Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-225

CCXXV. ORSZÁGOS 1848-beli most emiitett törvényezikk csak görög nem egyesültekről szól; de mint tudjuk, a gyakorlat ettől eltérő tényeket mutat föl, és tudjuk, hogy szerb volt a hierarchia, szerb volt a nemzeti alapítványok czime, „szerb nemzeti congressus" volt czime a görög-keletiek egyházi gyülekezeteinek. Ezen gyakorlat nem volt épen a törvény ellen, mert hisz azon declaratorium illyricum, a melyre a t. szónok hivatkozni szíveskedett, csak a vallási ügyekre vonatkozik, és az ország rendéi, mint én gondolom és tudom, nem tiltakoztak ezen gyakorlat ellen. Most pedig miről van szó ? Arról, hogy ezen gyakorlat is öszhangzásba hozassék a törvénynyel. Sőt tovább megyek

r és azt mondom, hogy a törvényjavaslat, midőn tegnap lényegében elfogadtatott, már is megerősítette azon gyakorlatot, melyre szerb testvéreink hivatkoznak. Szerb testvéreink hivatkozhatnak ezentúl is ezen gyakorlatra; de én azt tartom, hogy jobb, ha ez a gyakorlat a törvényre hivatkozhatik: mert a praeter legem szerzett és gyakorlott jognál minden esetre biztosabb az, a mely ,,juxta legem" áll fen. (Tetszés.) Miben áll egyik fő jellege és érdeme e törvényjavaslatnak? Épen abban, hogy a különböző érdekeket kiegyenlíti; épen abban, hogy azon gyakorlatot, melyre a szerb ajkú honpolgárok hivatkoznak, múltjában is megerősíti. íme a második szakaszban a román metropolia, mint — most legalább — uj metropolia, beczikkelyeztetik, a szerb metropolia azonban, mint már fenálló, csak megemlittetik. Ez mutatja épen azt, hogy ezen törvényjavaslat és az országgyűlés nem csak nem támadják meg azon álláspontot, melyhez szerb testvéreink ragaszkodnak, hanem megerősítik a múltra nézve. Az ötödik szakasz, melyben, a legközelebb egybehívandó congressusra nézve, szintén a rég fenálló gyakorlatra történik hivatkozás, állitásom mellett szól. Kérdem tehát, hogy ily tényekkel szemben, szükséges-e ez a túlságos óvatosság V szükséges-e megmenteni akarni azt, mit senki sem von kétségbe, és mit épen ez a törvény rnegerősit? (Tetszés.) Ez a törvényjavaslat az illető nemzetiségek számára szabadság-ot biztosított; a vallás terén kell is, hogy a különböző érdekek, következőleg a vallási és nemzetiségi érdekek is, a törvény paizsa alá helyezkedjenek. De nem ignorálhatjuk az 1848-ki most emiitett törvényt, mely máig is fenáll. Igaz, hogy ebből a törvényből semmi sem fog maradni, mert mindazon rendeletek, melyeket e törvény magában foglal, el fognak töröltetni épen az illető felekezet tudva levő, igazságos kivánatai iránti tekintetből; de azt hiszem, ha már eltörlünk valamely törvényt, adjuk meg neki azon ÜLÉS. (Május 7.1868.) 179 tiszteletet, melyet megérdemel mindaz, a mit eltemetünk. Ezért kell tehát a szerb nemzeti congressust törvényesitni. Azt méltóztatott mondani, hogy az 1847—48. országgyűlés ezen törvényt a románok kedvéért szerkesztette, ugy a mint az szerkesztetett. Mondhatom, ez nem igy van. Részt vettem amaz országgyűlésben mint képviselő, és tudom, hogy az idézett törvény az illetőknek, kik akkor fölszólalhattak, a főlelkipásztoroknak és képviselőknek közmegegyezésével alkottatott. Megengedem, sőt elismerem, hogy azon törvény nem felel meg a felekezet kívánalmainak, nem felel meg egészen az autonómia élvének; de hiszen épen arról van jelenleg szó, hogy ama törvény módosittassék, hogy mindazon rendeletei, melyek e tekintetekkel össze nem egyeztethetők, eltöröltessenek. Azt azonban senki sem tagadhatja, hogy a törvény fönáll; miután pedig a congressus nem azon szerkezetben alakíttatott, melyet a most is fenálló törvény kivánt: szükséges e congressus utólagos törvényesítése. (Helyeslés.) E törvényesités a törvényjavaslat 1-ső szakaszában a leggyöngédebb módon történik. Nem pártolhatom tehát a beadott módosítványt. Az mondatik abban, hogy a szerb nemzeti congressus, a mennyiben az 1848-diki törvényektől eltérőleg alakult, törvényesnek ismertetik el. Lehetetlen azt mondani, hogy a mennyiben valami nem alkalmazkodik a törvényhez, annyiban a múltra nézve mégis törvényesnek ismertetik el. Én tehát azt gondolom, hogy szerb ajkú testvéreink megmvuadiatnának az eredeti szerkezetben. Egyébiránt lehet azt máskép is szerkeszteni; lehetne például igy : ,,az 1864-iki szerb nemzeti congressus, habár az 1848-iki törvényczikkektől eltérőleg alakíttatott, törvényesnek nyilvánittatik." (Felkiáltások ; Hisz ez ugyanegy!) Egyébiránt, ha ezen szerkezet el nem fogadtatik, ismétlem, hogy az eredeti szerkezet, ugy a mint van, megfelel a ezélnak és tökéletesen összeegyezteti a gyakorlat szempontját, melyre a szerbek hivatkoznak, a törvényesség szempontjával. (Helyeslés.) Halász Boldizsár : Tisztelt ház! Hajlandó vagyok magam részéről mindent megtenni, a mi szerb polgártársaink megnyugtatására szolgálhat. De ugy látom, hogy ezen kívánságuk a törvényes elvekbe ütközik, sőt maga magával jön ellentétbe. Azt mondják ugyanis, hogy bár az 1847—8-iki törvényektől eltérőleg hivatott össze az úgynevezett congressus, mind a mellett törvényesnek ismertessék el. Ebben ellenkezés van. Ha önök elismerik, hogy a törvénytől eltérőleg hivatott össze, ebből nem az következik, hogy törvényesnek ismertessék el, sőt ellenkezőleg nem szabad törvényesnek 23* II