Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-233

CCXXXI1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 23. 1868.) 317 vallásközönség további fenmaradását lelke buzgóságának és jelleme szívósságának köszönhette. De fátyolt vonok az unitárius vallásközönség e korszakának szomorú képére, elborítom vele a sebeket, melyek most is még begyógyulva nincsenek ; és kijelentem, hogy midőn azon történelmi tényeket felidéztem, épen nem állott szándékomban szemrehányásokat tenni a multakért a jelenben élő ivadéknak, azon ivadéknak, melylyel ma keresztyén szeretetben, egyetértésben és békében élünk, hanem csak indokolni akartam a szegénységet, melylyel küzd, a szegénységet, melyet az erőszakos spoliatio folytán kénytelen szenvedni. Az üldözés végét érte ő felségének II. Józsefnek humánus intézkedése által ug'van. de elkobzott javaik soha vissza nem adattak. Az 1791-diki országgyűlésnél emelték fel igazságos panaszukat, mutatták fel sérelmüket, és sürgették orvoslását; de ezen ügy országgyűlésről országgyűlésre halasztatott s máig el nem döntetett; s ez is, mint több más égető kérdéseknek eldöntése. korunknak tartatott fen. Saját buzgalmokra és erejükre utalva kezdették meg 1 791. innen uj életet restaurálni azon összegyűjtött fillérekből, melyeket mint szent áldozatot buzgó hivei raktak le és össze e szent czélnak érzetében és azon hitben, hogy az ivadék csendesen, biztosan bírhatja azt, mit az atyák alkottak; megkezdették tehát építeni fő- és aliskoláikat, templomaikat, szervezni kezdték egyházi és iskolai ügyeiket; de ezen működésűk fol várnában nehéz pénzügyi csapásoknehezültekrájok 1811. és 1849-ben a bankjegyek elérvénytelenülése által. Az unitáriusok lelkében 1848. reményt ébresztett fel: egy erős, biztos, jobb életnek remén) ét. Meghiúsult ez is annyira, hogy szegénységük, melyet az uj tanrendszernek kényszerű és költséges alkalmazása idézett elő, iskoláiknak bezáratásától kezdett remegni és csak roppant áldozattal és összegyűjtött filléreikkel bírták e csapást elhárítani, azon fillérekkel, melyek begyültek a hívek fejére kirótt adóból. Igen tisztelt ház! e vallásközönség cultus és közoktatási költségeit papjaira, iskolai tanítóira és eklézsiáira rója ki, mintadót, s ebből fedezi püspökeinek, tanárainak, segédtanítóinak fizetéseit, kik theologiai semináriumukban, egy fő- és három algymnasiumaikban oktatnak, a mennyiben csekély alapitványaikkal nem lehetne fedezni. Azonban meg kell itt említenem, hogy a közelebbi császári absolut kormány önként felajánlotta volt a segélyezést, nem csak, hanem valószinüleg el is vállalta volna, de azt az érintett közönség elutasította ünnepélyesen, mert cserében autonómiáját és függetlenségét követelték, mert a germanisatió átviteléhez, megtestesüléséhez óhajtott volna munkás czimborát megszerezni. Elutasitá, mondám, s azt hiszem, hazafiúi kötelességöket telj jesitették. És e nehéz kötelességet teljesítette akkor, midőn küzdött az önfentartásnak nvomoraival, akkor, midőn az erdélyi testvér vallásoknak iskolái, püspökei, sőt egyes papjai is. a tanulókkal együtt, a reformált vailásközségén kivül százezerekkel dotáltattak. (Felkiáltások: Az indokolás nem tartozik ide! Napirendre!) E nyomasztó anyagi helyzetben találta a magyar felelős minisztérium az erdélyi unitáriusokat. Leiköknek egész örömével üdvözölték azt, és e soI kat szenvedett szegény hazánknak ép ugy, mint minden más testületeknek, sőt magános embereknek egy szebb jövendőt méltán jósoltak, és azt hitték, hinniök kellett, hogy az 1848-ki XX. t. ez., mely minden vallásnak egyenlőségét és viszonyosságát alapitá meg, mely Erdélyre is kiterjesztetett, az oktatás költségeit a méltányosság alapján az állam által rendeli fizettetni, tetté válik, és e haza minden fiának az igazság és méltányosság mértékével fognak mérni. Kétséget nem szenved, hogy hazánk érdekében sok történt ez igen tisztelt minisztérium kinevezésétől kezdve, sok kiáltó országos és magán sérelem megorvosoltatott; de az unitáriusok sérelme nem csak megorvosolva nincs, hanem, a mint ők panaszolják és én érzem s vele együtt érzi az, ki a megsértett igazságért bárhol sértetnék, solidaritást érez, és érezni fogja, hiszem, a t. ház is, ujabb sérelem üttetett rajtok a ház elé fektetett országos költségvetés által, mely most épen a pénzügyi bizottságnál tárgyalás alatt fekszik: mert abból kitöröltettek, s ezzel az mondatott ki, hogy vagy nem léteznek, vagy a más vallásfelekezetek előjogokkal bírnak felettök. E törvénytelen és igazságtalan tényben fekszik azon kiáltó sérelem, mely jelen panaszuk tárgyát képezi. É költségvetés Vl-dik füzete nyomtatott bizonyítványt szolgákat az unitárius egyházközönségpanaszának megdönthetlenségéről. Ennek 8. lapján indítványba hozatott ugyanis: a római és görög kath. egyház részére 80,000 frt, az ágostai egyház részére 16,000 frt, a helvét egyház részére 25.000 frt, a görög-keleti egyház részére 50,000 frt, az unitáriusok részére 3000 frt, és ez is később kitöröltetett. Tehát az unitáriusoknak semmi. Az említett VI. füzet 10. lajiján részletesen előadatik a balázsfalvi egyház görög-kath. püspöksége kanonokjainak, fizetés, lakbér, irodai átalány és a papnövendékeknek csak 10,160 frt. a szamosujvári g-örög-kath. püspöknek asztalpénz 10,500 frt. efölött lakbér, irodai átalány, kanonokjainak fizetés, ezeknek lakbér, papnövendékek, sőt papjai segélyezésére egyedül 30,000 frt tétetik előirányzatba. Sőt itt a költségvetés meg sen állapodik, hanem a Szent Borbálához és Szent Ágoston-