Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-240

CCXL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jtunus 16.1868.) B87 Minden túlterhelése adóval a beltermelésnek egyértelmű előttem eredményre nézve a protectióval. Azt hiszem, mindnyájunk meggyőződése az, hogy a mi egyedüli menekülésünk a szabad kereskedelmi rendszer elfogadása és annak mielőbbi életbe léptetése. De kérem, t. ház! ha ugyanakkor a belforgalomról nem gondoskodunk, ha a belforgalomnak lábára lánczokat s bilincseket verünk, ugy kérdés: drágabeltermeléssel mi módon fognak hazánk fiai képesittetni. hogy a külfölddel concurrálhassítnak? Meglehet, hogy oly államokban concurrálhatnánk iparterményeinkkel, melyekben épen ezek vámmentesek; de ha azokat itthon adóval szerfelett fogjuk terhelni, e kedvezménynek csakúgy veszszük hasznát, ha a bilincseket az ipar lábairólleveszszük. Igen, de ha leveszszük, miért tesz¬ szük rá? Ha ugy képesítjük azokat, a kik külföldre akarnak termelni, hogy az itthoni adót visszafizetjük nekik, kérdeni bátor vagyok: mi joggal, mily indokból terheljük a beltermelést ? és miért akarjuk. hogy a belfogyasztás drágább legyen, mint a mit külföldre viszünk? T. ház, ez nagy fontosságú tárgy még köz és magán gazdasági tekintetben is : nagyfontosságú azért, mert axiómák közé tartozik az, hogy mindig előnye van azon államnak, mely gyártmányokat vihet ki, azon államok felett, melyek nyers termékeket kénytelenek kivinni. Ha fölösleges gabonánkat átváltoztatjuk szeszszé, ennek volumene oly kicsiny, és annálfogva kivitelére oly kevés vitelbér kívántatik, hogy a ki e részben számitni akar. önmaga meggyőzheti magát a felöl, hogy a fuvarbér legalább 30-szórta kevesebb, mint nyers termékeknél. De más részről magán gazdasági szempontból is felette fontos ez, miután Liebig feltalálta s prédikálta a világnak, még pedig bámulatára a gazda-világ legnagyobb részének, hogy a föld nem csak nem kimerithetlen, de rövid idő alatt egészen kimeríthető és a kimerített földdel nincs mit tennie az embernek, mint elhagynia; továbbá, hogy annyit kell viszszaadni a földnek, a mennyit tőle elveszünk; s a tapasztalás által be lön bizonyítva, hogy e czélra semmi oly annyira hathatós szer nincs eddig, mint a szesz- és czukorhulladék. Én tehát, miután ugy értesültem, hogy azok, a kik külföldre termesztenek, meg vannak elégedve a 6 krnyi adóvisszafizetési összeggel

; most ezúttal semmi változtatást nem kívánok a javaslatba hozott törvényen tenni; de megvárom, és megvallom, reményemis van e részben, hogy a t. miniszter úr ugy, mint a sóadónál megtörtént, a jövő törvényhozás alkalmával oly törvényjavaslattal fog megörvendeztetni, mely kifejtett elveimnek és igényeimnek a mostaninál inkább meg fog felelni. A többi törvényjavaslatra nem akarok ez úttal kiterjeszkedni; csak azon egyet vagyok bátor megjegyezni, hogy én azon egész rendszert — és ugy hiszem, ebben egyetért velem a t. ház minden] tagja — azon rendszert, melyet mi most év közepén szükségből kénytelenek vagyunk átvenni,, jónak nem tartván, a mit teszünk, azt most kénytelenségből teszszük,igazitunk rajta annyit, a menynyit a mostani körülmények közt lehet, de azt bár törvény nevét viselje, állandó törvénynek el nem. fogadjuk. És azt átalában minden ide vonatkozó egyes törvényjavaslatra kívánnám kijelenteni, hogy csak ideiglenes és csak a benne kitűzött ideig tart; továbbá azt, hogy miután nem is lehetett képesítve a ház, hogy minden egyéb czikkekre vonatkozó szabályokat megolvashatott volna, már az idő rövidsége miatt is azok alkalmazására a minisztérium ez úttal csak indemnity utján bizonyos kitűzendő határnapigjogosittatott fel. Jövőre bátor vagyok meggyőződésemet kijelenteni, mely abból áll, hogy soha egyetlen államot sem tud senki felmutatni, mely a sokszorozott közvetlen adó utján pénzügyét rendezhette volna; van ellenben egy nagy állam, és pedig olyan, mely minden esetre megérdemli, hogy pénzügyi tekintetben a világ által példányul vétessék: ezen állam Anglia, melynek pénzügyi politikája az ellenkezőről teszen tanúságot. Ki kell emelnem, hogy 1842-től kezdve Angliában a fogalmak az adókra, különösen a közvetlen adókra nézve tökéletesen megváltoztak. Anglia 1842-ben tette meg az első lépést, mely azt mutatja, hogy vissza akar menni a direct, közvetlen adózásra. Nagy emberek előállitásában fukar a természet; de ha vannak nagy emberek, bármely nemzetbeliek legyenek azok, kik példával mennek előttünk, kötelességünk azokat követni: és ilyen Peel Róbert, ki bebizonyította, hogy jöhet bármelyik nemzet oly helyzetbe, melyben rendkivüli erőfeszítésre van szükség, és azon kormánynak joga van számítani a nemzet áldozatkészségére, és nem csalatkozik a kormány, melyről tudva van, hogy egyedüli czélja az ország felvirágozása. Peel a hivatalba léptével talált vámlisztát 1163 czikkelylyel először leapasztotta 410-re, utoljára leapadt az 48-ra: és miért ? Mert ő nem csak hangoztatta a szabad kereskedést, hanem azt akarta, hogy az valósággá is legyen. És ezt joggal tehette, mert a legnagyobb képtelenséget követte volna el, ha a külföldnek a szabad concurrentia útját megnyitva, otthon az olcsó termelést gátolta volna. Meglehet, tévedek, de én szeretem hallani, hogy a mi pénzügyminiszterünk n.un kisebb dolgokkal foglalkozik, mint a melyekkel foglalkozott Peel. Nem kell feledni, hogy Peel nem akkor hozta be a reformot, mikor a pénztárban fölösleg mutatkozott, de tette azt épen akkor, midőn Anglia több 49*