Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-230

f CCXXX. OESZÁGOS ÜLÉS. (Május 13. 1868.) 285 múlva képesítve lehet erre; s különösen Felső-Magyarország vagyis Gömör szomszédos megyéiben ajánlkozik arra, ha létre jön az általa kérvényezett vaspálya, hogy egy pár év múlva nem csak az egész belszükségletet képes lesz fedezni, hárem még ezen felül egy pár millió mázsa esportra szánt és igy külföldivel versenyképes vasat termelni. Hanem ezen vasipar a jelen körülmények között ezen szakasz által komoly aggodalomba van ejtve. Jelenleg ugyan nincs panasz, mert ugy a vas, mint minden másiparczikk átalában jó kelendőségnek örvend; de mivel bizonyos. hogy a vasúti szükséglet az átalános vas fogyasztásnak igen nagy részét teszi, és jelenleg, lehet mondani, legnagyobb részét, ha netalán az átalános kelendőség az élénk gabona kivitelnek csökkenésével talán aratás után csökkenne, vagy megszűnnék, nem lesz majd vevő azon csekély készletre sem. mely jelenleg a belső szükségletre elégtelen; és igy minél inkább igyekezett a hazai vasipar terjeszkedni, hogy mentül hamarabb megfeleljen a kívántató nagyobb igényeknek, annál nagyobb válságba fog jutni. Ez pedig nem merő föltevés: hasonló eset történt 1858-ban. Akkor is azt mondták, hogy az engedélyezett, mintegy 500 mérföldnyi pálya vassín szükségletének fedezésére elégtelen lesz a belföldi ipar , s megengedtetett, hogy ezen szükségletnek fele része az akkori vám felének elengedése mellett, mely akkor épen annyi volt. mint most az egész vám, behozassák. És mi volt következése? A hazai gyárak nemsokára munka nélkül, tétlenül megállottak, a munkások ezer számra elbocsáttattak, számos legelőkelőbb vasiparos tönkre ment, a nyomor azon vidékeken, melyek lakosai a vasiparból éltek, majdnem végtelen volt, az országból — az egész birodalmat értve— több mint 40.000,000 ezüstpénz kiment, és ezzel a forgalom valósággal szegényebb lőn, a mit sok évekig kellett sajnosán éreznünk; és az átalános vas productió, mely az idő alatt Angliában 64 millió mázsáról kilenczvennégy millióra emelkedett , minálunk hat millióról öt millióra csökkent. Megengedem, hogy jelenleg a válság nem fog olyan nagy mérvben bekövetkezhetni, és mint akkor, 10 évig tartani, mert meg vagyok győződve, hogy a mi akkor történt, hogy t. i. az építkezés czim alatt még üzleti czélokra is hozatott be sínvas, mo..t nem fog megtörténni; de a meggyengült és alig egy év óta föl sem üdülhetett vasipar másodszor egy másik olyan válságot nem is volna képes kiállani a nélkül, hogy tökéletesen tönkre ne menjen. Mivel pedig igen fontos, hogy az ország önálló saját vasiparral bírjon, különben nem tarthatja fen sem békés oulfcurai előhaladásában, sem pedig harczképességének kifejtésében a külföldtől függetlenségét; s ha nem volna vasiparunk, áldozattal is kellene azt teremtenünk, mint ennek igen szép példáját mutatja fel a szomszédos kis állam Szerbia, mely nagy áldozatokat hoz azóta, hogy 1856-ban Ausztria oda a vas bevitelét megtiltotta : ennélfogva, mivel én ezen vasipart ezen szakasz által veszélyeztetve látom, és különben is terhesnek és károsnak tartom e pontot, annak elhagyására szavazok. Ha pedig ezen második pont kihagyása nem történhetnék meg máskép, csak az elsővel együtt, akkor inkább maradjon ki az egész szakasz. Vegyék avállalkozókbárhonnan,akárabel-,akárakülföldön, szükségleteiket, csak azon csekély vám, mely alig érdemli meg a védvám nevezetet, mely már alig tesz annyit, a mennyit a hazai vas különböző czimeken mázsánkint adót fizet, a melynek teljes épségben tartása biztosítva van a vám- és kereskedel mi szerződésről szóló törvényünknek — ugy gondolom — negyedik szakaszában,maradjonfön, és ne hiusittassék meg kivételes rendszabályok, vagy utólagos visszatérítések által, legalább addig ne, míg a vasipar számára szükséges vaspályák kiépülnek és a vasipar országosan fölkaroltatik. (Elénk helyeslés.) Azonban, t. ház. ha ezen szakasz igy nem volna mellőzhető, ha ez is már olyan megállapított kikötés, melytől eltérés már nem lehet : ez esetben egy módositványt vagyok bátor benyújtani, mely szerint tehát változtassák ez meg-. Ha, mint előbb mondottam, a fél vám visszatérítése mértföldenkint 7500 frtot, tehát egyszer mindenkorra, avagy, mivel azt a vasúti kölesönből fogjuk fizetni, felszámítva azt azon kamatlábbal, melybe az kerülne, nem tenne évenkint és mértföldenkint többet 500 forintnál. Én tehát azt gondolom, hogy sokkal jutányosabb volna azon nagyobb összeget, melyre magunkat esetleg kötelezzük, de oly viszonyok között, midőn ezen eset csaknem bizonyossággal bekövetkezendőnek vétethetik, egy feltétlenül elvállalandó kisebb öszeggel megváltani. A vállalkozók azt nem utasíthatják vissza, mert ezen pont szerint kötelesek volnának a vasat lehetőleg a belföldön beszerezni. {Halljuk!) Én tehát azon esetben bátor vagyok következő módositványt előterjeszteni: „Az engedélyesek kötelezik magokat, hogy a vasúti sínek szükségletét lehetőleg a belföldön fogják beszerezni." Ennyi maradna az eredeti szerkezetből; ezután igy szólana a második pont: ,jMinthogy azonban, tekintve azon nagy sinszükségletet, mely előre láthatólag a belföldön jjépitandő vasutakhoz közelebb kívántatni fog, kénytelenek lesznek külföldi termékeket is használni, a külföldről behozott sinekés kapocseszközökért fizetett beviteli vám felének