Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-225
182 CCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 7. 1868.) Méltóztassanak ezt fontolóra venni, az igazság mellett maradni, mindenkinek a magáét megadni és igy az indítványozott módosítást elfogadni . (Maradjon!) Eötvös József b. vallási miniszter: Tisztelt ház! Nem ereszkedem az előttem szólónak motívumaiba; csak azt nyilatkoztatom, hogy a kormánynak, és ugy hiszem, e részben mondhatom, a t. háznak is, szándéka a törvény ezen szakaszánál nem más, mint az, hogy a románok számára felállított metropolia önálló legyen, ne subordinálva. Ha tehát valakit megnyugtat az, hogy az egyenjogú szó helyett a coordinalt szó vétessék fel, az ellen semmi kifogásom, annál kevésbbé, mert ezen egész törvénynek feladata épen az, hogy megnyugtatólag hasson. (Maradjon!) Borlea Zsigmond: T. ház! Azt hiszem, nem tévedek, midőn azt állítom , hogy kölcsön kérni nem valami nagyon kellemes dolog, és hogy kölcsönt név szerint csak akkor szoktunk kérni, mikor oly tárgyra van szükségünk, melynek birtokában nem vagyunk, szóval a kölcsönzés nem nagy bőségre mutat. Ennélfogva , tekintettel arra, hogy. a jelen korszakban még a társadalmi beszélgetés közt is az idegen szókat nem igen szoktuk használni, ha csak nem kénytelenittetünk erre, annál inkább, ugy hiszem, ha ez igaz •— pedig csakugyan igaz —• a törvény szövegében, ha csak lehet, az idegen szóktól tartózkodnunk kell. (Helyeslés.) ..Coordinalt," t. ház, szerintem nem tesz sem többet, sem kevesebbet, mint a kormány által javaslatában előhozott „egyenjogú," mely szó valamennyi bizottságban — mely bizottságokban, mint tudom, még tudós társasági tagok is vannak, kik nagyon szoktak ügyelni az ilyenekre'—magában a központi bizottságban is elfogadtatott. Nincs kétség, hogy Branovácsky képviselő úr és társai a módositványt azért tették, mert azon hiedelemben vannak, hogy a coordinalt szó kevesebbet tesz, mint az egyenjogú. Ez kitűnik abból, mert tegnap tartott beszédeikben, habár kerülgetésekkel is, minden módon kimutatni igyekeztek, hogy a szerb metropolia a románnál legalább egy negyed részszel nagyobb. (Derültség) Ha ez nem volt a czéljok, akkor nem látom át, miért kellett nekik — hatnak eg-vmás után — felkelni, és mindig azt mondani, ők elismerik e törvényjavaslat helyességét, és elfogadják e törvényjavaslatot, mely ellen senki a világon nem szólott. Akkor a t. képviselő urak hivatkoztak különféle privilégiumokra, melyekkel előadásukat be akarták bizonyítani, s a szerb metropolia eló'bbkelőségét a román metropolia felett kimutatni eroködtek. Ezen eró'tetésekre lehetne ugyan több megjegyzést tenni; de véleményem szerint az általok tegnap tartott hoszadalmas szónoklatokból se reájok semmi előny, se reánk semmi hátrány nem háramlott: azért tehát czáfolgatásba nem bocsátkozom, mert ez is se reájok káros, se ránk nézve előnyös nem volna. Mindemellett azonban kénytelen vagyok t. Dimitrievics képviselő urnák egy igen naiv kifejezésére rövid megjegyzést tenni. (Nagy zaj, derültség. Halljuk!) A t. képviselő úr tegnap azt mondotta, hogy a román egyházi és iskolai autonómia a szerb autonómiának védpaizsa alatt állma. (Fölkiáltások: Állott!) Nem tudom, hogy a t. képviselő úr ezen állítását mire alapítja: mert ugy hiszem, hogy a tegnapi napon szónokolt t. szerb képviselő urak valamennyi létező privilégiumaikra hivatkoztak, és ezekből ugyancsak citáltak egynehány phrásist. (Közbeszólás: Ez idegenszó!) Az lehet; de már mondottam egyszer, hogy nem tudok jól magyarul. Azonban helyreigazítom, s azt mondom : egynehány tételt. (Nagy derültség. Helyeslés.) De mindezen privilégiumokból nem látom bebizonyítva és megerősítve azt, hogy mi valaha a szerbek védpaizsa alatt állottunk volna. Mert a história tudja, hogy midőn a szerbek a hazába bevándoroltak, már nekünk metropoliánk volt Károly-Fehérvárott. E tekintetben — ha ugyan a t. háznak kedve volna hallgatni — én is tudnék idézni valami 30 vagy 35metropolitát név szerint, s talán az esztendőket is el tudnám sorolni szép rendben, hogy melyik mikor lett metropolita, s mikor halt meg; de ugy hiszem, ez szükségtelen, (ügy van!) Megelégszem tehát azzal, hogy csak az elsőt nevezem meg, első metropolitánkat, ki 1348-ban volt és Jánosnak hivták. (Derültség) Azért nem látom pedig szükségesnek valamennyi metropolita elősorolását, mert azt hiszem, mi jelenleg nem históriát alakitunk, hanem törvényt. Kívánhatnám ugyan azt is, hogy e szövegben benne legyen, hogy a román metropolia „visszaállittatik" ..felállíttatik" helyett; ez azonban szintén a história dolga, s én e tekintetben sem akarván haszon nélküli vitára adni alkalmat, megnyugszom az eredeti szövegben is. Mondom, nem alakítunk históriát, hanem törvényt akarunk alkotni; midőn pedig törvényt akarunk alkotni, annak az az értelme, hogy a ház, mely törvényt akar alkotni, meg van győződve a felől, hogy azon ügy, melyről törvényt akar alkotni, vagy nincs szervezve, vagy ha van szervezve, igazságtalanul és czélszerütienül van szervezve. Már pedig abból, hogy tegnap egyetlen egy hang sem emelkedett e házban, mely azt mondta volna, hogy ezen törvény hozatala fölösleges, kétségtelenül kitűnik, hogy a t. ház meggyőződött a felől, hogy a görög-keleti és többségben lévő románok és szerbek közt együttleg szervezve volt
