Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-232

306 CCXXXII. ORSZÁGOS ÜLÉS, (Május 16. 1868.) Ugyanaz a hadsereg nemzeti lábra állítását és a honvédelem szervezését kéri eszközöltetni. Szalacs község (Bihar megyében) a tisza-érkörösi csatorna létrehozatalát kéri. E két utóbbi kérvény a kérvényi bizottsághoz utasittatik.^ RadiCS ÁkOS: T. ház! Nem lehet ezúttal szándékomban Magyarország és a fiumei szabad tengerparti terület közt fenálló közjogi viszony mikénti kifejlődése fölött részletes előadást tartani. Röviden csak azon tény megemlitésére szorítkozom, hogy a fiumei szabad tengerparti kerület, mielőtt Magyarország közvetlen kiegészítő része lőn , önálló tengerparti államterületet képezett, független önkormányzati joggal birt, épen ugy alkotta statútumait és terjesztette megerősítés végett ő felségéhez, mint a szomszéd Horvátország, kereskedelmi érdekeinek védelmére külön konzulokat tartott, külön irta alá a pragmatica sanctiót, szóval az önsorsa feletti rendelkezési jognak minden kellékeivel birt. 1777. évi július havában a fiumei szabad tengerparti kerület ünnepélyes óvást tett azon szervezeti kísérletek ellen, melyek Fiumét közigazgatási tekintetben a horvát helytartótanácstól, törvénykezési tekintetben a báni táblától akarták függővé tenni. Mária Terézia az igazságos fejedelemnő tekintetbe véve a fiumei szabad tengerparti kerület közjogi állását, nem késett e gyakorlatilag is tévesnek bizonyult, egyoldalú szervezési kísérleteket megszüntetni, melyek által csak tág kapu nyittatott oly törekvések- és befolyásoknak, melyek egyrészt Fiúménak önkormányzati jogát sértették, másrészt a kitűzött nagyfontosságú czélnak, Magyarország önálló világkereskedelmi fejlődésének nem előmozdítását, de függővé tételét, hogy ne mondjam, meghiusitását eredményezték volna. Az igazságos királynő 17 79. april 23-kán adta ki azon oklevelet, melyben a fiumei szabad tengerparti kerület kérelme- és óhajtásához képest ennek Magyarországba közvetlen bekebelezését elrendeli. Ezen oklevél Magyarország karainak és rendéinek előterjesztésére s a fiumei szabad tengerparti kerület megújított kérelmére törvénybe igtattatott az 1807. IV-dik törvényczikk által. A fiumei szabad tengerparti kerület jogilag soha sem tartozott Horvátországhoz, és ahhoz tartozni soha sem is akart. A belviszályok idején védtelenül hagyott helyzetében meghajlott ugyan az erőszak előtt de nem hódolt soha: jól tudta azt, hogy Magyarország előbb-utóbb visszaszerzendi állami függetlenségét, és hogy ekkor a koronázott fejedelemmel együtt érvényt fog szerezni tudni felfüggesztett államjogainak, vissza fogja csatolni a szabad fiumei tengerparti kerületet is az anyaországhoz, melytől a fenálló államalaptörvények ellenére erőszakosan elszakittatott. Horvátország ezen álíamalaptörvények ellenében az 17 7 6. évi egyoldalú szervezési kísérletekre és az 1808-dik évben alkotott 8-dik statútumára tud és szeret hivatkozni, mely statútumban saját kereskedelmi és a jó szomszédsági viszony érdekében megengedte, hogy a fiumei követek és kormányzó helylyel és szavazattal bírhassanak a zágrábi tartománygyülésen. Úgyde Fiume soha sem kérta ezen engedményt, s csak egyszer vagy kétszer élt vele, akkor t. i., a mikor neki tetszett, a nélkül természetesen, hogy ezen statútumban kifejezett engedményt magára nézve bármikor törvényesen kötelező rendszabálynak tekintette volna. Tegyük fel, hogy a fiumei szabad tengerparti terület, mielőtt Magyarország közvetlen kiegészítő része lett, a szomszédsági érdek, viszonyok folytán hasonló engedményeket tesz: még ebből nem következett volna, hogy Horvátország csakugyan köteles leend követeit a fiumei szabad tengerparti kerület közgyűlésére elküldeni ; még kevésbbé,hogy e miatt Fiume közjogi igényeket formálhatott volna Horvátországra nézve vagy viszont. Jöhetnek azonban oly idők, midőn azon körülmény veszélyes magyarázatokra adhatna alkalmat, hogy maga Magyarország felelős minisztériuma a fiumei szabad tengerparti kerületet, az országgyűlés elé terjesztett 1868-dik évi államköltségvetésben , a fenálló alaptörvények ellenére Horvátország rovata alá sorozta. Midőn én ezen törvénybe ütköző és nézetem szerint csak is elnézésen alapuló cselekmény ellen, nem csak mint országos képviselő, de különleg mint a fiumei szabad tengerparti kerület képviselője is tiltakozom, van szerencsém a következő interpellátiót intézni a tisztelt minisztériumhoz. (Olvassa:) ,,1) Miután a fiumei szabad tengerparti kerület Magyarországba történt közvetlen bekebelezése előtt önálló államterületet képezett, független önkormányzati joggal bírt, statútumait szabadon alkotta, s ezeket épen ugy, mint a szomszéd Horvátország, egyenesen a fejedelem elé terjesztette megerősítés végett, kereskedelmi érdekeinek védelmére külön konzulokat tartott, a pragmatica sanctiót mint önálló államterület külön irta alá, szóval a sorsa feletti önrendelkezési jog minden attribútumával birt, miután saját elhatározása, óhajtása és beleegyezése az 1779. april 23-án kelt királyi oklevelében kifejezett fejedelmi hozzájárulás s az 1807. IV-dik t. ez. alapján lőn Magyarország kiegészítő része; ,,2) miután a belviszályok idején e védelem nélkül maradt szabad tengerparti területnek erő-