Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-240
CCXL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 16.1868.) 373 gyűlést, a nélkül, hogy ezen gyülekezetek az illető kormányok által veszélyeseknek mondattak vagy épen fegyveres erővel feloszlattak volna— ezen kérdésre világositásul csak aztadá elő belügyminiszter űr, hogy a demokrata körök alapszabályainak 3. pontjában, az 1848-ki törvényeknek békés és alkotmányos utón leendő visszaállítását és ennek az egyenlőség, testvériség és szabadság alapján történendő tovább fejlesztését tűzék ki czéljokul és e közben a jelenleg fenálló 1867-ki úgynevezett alaptörvények ellen izgattak, mely izgatásnak folytatása a rend és közbátorság veszélyeztetésével járna, mit már a következés is igazolt, mert az országban e miatt több helyen a békés polgárok nyugalma meg is háboríttatott. Ezen bámulást gerjesztő és semmi részletes bizonyítékokat nem tartalmazó nyilatkozatára nézve belügyminiszter urnák ezeket jegyzem meg. Ha az 1848-ki törvények egész terjedelmökben való helyreállításának követelése, az 1861. évi országgyűlésnek mindkét rendbeli feliratai értelmében, melyek önmaga belügyi országlár úr mellett, az egész ország népének osztatlan helyeslésével találkoztanak, veszélyes merénylet nem volt; ha az 1865-ki évi országgyűlési képviselők választása előtt a képviselőjelölteknek 19 / 2 ,-ad része által kiadott hitvallásukba, „programm"-jokbafoglalt hason tartalmú ígéretek és köte-ezettségek által, mely alapon a választások csakugyan meg is történtek, a közbátorság és rend meg nem háboríttatott : ugyan ezen czélra törekvése az országban alakult demokrata köröknek hogyan s mi okból képződhetnék 1868-dik évben veszélyessé, ésaközbátorság és rend megháboritására intézett oly kísérletté, melyet fegyveres erö használatával is elfojtani szükségesnek talált a belügy 1 * országlár úr? véges emberi eszemmel annyival kevésbbé foghatom meg, mennyivel bizonyosabban tudom, hogy a mostani egyetemes felelős kormány, hivataloskodása megkezdése idején, de sőt azontúl is az országgyűlés szine előtt izenkint állitotía már azt. miszerint az 1848-iki alapon nyugvó demokratikus alkotmány, melynek egyedül köszönheti lételét a mostani kormány is, és a népet képviselőház is immár teljesen helyreállítva vagyon, és a ki ez iránt kételkedni bátorkodott, kegyeire ugyan nem is számíthatott. És mivel ezt én meg nem foghatom, másik forrást kell tehát keresnem, melyből belügyi országlár urnák érintett nyilatkozata fakadott: és ez valószínűleg az lészen, hogy az 1867-ki úgynevezett közösügyes alkotmánj^t , a nemzet nagy többségének akarata és érzülete ellenére is minden áron, még fegyveres erővel is megörökiteni törekszik. Sokat lehetne ugyan ezen törekvésre vonatkozólag mondanom: de nehogy keserű lenni kénytelenittessem, csak azt jegyzem itt meg, miszerint ezen módja a közösügyes törvények megkedveltetekének és megörökítésének felfogásom szerint se czélra nem vezeti a kormányt, se általa az országban a rendet , belbákét soha biztosítani nem fogja. Ha hogy tehát, a mit én nem tudok, a rend és közbátorság az országban valahol már csakugyan megbolygattatott , ezen eredményt koráneem a demokrata köröknek békés megalakulása, hanem egyenesen azon erőszakos eszközök alkalmazása idézte elő, melyeket azoknak fegyveres erővel elnyomására és feloszlatására legközelebb itten Pesten is jogellenesen, és az egyéni, ugy a társulati szabadságnak is megsértésével belügyi országlár úr használatba vett: mert híjába, azt, hogy Magyarország népe, kormánya kedveért, törvényes önállóságáról és függetlenségéről valaha önként i lemondjon és a szomszéd osztrák birodalom gyár| matává törpüljön, bajosan fogja elérni. Nem hagyhatom észrevétel nélkül belügyi országlár urnák azon előadását se, mely szerint azt állította: elismeri, hogy rendes és nyugodt viszonyok között egyleti uton a fenálló törvénysk eltörlésére, módosítására és megváltoztatására tanácskozni lehet is. szabad is: de egy országnak alkotmányát egyleti utón megváltoztatni akarni komoly veszélylyel jár, és magára az államra nézve is végzetteljes, ha megengedtetik, hogy ezen az utón a félrevezetett nép deuioralizáltassék és rendszeresített pressio alá vettessék. Honnan merítette belügyi országlár úr azon tapasztalatát, miszerint országunkban jelenleg rendes és nyugodt viszonyok nem léteznek ? nem tudom, legalább ezen képviselőház előtt ki nem fejtette: ehhez képest tehát azt kell hinnem, hogy jelenleg hazánkban rendes és nyugodt viszonyok léteznek: és ha ez igaz, saját bevallása szerint se volt megállható alapja azon erőszakos lépésének, mely szerint azon demokrata-köröket, melyek egyebet nem tettek, mint az 1848. üdvárasztó törvényeknek a törvényhozás békés utján leendő visszaállítását szorgaltnazák , fegyveres erővel feloszlatta . De hát a nép félrevezetése és demoralizálása, ugy a rendszeresített nyers erő általi pressio gyakorlatának vádját, hogyan illesztheti belügyi országlár úr a demokrata köröknektöbbnyire korlátolt. vagyoni állású tagjaira akkor, a midőn köztudomású dolog az, miként a hatalom polczán ülő kormánynak subventionált számos lapszerkesztői, és épen nem a demokrata köröknek mint ilyenek nem is létező újságai azok, melyek a népet félrevezetve demoralizálják és rajok nagy számú közegei által rendszeresített pressiót is gyakorolnak? Es ezekben foglaltatnak, t. ház, azon indokaim,.
