Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-229

260 CCXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS, (Május 12. 1868.) róla, hogy azon néhány ezernyi nyomorult haszon­ért nem fogja a haza jövőjét megvetni. Ez a nemzet oly forró óhajtása, a társországok oly hő kivánata, hogy talán — mint Csengery Antal előadásában megjegyezte — kapcsolatban van a kibéküléssel; ez a nemzet jövendő anyagi jóllétének sarkköve; és mégis ilyeneket látunk, hogy azt jövő időkre relegáljuk. En tehát arra kérem a t. képviselőházat, fo­gadja el azon módosítványt, mely indirecte azon consortiumot kényszeríteni fogja, hogy azon vo­nalat kiépítse: mert nyíltan kimondom: a haza jövője iránti tekintetből a fiumei vonal minél előbb kiépítését háttérbe szorítani haza elleni bün ; s min­den áron oda kell törekednünk, hogy Fiúméig egyenes vasutvonalunk legyen. [Helyeslés a bal oldalon.) Hollán Ernő közlekedési államtitkár: T. ház! Az épen hallottakra kénytelen vagyok ki­jelenteni, (Halljuk!) hogy az Eszékről Baranyavá­ron át Villányra vezetendő szárnyvonal egyik té­nyező volt a vállalkozók által felállított számítás­ban és az egész szerződés megkötésében. A vállal­kozók utoljára magok tudják legjobban, mikép állíthatják fel számításaikat leghasznosabban, és én egyátalában nem vonakodliatom kijelenteni, hogy én a magam részéről az ő számításaikat helyeseknek találtam. Mert annyi bizonyos, hogy az építési anyagok nem az alföldön , hol a vas­utat elő kell állitani, hanem egészen más vidé­keken találtatnak, honnan kell elszállíttatniuk^ (Váradon !) a mi egész számításuknak alapját képezi. Hallottam azt is fölemlíteni, miért nem építik fel a esaba-nagyváradi vasutat, hol szintén elég anyagot fognak találni? Megengedem, hogy ha egyszer kész lesz a esaba-nagyváradi darab, akkor igenis lesz elég anyag. De mig képesitve lesznek a nagyváradi vasutat arra felhasználni, hogy azon vidékről anyagokat hozhassanak, előbb épen az al­földi vasutat kell megépíteni, hogy az alsó vidék­ről Várad felé építési anyagot lehessen szállítani. {Arra n csak ugy kell anyag!) Engedelmet kérek: {Zaj) Szegedtől egész Csabáig egészen a Bácskán keresztül, egészen az alföldön végig építési anya­gokat nem kapni. (Kezdjék az építést Nagy-Várad­nál !) De nem ott kezdik, hanem alulról kell kez­deni, és onnan szerzik be az anyagokat. Különben ez eltérő nézet lehet. Lehet, hogy valaki azt hiszi, hogy az anyagot jobban lehet így előteremtem; de a vállalkozók ellenkező nézetben voltak, és szá­mításaikat ugy állították fel, hogy nyugati vidé­kekről fogják beszerezni az anyagot. Én csak annak megfontolására térek át, va­jon ezen szárnyvonal, mely a vállalkozók részéről mint feltétel köttetett ki arra nézve, hogy azon árak mellett építhessék ki a vasutat, mely a szer­ződésben kiköttetett, ártalmára lehet-e Fiume ver­senyképességének, ha ezen vonal egyidejűleg épít­tetik ki az egész alföldi vasúttal? Azt hallottam fölemlittetni, hogy nem szük­séges arra tekintettel lenni, hogy a pécsi kőszén­termékeket lehessen az alföldre szállítani, hiszen ott van a Zsil völgye. Olyanokat hallottam a teg­napi tanácskozás alkalmával a versenynek üdvös hatásáról fölemlittetni, hogy kénytelen vagyok arra nagy súlyt fektetni, hogy épen az alföldi ipar érdekében a versenynek itt nagyon üdvös ered­ménye lesz, ha a kőszénszállitásban két részről fognak concurrálni. Ha lesznek a Zsil völgyében arra való anyagok, bizonyosan csak üdvös hatása lesz annak, ha a pécsi és a zsilvölgyi bányák mint versenyzők fognak az alföldi piaezokon fellépni, Az hozatott fel, hogy féltékenyeknek kell len­nünk Fiume versenyképességére. En ezen nézet­ben tökéletesen osztozom, és elismerem, hogy fél­tékenyen kell eljárnunk, hogy Fiume versenyké­pessége megtartassák. De midőn aggodalmak me­rülnek fel ezen szárnyvonal kiépítése következté­ben, mely 18 mértföld kerülőt tesz Triestbe, akkor bátor vagyok arra utalni, hogy hát nem létezik-e oly ut, mely sokkal versenyképesebb? nem bírunk-e vízi utakkal a Tiszán és Dunán, melyek kapcsola­tosan a Szávával, Sziszeken és Zágrábon át még veszélyesebbek lehetnének, és melyek a mostani tapasztalás után azt mutatják, hogy legnagyobb része az alföldi terményeknek azon az utón szállít­tatik a külföldre, mely a Száván Sziszeken át egye­nesen Triestbe vezet? En a féltékenységet nem bírnám ennyire vinni, és azért kénytelen vagyok a t. házat arra kérni, méltóztassék a határozati javaslatot ugy el­fogadni, a mint azt a központi bizottság javaslatba hozta. (Helyeslés.) Justh JÓZSef: T. ház! Azok után, miket előttem szóló elmondott, igen kevés mondanivalóm van ; csak egy körülményre vagyok bátor figyel­meztetni a t. házat: hogy azon féltékenység nem áll, hogy mig a fiumei vasútvonal kiépitése egé­szen Eszékig létesül, addig a kereskedelem egé­szen más utat nyervén, nem oly könnyen fog visz­szatereltetni Fiuméba. Nem áll ez azért, mert a törvényhozásnak mindig jogában áll a Fiume felé vezetendő vasútvonal kiépítését szorgalmazni keresztülvitelét eszköz ölni. Egyébiránt igen sokat tanácskoztunk a con­currentiáról; de az még sincs tisztában, hogy Szisze­kig kell vinni minden esetre, mert ott fognak ösz­szejönm. Akár Triest felé, akár Fiume felé, minden esetre Sziszekhez sokkal közelebb esik Fiume, mint Triest, és ha ezen szárny vonal ki is építtetik, akkor bizonyosan Sziszek felé senki sem fogna menni

Next

/
Oldalképek
Tartalom