagy különbséget látok abban, ha egy ország gazdag, vagy egy kormány tartatik vagy tartja magát gazdagnak az által, hogy jogában áll az ország lakosának utolsó fillérét is kicsikarni. Az első rendszer —ha gazdag az ország — arra vezet, hogy az állam szükségletei soha nem maradnak fedezetlenül. A másik rendszer előbb-utóbb azt eredményezi, hogy ha eljő azon idő, melyben többé kicsikarni való nincs, azon állam megszűnik állam lenni, s vagy az anarchiának, vagy egy hatalmas szomszédnak lesz áldozatává. Én Magyarországot szabadnak, virágzónak, Magyarországot hatalmasnak, s királyát is szintolyannak kívánom.(Felkiáltások: Mindnyájan !)Erre azonban nem tudok más módot, más eszközt, mint azt, hogy a király kormányával együtt oly politikát kövessen, mely a jó financiával összeegyeztethető. Akkor hatalmas lesz az ország, hatalmas lesz a király. De visszont ha a király, a kormány nem hagyja magát a jó politika elfogadására reá biratni, bár mit csináljon a pénzügyminiszter, bár mit tegyen a törvényhozás, a zavarokból ki nem fog menekedni és senki által és semmi által jövendője biztosítva nem lesz. Én tehát igen röviden— annál is inkább, (Halljuk !) mert a pénzügyminiszter úr egy ízben tett azon nyilatkozata által, hogy nem tartja a dohánymonopolium megszüntetését lehetetlennek, erre némileg felbátorított — azt hozom indítványba, s majd midőn elő fog kerülni, tüzetesen is indokolni fogom: hogy a dohánymonopolium nem ugyan rögtön, hanem elvben már most megszüntettetvén, tényleg csak 1870. január 1-ső napjáig maradjon érvényben. Azon idő alatt miniszter úr tanulmányozván még bővebben e tárgyat, remélem, akkor már oly helyzetben leend, hogy oly törvényjavaslatot terjeszthet a képviselőház elé, mely a megszüntetett monopóliumból eredő hiányt az állam pénztárában vagy egészen vagy nagy részben kipótolandja. Még kevésbbé pártolhatom a miniszter urat a lottojövedék tekintetében. Tán elég lesz okadatolás fejében utalni Francziaországra és Angliára. Az egyik 1826-ban, a másik 1836-ban törölte el a lottojövedéket. Azért nem tartom szükségesnek ezt bővebben okadatolni, mert ha ugy történetesen pénzügyről van szó, azt gondolom, mindenki megegyez abban, hogy alig van e^y is, oly hiteles egyénisége részben, mint Angol- és Francziaország. Ha követni kell valakit pénzügyi dologban, azt gondolom, hogy senki sem fog tévedni, ha szembehunyva követi őket: tévedne ellenben, ha például azon államokat választaná, melyeknek pénzügyi politikája e mondaton alapszik: lucri bonus odor ex qualibet re. Ezen elv. meglehet, egyesek által elfogadható, de részemről még ezeknél sem helyeselhető, nemzet által azonban soha. Én nem kívánom degradálni nemzetemet annyira, hogy az mondathassák róla is, hogy az immoralitás és oktalanság trágyadombján burjánozó növényeivel tengeti mától holnapig tartó nyomorú életét. Ha Magyarországon mindnyájan belátjuk, hogy a lottó immorális eszköz, ha belátjuk, hogy ez pirulás nélkül többé fen nem tartható, hogy még nincs egy ország is, mely azért bukott volna meg, mert a lottót megszüntette: meg lehetünk győződve, hogy mi sem fogunk megbukni, ha azt kívánjuk miniszter úrtól, hogy, nem ugyan most mindjárt, hanem a jövő budget előterjesztése alkalmával a lottojövedék a magyar budgetből egészen hagyassák ki. Van még két igen nevezetes pont, t. ház : a szesz- és czukoradó. Igaz, hogy azt hallom, hogy ezen adóztatással az illetők meg vannak elégedve, miután miniszter úr beleegyezett, hogy az előbb csak ót krajczárban határozott adó-visszafizetés összege fölemeltessék hat krajczárra. De, t. ház, mit jelent maga ezen vám-vagy adó-visszafizetés? Azt jelenti, hogy Magyarországban ezen czikk adóval tul van terhelve, hogy magyarországi termelék nem lehet concurrentia tárgya, hog-y a magyár törvényhozásnak praemiumot kell kitűzni j arra, hogy más országok hasonnemü ipartermel[ vényeivel concurrentiába juthasson. Tisztelt ház !