Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-240
CCXL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jnniua 16. 1868.) 385 a mi felelős kormányunk, igyekezzék javítani a politikát, és a pénzügyminiszter bizonyosan a 1 javított politikát javitott pénzügyi előterjesztés által fogja kimutatni. A mint előbb mondám, a bajt érezzük, mert lehetetlen azt, a mi súlyos, nem érezni. Egyszerre nem változtathatjuk meg az eddigi rendszert; de ebből nem következik az, hogy ne igyekezzünk megváltoztatni. Es itt kell, hogy elismerésemet nyilvánitsam, s ezt örömmel teszem, a t. pénzügyminiszter úr irányában, mert ő már az általam jelzett utratérését tanúsítja az által, hogy mindjárt a sóadónál oly reformot hozott javaslatba, melynek bizonyára nagy hatása lesz. Adókönnyítés körül apróságokat hozni szőnyegre csupán szemfényvesztésnél egyébnek nem nevezhető; azoknak jelentékeny összegeknek kell lenni. Nem tagadható, hogy midőn a 7 frtos sót a kormány 5 írtra javasolja leszállittatni. ez által kormány és miniszter tanúságát adja annak , hogy nincs elfogulva az előbbeni, nem csak ezélra nem vezető, hanem valósággal veszélyes rendszer iránt, mutatja, hogy a haladás terén van. Eu azonban a mily örömmel jelentem ki elismerésemet e részben, ugy más részről kénytelen vagyok őszintén nyilvánítani, hogy ezt tisztán csak á conto, a jövő jobb fejében előpénzül veszem és fogadom el. Meg vagyok győződve, hogy midőn pénzügyminiszter űr jövő alkalommal egy indokokkal támogatott. helyzetünket s azok helyzetét is, kik szomszédságunkban szintén sóbányákkal bírnak, tökéletesen előtú'ntető törvényjavaslatot fog elénk terjeszteni, és ennek eredményét is tudtunkra adandja, s azt is fogja látni, hogy a só árának csökkentésével nem fogyott, hanem szaporodott közjövedelmünk: ez bátorságot fog adni miniszter urnák, hogy a só árát még lejebb javalja szállítani. És ennek csak örvendeni lehetend, mert ha tekintjük, uraim, hogy nekünk, Magyarország lakóinak mily sokat, igen sokat kell még tennünk a földipar fejlesztése és emelése körül , be kell látnunk azt is, hog-y a földipar emelésének egyik nevezetes feltétele az olcsó só. előbbi károsnak bizonyult gazdálkodást, vagy pedig elfogadni egy ujabb, czélszerübb rendszert, mely rendszer egyenesen és egyedül abból áll : ikiadásainkat lehetőleg korlátozni, jövedelmeinket a Jlehető legkiméletesebben emelni indirect adóztatás utján, igyekezni megtakarításokat tenni, és a takarításokból gyűlt tőkék segélyével jutni oda, hogymegvagyonosodván nagyobb adóképességgel bírjunk. De tehetjük-e ezt egyszerre és azonnal ? méltán fogják kérdeni; és én nem tartózkodom nemmel felelni, és kimondani, hogy azon bajok, melyekből ki kell vergődnünk, nem egyszerre lettek, és hogy meneküljünk tőlök, arra nem csak akarat, hanem idő is kell. De azt hiszem, t. képviselőház, már magának a bajnak elismerése javítás, már ez maga egy lépés a siker felé. Az első kérdés minden behozandó rendszernél, behozandó reformnál az : vajon a mi eddig fenállott, fenállhat-e egész merevségében tovább is ? vagy pedig változtatni kell rajta, még pedig gyökeresen'? Nem hiszem, hogy közöttünk bárki lenne, ki azon adózási rendszert, melyet az absolut hatalom, minden egyéb tekintetet mellőzve, kivévén a fiscalis tekintetet, helyeselné vagy helyeselhetné. Nem hiszem azt sem, hogy ezen az utón akarna valaki tovább is haladni, mert mindenki bizonyos lehet, hogy ezen az utón nem messze haladhatnánk, s már a legközelebbi időben kénytelenek lennénk megállapodni, és pedig akaratunk ellen. A financia és politika szoros viszonyban vannak egymással. Már Goethe megmondotta, hogy a számok nem kormányozzák ugyan a népeket, de bizonyítják azt, miképen kormányoztatnak. Egy igen hires, talán leghíresebb franczia pénzügyér, báró Louis, azt mondotta Perrier Kázmérnak, midőn pénzt és ismét pénzt sürgetett nála a Francziaország nagyhatalmi befolyásának terjesztésére szükséges eszközökre : „Csináljatok jó politikát, és én fogok csinálni jó pénzügyet." Az ok, uraim, miért jutottunk ide, az, mert a kinek kezében voltak dolgaink, az a lehető legroszabb politikát követte. liosz politikának nevezem én azt — és azt gondolom, ebben is egyet fogunk érteni — mely a nemzetek létező tőkéjét felemészti improductiv czélokra. Már pedig, ha beletekintünk az eddigi gazdálkodásnak számlájába, tapasztalni fogjuk, hogy — nem mondok sokat, midőn azt mondom — hogy azon tömérdek kiadott pénznek legalább két harmada improductiv czélokra fordíttatott. A politika tehát rósz volt, és igy rosznak kellett lenni a financiának is. Az első teendő tehát az, hogy a kormány, KÉPV. H. ÍÍAPLÓ. 186%. VII. Nem akarok részletekbe bocsátkozni; annyit azonban bizton mondhatok, a mit különben mindenki közölünk tud, hogy az ujabb időbeli felfedezések mily nélkülözhetlen részéül jelezték mind az iparnak, mind a földmivelésnek a sót; ha tehát a só lejebb lesz szállítva, sőt tovább megyek, ha egyszer oda érhetünk, hova ért Anglia, hogy t. i. a sót a kereskedésnek egészen átadhatjuk: akkor aztán annak árát nem mesterségesen az országgyűlés, hanem a concurrentia legtermészetesebben határozhassa meg; akkor, azt hiszem, hogy az or49